Hát eljött az a nap is, mikor meglátogattak minket a betegek. Félve keltem fel, mert nem tudtam, hogy mit hoz a nap. Nagy nehezen bedöcögtem a suliba azzal a tudattal, hogy betegek fogna körül venni. Félre ne értsetek, semmi bajom velük! Csak… Hiába nem kéne, én mégis sajnálom őket. Ha belegondolok, hogy egy kromoszóma, vagy egy baleset tette ilyenné őket, már akkor sírhatnékom támad. Nem tudtam azt se, hogy milyen súlyos betegek lesznek ott.
Mikor megérkeztünk a suliba, helyet foglaltunk a klub szobába, és ott vártuk vendégeinket. Hamarosan meg is érkeztek, és néhányan próbáltak a régebbről ismert társasággal barátkozni. Az igazgató megnyitotta a napot, majd átfáradtunk az ebédlőbe (végre nem éttermet mondok xD) ahol ajándékokat készítettünk. Mellém szegődött a semmiből egy hölgy.
Amíg vonultunk, végig engem nézett zavarba ejtően. Ránéztem, és rámosolyogtam, majd köszöntem neki egy „Sziával”. (majdnem sírva fakadtam…) Innentől kezdve tudtam, hogy a sorsom megpecsételődött. Az étterembe mellém ült, és én segítettem neki a dísz elkészítésében, majd közölte, hogy szeretne még egyet csinálni. Mivel személyenként csak egy-egy, így felajánlottam neki, hogy segíthet az enyémnek az elkészítésében. El is készült hamar. Odajött hozzám egy fiú, és beszélgetést kezdeményezett.

Fiú: Szia! Megkérdezhetem, hogy mi a neved?
Én: Szia, az én nevem Csitt.
F: Csitt… Az én nevem XY. És mikor van a névnapod Csitt?
É: *mondott egyet*
F: De jó neked! És szoktad nézni a Barátok köztöt?
É: Sajnos nem.
F: Én szoktam. És a Rex felügyelőt?
É: azt már nagyon régen láttam, de mivel olyan lelkesen beszélgetett, azt válaszoltam: - Igen. Azt szeretem. *nem is hazudott, régebben nézte*
F: Én is. *mosolyog rám* Tegnap nem láttam.
É: Tényleg?
F: Igen. Nem láttam, mert füvet nyírtam a kertben, és lemaradtam róla.
É: Óóó… ~Olyan aranyos *-*~ *elsírta magát*

Szerencsére szóltak, hogy menjünk vissza Visszamentünk a klubba, ahol lepakoltuk az ajándékokat, majd megkínáltuk a vendégeket pogácsával, és teával. Ekkor ismét hozzám jött korábbi hódolom. És nem is egyedül. Csatlakozott hozzá egy másik fiú. És ismét beszélgettünk. A másik hódolómról kiderült, hogy nagy arc. ;) Facebookozik, játszik, angolul tanul, és mint kiderült nemrég vett egy telefont, aminek nagyon örült. Volt rajta zene is! :D Miket is sorolt fel? Lédi Gaga, Dévid Getta, meg Bászhántör. Aztán mutatott rajta képeket is. Pornográf képeket. Khm… Osztálytársaim mosolyogva hallgatták, engem pedig elkapott megint a sírhatnék. Olyan rendes srác, és mégis… :(
Ez után az udvarra invitáltuk ki a vendégeket, ahol egy kis sportolással vártuk őket. Az előbb említett hölcsike mellém csapódott.

Hölgy: Én veled szeretnék lenni.
Én: *meghatódott, sír* Komolyan? Köszönöm szépen, ez igazán jól esett.

Labda játékokat játszottunk. Bóját kellett megkerülni különböző labdajátékokkal. Mindbe segítettem pártfogoltamnak, és igazán, tényleg jól mulattunk. Úgy értem jól esett nekik a törődés, nekem pedig örömet okozott, hogy segíthettem. Vagy ha nem is segíteni, de szebbé tenni a napjukat.
A játékok után visszamentünk a klubba, és néztünk ki egy darabig a fejünkből. Kimentem mosdóba, mire észrevettem laposgömböt. Felmentem segíteni neki, mert már fájt a lelkületes Világom a sok sírástól. :( Nem beszélgettünk, csak mosogattunk. Mikor visszamentünk leültünk a klubba, és leültünk ofő mellé.

Ofő: Jaj Csitt, nagyon köszönöm, hogy olyan aranyos és kedves voltál.
É: *oO fej, pislogtam* Miért?
O: Hát olyan ügyesen segítettél a díszeknél, és bekapcsolódtál a sportnál is.
É: *pír* Ez csak természetes. Én mindenbe benne vagyok, csak most ezt a táncot kihagyom.
Épp ekkor lett vége a táncnak, és a tanár keresett diákokat.
O: Csitt, nem akarsz menni táncolni?

Én meg jó kislány módjára mentem is. :D Egy west end számra táncoltunk, amit amúgy is nagyon szeretek, csak a címét nem tudom leírni. :) Szóval az is jó volt, bár nem beteggel kellett lennem, hanem egyik osztálytársammal, de annyit nevettünk! :D Akkor már a nevetéstől sírtam. :)
Suli után elmentem csillivel bevásárolni a sütihez, amit csináltunk együtt. Mivel nem volt a boltban ételszínező elmentünk mamechoz kettő féléért. Egy pirosért, és egy kékért. Aztán hazajöttem, rendbe tettem magam, majd elmentem csillihez. Beszélgettünk, megcsináltuk a sütit (három színű lett: barna, kék, piros) és ííírtó lágy, puha, és természetesen finom lett. Aztán megnéztük a „Házi nyuszit”. Öcsém az a film!!! oO Naaaagyon durva volt! Szőke playboy liba. LOL Nem amúgy, aranyos volt. :) Csak azok a fárasztó poénok, te jó ég!!! oO”
Majd hazajöttem, és kissé lesokkolt, hogy anyám bunkózott velem. Pedig nem is csináltam semmit se. :( Aztán feljöttem, és láttam oldalamon Reina beszólását a chatben. Hát nem esett jól nah, és a hetek feszültségei rajta csattant. Ez idő közben Bátyus kitalálta, hogy biztos én csak kihasználom, mert csak szerepre kell. Na akkor megint elsírtam magam, és leírtam amit gondolok. (nem akarom bemásolni…) De, bemásolom azért is! >.<”

Bátyus: nem az a bajom, hanem hogy mindig csak szerepet akarsz. Ezért ragaszkodsz te hozzám. Mocsok!
Én: nem, ez nem igaz.... igen, sokszor kérek szerepet, mert függő vagyok *legalább bevallja* de nem azért írok rád folyton, hogy jajj szerep, hanem elsősorban azért, mert érdekel, hogy mi van veled. tudod milyen kurva szar érzés, hogy felkelek, eszembe jut, hogy ja, nem pesti vagyok, és hetekig nem találkozhatok veletek?!
és nem a szerep miatt ragaszkodom hozzád, hanem mert a barátnőm vagy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! és nem azért, mert szerepezünk, mert ennyi erőből minden 10. ember a barátnőm lehetne...
hanem mert tudok veled beszélgetni, mert elmondod a véleményedet mindenről, és nem csak hümmögsz, meg hallgatod mit mondok, aztán meg aha-zol egyet, és ezzel letudva az egész...
segítőkész, és a magad módján aranyos, és kedves vagy... hiába löksz el magadtól, én akkor is basztatni foglak, hogy fogadj vissza
mint ahogyan eddig is...
ha nem lennél a barátnőm, akkor szerinted güriznék ennyit érted?!
hogy hogyha még le is tiltottál msn-ról írtam neked mailt, felkerestelek fb-on, fr-en is írtam neked...
és még sorolhatnám...
ha csak egy szerepes ismerősöm lennél, leszarnálak nagy ívben...
mert "van másik" alapon
vagy mert "lesz másik"
de Bátyus csak egy van, és nekem ő kell 
mert Ő a barátnőm!
és nem egy szerepestárs

Szóval igen, ami a szívemen, az a számon. :) Aztán Masika pedig meglátta Reinás beszélgetésemet a chaten. Éééén meg már épp le akartam írni már a feszültségemet, erre mondom magamban: „Á, mégse, akkor Masi megsértődik”. Ekkor írt rám az emlegetett szamár, és beszámolt a véleményéről ahogyan bántam Reinával, stb. Még azt is megjósoltam, hogy mit fog mondani! oO Tudok valamit! :D Szóval igen, történt egy s más. Mostanra talááááááááááááán kibékültünk. :) Bár ez még nem az igazi. De felhívott BP-re, hogy menjünk tollasozni, szóval az meg már egészen jó jel. :) Azt hiszem.. ^^”
Hna mára ennyit, szentem mentem, a legközelebbi viszont olvasásra! :)