Ma döbbentem rá, hogy mennyire is kétszínűek az emberek, magamat is beleértve. :)
Laposgömbbel tegnap előtt együtt mentünk haza, mert nem akartam egyedül, és úgy meg akkor unatkoztam volna. Ezt akarom bemesélni magamnak, de igazából hiányoznak azok az idők, amikor még jóba voltunk. Rengeteget beszélgettünk, és még többet nevettünk. Csak aztán történt egy s más. Kiábrándító…
Na szóval bementünk ő, egy oszitársunk, és én egy diákmunkáltatóba (nem kell nekik tudniuk, hogy több száz éves vagyok ;)) Ami ott zajlott, az így volt:

*Bementünk hárman.*
Én: titkárnőhöz fordultam: Jónapot kívánok, állás felől érdeklődnénk a … (elmondtam…)
Titkárnő: egy pillanat *és már kereste is ki az állást*
Főnök: *meghallott minket* sziasztok lányok, van meló csütörtök, péntek, szombatra délután és estére.
É: *hirtelen nem fogtam fel* Micsoda? Mond lécci mégegyszer!
F: *odajött, és elismételte*
Osztálytársam: Jaj, tökéletes, én akkor elvállalnám a Pénteket és szombatot!
É: nekem nem jó, mert programom van nagy valószínűséggel (úgy van, hogy pénteken csillivel főzünk, szombaton meg lehet, hogy megyek fel megint a Földre)
F: rendben, elkérhetném a nevetek és a telefonszámotok?
O.t: *elmodja*
É: Csitt a zaklatód (ugyanis volt mikor napi 5 percenként hívtam, hogy van-e meló, vagy sem!!!)
F: *felnevet* igen, igen, tudom. Bocsi, hogy nem vettem fel, de mindig akkor hívtál, amikor beszéltem valakivel.
É: semmi baj. *legyintettem*
F: na akkor *otársamoz fordul* téged várlak pénteken *majd hozzám* téged meg majd hívlak pénteken, és ha nem hívnálak, hívj fel nyugodtan
É: rendben, de hívjál! (volt már, hogy azt mondta, hogy majd hív, és nem híott) de ha nem, akkor majd zaklatlak
F: *felnevetett* rendben

Amúgy nem szó szerint így történt, de nah, és amúgy meg tök rendes, csak tudni kell vele beszélni. Mondjuk ezzel a telefonnal kikészít… oO Aztán kimentünk az irodából, és laposgömb megszólal:
Laposgömb: nem fog felhívni
É: mért ne hívna?
L: mert ismerem az ilyet
(ja, marhára ismeri… -.- rossz munkáltaónál volt rosszkor)
O.t: igen-igen *idegesítően helyeselt* nekem is mondta, hogy nem bírja azokat az embereket, akik lemondják a munkát
É: *agyfaszt kapott* He?
O.t: Hát most is lemondtad, hogy nem tudsz menni, mert programod van.
É: Mért ne hívna? Nem mondtam le, csak közöltem vele, hogy programom van!
O.t: De, lemondtad, és így már nem fog keresni.
É: Waze, nem érted, hogy ez nem lemondás?!
O.t: Jó, hát te tudod, de nem fog visszahívni…
É: Tudod mit?! Jó, akkor nem hív fel! És? Mit érdekel az téged? Akkor majd felhívom én! És tudod mit? Akkor meg örülhetsz neki, mert neked lesz állásod, nekem meg nem! Na bumm! *jól felhúzott agyilag na >.<*

Aztán elváltak útjaink. Nekem NINCSEN SEMMI BAJOM ezzel a csajjal, de komolyan. De amit akkor levágott… Hát mondom ilyen nincs. Nem hogy örülne neki, hogy szereztem neki állást, és amikor úgy volt, hogy lehet, hogy nem tud hazamenni, akkor meg még fel is ajánlottam neki, hogy alhat mamecnál persze velem. „De nem fog felhívni!” Idegesítsen mást, engem meg hagyjon békén akkor, én csak ezt tudom rá mondani!
Buszmegállóba laposgömbbel jól kibeszéltük a szitut, és igazat adott nekem. oO Mondom jesszus, ez beteg! Sose adott nekem igazat! oO Szóval néztem nagyokat…
Ma reggel is kihasználtam. Vagy nem tudom… Igazából is-is. Jól esett már beszélni vele. >.< Kibeszéltük a filmeket, meg a yaoit, meg szerep! *-* És elhangzott egy ilyen mondat: „Meg van még a szerepjátékos füzet” Én meg hirtelen meg se tudtam mukkanni. Ez egy felkérés volt rá, hogy szerepezzünk. oO Na ez milyen már?! Képes volt idáig „süllyedni”. x’D
Suli után meg mentünk haza nagyaszájjal, és ezt figyeljétek:

Nagyaszáj: Hallod Csitt, olyat mesélek neked!
Én: Na mit?
N: O.t (iiigen, akivel az előtti napon voltam a munkáltatónál) elkezdi a tanárnak, hogy: „Én nem akarok senkit se bemártani, de vannak akik eddig még nem nagyon tesiztek. És nem akarok neveket mondani, de pl. Csitt”
É: *oO fej*
N: Ja… Én is ezt mondtam.
É: És erre mit mondott a tanár?
N: Nem foglalkozott az vele, hagyjad már!
É: De tudod miért nem tesiztem…! (a bokám kezd begyógyulni, nem kockáztatok, hogy újra begennyesedjen egy retkes tesi óra miatt, ráadásul még a tanárnak is szóltam…)
N: Jaja, de majdnem odaszóltam neki, hogy neked nyal, a hátad mögött meg be akart mártani. Egyáltalán mi köze hozzá?! *teljesen fel volt háborodva*

Szóval ja, ilyenek az én drága osztálytársaim. Jó mi?! És az a baj, hogy kezdek én is rájuk hasonlítani. Vagyis nem, mert én nem vagyok ennyire görény. Sőt…! oO Nyomukba se érek. De amit ez az oszitársam művelt… Hát szálljon már le a magas lóról!!! >.< Még a végén lerángatom onnan. >) Na jó, igazából nem vagyok harcias nőszemély, és inkább a szavak embere vagyok mint a tetteké, de azért éreztetem dühömet. :D
Mára Ágyő! Bonszoár! Stb!