Ma egy fárasztó napon estem túl. Reggel felkeltem, holt kómásan összepakoltam, majd mentem a gyakszi helyre. Délbe elmentem a suliba, mert egy modulunk konkrétan NINCS MEG. Tök jó, így vizsga előtt két héttel tanuljunk meg 400 oldalt (és ez csak az elmaradt modulok!)
Lényegtelen, alig vártam, hogy vége legyen az órának, ami csak fél órás volt, de ahhoz képest, hogy fél egykor kezdődött, az kezdődött egykor.
A munkáltató félénél találkoztam palacsintával, és elmentünk a kék áruházba. Ott akartunk felsőket venni, mert szoktak lenni jó leértékelt göncök, de semmi elfogadható nem volt. Viszont találtam egy Micimackós párnát, amiért visszamegyek. >) Szív alakú, és nagyon édes rajtaaaa! *-* Igen, szeretem a Disneyt korábbi bejegyzésem ellenére. :) Szóval nem találtunk semmi értelmeset, de azért vettünk kaját, mert már éhen haltunk.
Visszamentünk a központba, és meglátogattunk egy-két jó helyet. Konkrétan egyet, és azééért, mert ott olcsó cuccokat lehet kapni. Imádom ezért (is) azt a boltot. *-* Vettem négy felsőt. Ragaszkodtam az egyikhez, amit már korábban kinéztem (és meglepő módon jól is állt), de a többinek az eldöntéséhez vagy tizenötöt kellett felpróbálnom. Palacsinta is vett egyet, egy hasonló felsőt, mint amit én, de neki más a színe, a mintája, a szabása. Mint már mondtam: hasonlót. :)
Elmentem mamához, és anyát kezdtem nyüsztetni, hogy menjünk haza, ugyanis ma még színházba is voltam!!! :) Nagy nehezen hazaértem, letusoltam, hajat mostam, felöltöztem, és irány a színház. Anya bealudt majdnem a darabon. Képzelhetitek, hogy akkor milyen lehetett! Na jó, igazából nem volt vészes, csak sokszor nem tudtam, hogy ki kivel hányszor miért meddig hogyan. A ruhák különösen tetszettek, de csak az elején. Olyan modernek, de mégis megvolt nekik a régies hangulatuk. Főszerepben az én kedvenc színészem játszott, szóval megvolt a boldogsághormonom mára. *-* Volt egy baki a darabban. Az egyik nő úgy elesett, hogy még a feje is koppant. Szegééény. :( Anya hívta rá fel a figyelmemet, hogy ez véletlen volt. Hát igen, magas sarkú átka. De nem biztos, hogy ő akarta, sőt!!! Mellékesen szegényen látszott, hogy majdnem elsírja magát. :( Amúgy a színházat azért nem szeretem, mert nem értem sokszor mit mondanak. (nem, nem vagyok süket) Annyira artikuláltan akar némelyik beszélni, hogy nem érteni mit mondd. A nők mély hangja bezavar, és sokszor több személy mondd ugyan abban a pillanatban fontos infókat.
Amúgy palacsintával voltam könyvesboltba, és megláttam a Thor DVD-t. *-* Előbbi bejegyzésemben írtam, hogy nem láttam az előzeteseket. Tegnap elkezdtem megnézni, kezdve a Vasemberrel, de csak a feléig jutottam el, szóval holnap újra kezdem.
És ha már emlegetjük itt a holnapot, remélhetőleg lesz új dizi, és egy bizonyos feladatot is elkezdek, de ezt a következő bejegyzésben kell elolvasni, mert úgy döntöttem, hogy az megér ennyit. :)
Puszipá mindenkinek