Tegnap ugye kifejtettem a véleményemet pörösztről. Hát ma felhívta körösztöt, hogy „én még ilyen mocskos családot nem láttam, mint amilyen a tiéd”. Hm… Kíváncsiak vagytok a véleményemre? Nem fog ez sokáig tartani. Mikor összejöttek, akkor is egy-két hét után már mondta, hogy „én nem bírom ezt a bezártságot, úgyhogy hello”. De telefonon ezt közölni? Ebből is látszik, hogy mekkora egy gerictelen…!
Amúgy meg ha mégse így lesz, akkor sajnálni fogom a történtek. Tudom, hogy szerették egymást, csak hát... Nem tudom miért kell erőltetni azt, amit nem megy. Amióta pöröszt együtt van vele, NEM VOLT OLYAN PERC, hogy köröszttel nem beszélgethettem volna. Régen pedig mennyit beszélgettünk. *-* És ez hiányzik. Amúgy nem tudom… (mellesleg milyen már az, hogy szereti, és elhaggya mégis ez miatt? AKKOR NEM SZERETI!)
Anyámék szerint féltékeny vagyok. Na és mire? Árulják már el! Nekem ugyan nem kellene egy ilyen paraszt, mint amilyen ő! Ráadásul amikor még nem ismertük egymást, akkor le se szarta a fejemet. Mindig csak anyámékkal kommunikált. Nem volt olyan, hogy hozzám fordult volna, és megkérdezze, hogy mi van velem, hol tanulok, vagy bármi! Itt elkövette az első hibát. És még csak témát se keresett, pedig volt rá alkalma. Ha véletlen hagytak szóhoz jutni, akkor ő azonnal témát váltott, és áttért egy számára kedvezőre. Második hiba pont. Aztán volt ugye ez az ajándékos. Nehezére esett volna tényleg egy kurva mangát megvenni? Így akar a keresztapám lenni? Harmadik hibapont. És egyszerűen nem tudom elviselni!!! Miért olyan nehéz ezt felfogni? Biztosan nektek is volt már ilyen, hogy fusztrál a jelenléte valakinek. NE mondjátok, hogy NEM! Ráadásul olyanokkal viccel, ami egyáltalán nem vicces. Azt hiszi, hogy olyan okos, holott SEMMIT sem tud!!!
Épp ma gondolkodtam rajta. Kiskoromban az volt az elméletem, hogy csak a jóknak jár pasi. Ahogy egyre felnőttem, rájöttem, hogy inkább a gonoszoknak. Hm… Persze ez nem igaz. Mindenki megérdemli a szerelmet, és meg is kapja idővel.
Jó-gonosz… Én melyikbe tartozom? Ezen gondolkodtam egész nap. Persze tudom, hogy nem létezik olyan, hogy tényleges jó, meg tényleges rossz. De attól még valakinek a jó, másnak pedig a rossz kerül előtérbe. Na? Na? Na? Bennem szerintem több a rossz. És ez miatt egész nap depressziós voltam. Persze változtathatnék magamon, de nem fogok! Vagyis pöröszt felé biztosan nem. És azok felé sem fogok változtatni, akikkel bajom van. Ugyanis ez számomra egy figyelemfelkeltés. Olyan… „Hahó! Bajom van veled, fogd fel, és vagy ugass vissza, vagy szokj, esetleg szökj!” Hát ez van… :) Ilyen vagyok én… Egy gonosz liba.
Hja, és most is mi van??? Anyámék most faggatnak, hogy mi a bajom vele. Elmondom nekik, és szerintetek érdekli őket? Bele se gondolnak, hogy nekem milyen lehet!!! Nem is akarnak belegondolni!
Apám csodálkozik rajta, hogy nem szeretem. Miért?! Itt ordít köröszttel a telefonba, hogy „akkor vágd nyakon!” „nem az én kölköm!” „nem normális!”. Hna? Fő a szeretet a családban nem? Ééééééés igen! Itt is volnánk egy másik problémánál.
Apám csodálkozik azon, hogy nem szeretem. És mért nem?! Ilyeneket mond! A másik meg, hogy sose volt velem igazán. Elhurcibált ide meg oda amikor kértem, de ebédnél látom csak. Hm… Nem is tudom. Már nincs kedvem folytatni az egészet.
De azért kíváncsi lennék, hogy ki mennyire tart gonosznak. Ha gondoljátok osszátok ezt meg velem alul kommentbe, vagy... Máshol nem! ;) Akár egy mondat, akár több, de lehetegy "gonoszsági" szint szám mondjuk 1-től 10-ig. :)
Hna akkor a legközelebbi viszont olvasásra!