Hát… Őszinteségi rohamom lankadt, de azért van még kedvem olyanokat elárulni magamról, amik igazak. Konkrétan kilenc dolgot kell elárulnom magamról igaz? Hmm…

Első: Félek a fiúktól. Nem volt sose egy fiú barátom se, talán az általános iskola miatt. Amikor egy számomra idegen fiú a közelembe merészkedik, és próbál barátkozni velem, akkor képes vagyok olyanokat mondani/tenni, amit amúgy nem tennék. Pl. mindenen nevetek, még ami nem is vicces. Vagy amikor cat ismerőseit megismertem, az egyikhez így szólok: „büdös vagy”. Hát de bűzlött a cigitől!
Második: Gyűlölöm a hangomat. Amit ugye én hallok, és mások hallnak, az teljesen más. Régen vlogoltam, és a hangomtól frászt kaptam. Nyávogok össze-vissza, és barátnőimet idézve: „egér” és „baba” hangom van. Ráadásul nem tudom kimondani az „s” betűt. Ez másoknak nem olyan feltűnő, mert nem hallják a sorok mögött. Ráadásul amióta első exemmel beszéltem, akinek nehézségei vannak az „r” betűvel, észrevettem magamon, hogy én is átvettem tőle. Mi a retek?! oO Szóval ezért hadarok állandóan, és néha talán meggondolatlanul is beszélek össze meg vissza. Ez sajnos közrejátszik a gépírásnál is, mert amit a fejemben kigondolok, azt egyből le is írom. Ebből persze félreértések és veszekedések lesznek végül.
Harmadik: Kiesnek dolgok. Betegség, vagy sem, de néha azon kapom magamat, hogy egyik pillanatban még a monitor előtt ülök, másikban viszont már a konyhában falom a csokit. Amikor egyszer mély depresszióba voltam, ez miatt kórházba is kerültem. Ugyanis egyik pillanatban még vígan beszéltem a barátnőimmel, aztán kiesés, és amikor észhez kaptam, súlyos vérveszteségem volt. Éééééérdekes. oO
Negyedik: Szoktam hazudni. Nem tudom miért, de néha rávisz a lélek, hogy nagyon durvákat hazudjak, és ami vicc, hogy ezt a közönség még be is veszi. Pl amikor egyik ismerősömmel összevesztem egyszer nagyon durván, elhitettem vele, hogy baleset ért, és hogy a memóriámnak baja esett. Mondjuk ez előtt meg ő próbált belőlem gúnyt űzni, csakhogy nem sikerült. Az egész turpisságban csak azt sajnálom, hogy szegény egy hétig sírt miattam. Nem akartam ennyire durván bántani, de legalább megtudtam, hogy fontos vagyok neki. Azóta nem is veszekedünk.
Ötödik: Biszex vagyok. Legalábbis ha szabad ilyet mondanom. Mind a két nem igen tetszik, főleg ha az egyedek szememre valóak. Bár lánnyal még nem jártam. Hiába vagyok az, ha nem merek lányok felé lépni. Pedig meg volt rá egyszer a lehetőségem. Egyik barátnőm is bevallotta, hogy az. Csakhogy ő akkor vesztette el a párját, így teljesen depis volt. És meg nem akartam pofátlan lenni. De most már ő is megtalálta a párját (aki fééérfiú :D) így én is happy vagyok. Bár amikor barátnőimnek biszex viccelódései vannak, akkor belegondolok, hogy mi lenne ha... De aztán mégsem. Szóval tessék velem vigyázni! x)
Hatodik: Szemüveges vagyok. Hivatalosan szemüveges vagyok, de ki nem állhatom. Állandóan szétnyomta az orrcimpámat az a kis bütyök. Szóval nem használom. Bár nincs komoly baja a szememnek, csak kancsal vagyok. De akkor is! Néha megfájdul a fejem, és számítógéphez meg tévéhez kéne használnom, de nem érdekel! Inkább legyek kancsal (ami amúgy már nem is látszik oO) de fel nem veszem még egyszer!!!
Hetedik: Van egy lyukam. Ez most hülyén és perverzül hangozhatott, de születésem óta van egy lyuk a nyakamon. Akkora, mint egy tűszúrás, de ott van. Mindig mindenki megkérdi, hogy mi az. Annyira irritáló! Mindig el kell mondanom. Pedig állítólag 18 évesen be kellett volna forrnia. Cseszett beforrni. :’) Bár állítólag már kisebb lett (születésem óta).
Nyolcadik: Életveszélyes vagyok. Ha egyedül, vagy bárkivel lófrálok az utcán, és elgondolkodok, vagy épp belemerülök a beszélgetésbe, képes vagyok elüttetni magamat egy busszal, vagy ami előtt épp át akarok kelni. Szeretem az életveszélyes helyzeteket, de ez ritkán mutatkozik meg. Amikor anyáékkal megyünk kirándulni, leginkább akkor. Mindig azt az utat választom, ami az ösvény csúszús része, és ha meg is csúsznék, akkor gurulnék vagy 5 métert, vagy hasonlók. Amikor barátokkal vagyok, akkor csak túl akarom élni, így inkább a biztonságra gyúrok, nem akarom bajba sodorni őket. :)
Kilenc: Pedo Csitt. Na ezt ne vegyétek szó szerint! Mindig amikor ismerkedek valakivel, akkor kifogom a nálam fiatalabbakat. Olyan mg nem volt, hogy én egy idősebbel ismerkednék meg interneten keresztül, és tovább tartana a kapcsolatunk. Általánosban volt egy kislány, akit hetedikben ismertem meg akkori legjobb barátnőmnek köszönhetően. (ő ismerte). Akkor volt ő harmadikos. Párszor beszélgettünk, majd úgy megszeretett, hogy minden szünetben a nyakamon lógott. Még fénykép is készült rólunk. Aztán nyolcadikban meghívtam a ballagásomra. Kaptam tőle egy verset, amit ő írt nekem, és egy kék karkötőt. Tudta, hogy az a kedvenc színem. Aztán megismertem gumicukrot, Masit, bátyót, és ők csak azok, akiket régebb óta ismerek. Ott van még FFAL, belobetti, és csomó olyan fiatal, akikről nem is gondolnátok, hogy velem szóba állnak. (itt legfőbb képen oldal szerkesztőire gondolok). Mindig is jobban kijöttem a fiatalokkal. Talán ezért lettem az, ami.

Hát... Ki lehet nevetni, meg lehet gyűlölni, oly mindegy nekem. :) Egyel többvagy kevesebb?! :D