Szerdán voltam állásinterjún. Hatkor keltem, hogy normálisan ki is nézhessek. Azonban hajnalban miután lefeküdtem aludni, apám kitalálta, hogy neki betegnek kell lennie. Folyton játssza az agyát. Mondjuk most ezt elnézem neki, mert tényleg beteg volt. Felment 39,8°-ra a láza. Ismerem az érzést, én is voltam már ilyen helyzetben. De én nem kiabáltam azokkal, akik segíteni akartak rajtam. Ő viszont azt tette. És így higgyem el neki? Folyton azt mondogatja amikor én „kamuzok”, hogy: „Aki beteg, az nem kiabál.” Khm-khm… Ahaaaa…
Elvittük apát orvoshoz még reggel. Nyolcra oda is értünk. Nekem kilenckor kezdődött az állásinterjúm. Amíg apa benn volt az orvosnál, addig mi anyával bevásároltunk. Találkoztam volt munkatársammal is. Nem vettünk sok mindent, csak annyit, hogy ne haljunk éppen hogy szomjan és éhen. Amikor kijött orvostól, akkor volt háromnegyed. Anyával már tűkön ültünk. Nem azért, mert izgultunk, hogy jajj mi lesz az állásinterjún, hanem hogy mikor érünk így oda. Ráadásul még be is ment a patikába gyógyszerért. A doki rossz gyógyszert írt fel neki, így még arra is várni kellett.

Ötvenre odaértünk a leendő (?) munkahelyemre. Jó volt, mert nem tudtuk, hogy hova kell mennünk. *zavart nevetés* De most már legalább ezt is tudjuk. Bementünk a kapun, és volt két fő épület. Na de hogy azon belül melyik a fő-fő épület, az jó kérdés. Oké, megkérdeztük, eligazítottak minket. Nagy nehezen megtudtuk, hogy hol van az összeköttetőnk. Bementünk az ebédlőbe, mert máshol nem volt hely. Leadtuk neki az érettségim, és a bizonyítványom. (amúgy tök fura, mert én két év alatt tanultam meg a főiskolások 4 éves anyagát oO na mindegy) Csupa jó dolgot hallottunk. Épp keresnek új munkaerőt, lehet, hogy van esélyem, ugyanis pont ilyen képzettségű emberre van szüksége, stb-stb. Kicsit szétnéztem, szerintem szép hely. Zöld övezet, tele gyerekekkel, jó fej emberekkel. Lehet tetszene nekem az a hely. *-*

Ez után találkoztam csillivel, elmentünk felvenni a fizum, bevásároltunk nekem a strandra, szétnéztünk a bevásárlóközpontban, majd elmentünk postára.

Ez után én elbúcsúztam tőle, és elmentem a vonatállomásra bátyó elé. 12-re ért ide a vonat. Szerencsére nem késett. Ez után vettünk buszjegyeket, és elindultunk kettecskén a strandra. Nem kellett sok idő arra, hogy odaérjünk. Odasétáltunk az uszodához, és nagy nehezen bementünk. Mindent hatszázszor megkérdeztem jó Csitt féle módon. Hehe. Lepakoltunk a szekrénybe, elmentünk öltözni. Bátyó kopog, mondom mi van? Hát a szentem otthon hagyta a fürdőruha felső részét. (LOL) Oké, akkor „majd nézünk neked fürdőruhát, hátha lehet kapni”.
Megkérdeztük, azt mondták, hogy egykor nyit. Noss… Nyitott vagy kettőkor talán a drága?! Nézzük a fürdőruhát… Hétezer forint… Tizenötezer… Oké, hát nem veszünk. Akkor most mi legyen? Menjen be pólóba? Ááááá! Melltartó! (xD) Őőőő… oO” De nem tűnt fel senkinek, legalábbis nem szóltak érte.
Bementünk, lecuccoltunk a zöldre, majd néztük a medencéket. Bátyónak semmi se jó, túl kicsi a mélysége. Őőő… Semmi sem lehet tökéletes. :) Mondjuk az se tetszett neki, hogy olyan sok a gyerek medence. Azonban itt, ahol én élek ez nálunk haladás. Eddig nem volt ilyen. Hullám medence? Forgó medence? Ááááá! Ez itt luxus! :D Depersze Földi barátosném elfogultan ragaszkodott a sajátjához. De aztán lenyomott a víz alá, és elmentünk a szaunába (gőz kabin, finn szauna, infra szauna, ső szoba, jég szoba) ami már jobban tetszett neki. Ez változtatta meg a véleményét. A szauna után elmentünk a merülő vízbe, ami a szauna után jég hidegvolt. Én inkább a jakuzziba mentem. Awwww… Majdnem az egész napot ott töltöttük. Elmentünk aztán a hullámfürdőbe, nagy nehezen rávettem. Az persze már jó volt, mert mély volt a víz. Hihi. Én még bevállaltam azt is, hogy beugrok a vízbe.
Elmentünk étterembe enni. Ott volt az uszodánál egy. De mire azt kitaláltuk, hogy ott együnk, az is beletelt jó időbe. Kértünk egy menüt, egy ezresért. A pincér nagyon aranyos volt, és nem mellékesen még helyes is. Kaja után ez a párbeszéd hangzott el:

Pincér: Lányok, milyen a strand?
Én és Bátyó: Jó!
P: Én is mennék.
B: Miért? Nem mehetsz?
P: De.
É: Akkor gyere te is.
P: Nem lehet. Idő lányok, idő! Nincs időm rá.

Szóval igen. Csitt adta magát ismét. X”D
Aztán bátyó meg arra vett rá, hogy csússzunk le a csúszdán. Le is csúsztunk kétszer vagy háromszor? Nem tudom már pontosan. De mikor először csúsztunk le, ahogy a csúszdára rávilágít a nap, úgy olyan a festés miatt, mintha leddel lenne kivilágítva. Mikor először megláttuk: „Mi van? LSD-ztem, vagy mi az isten?” Hehe. Szóval jó volt nagyon! Bár kicsit visszakoztam ettől, de nem bántam meg. Úgy volt, hogy forgózunk is, de nem jött össze. Addigra zárt az élményfürdő része. *sóhajt* Úgyhogy mentünk a szaunába. Ott még egy fél/egy óráig voltunk, majd elmentünk szárítkozni, átöltözni, végül mamához gyalog. Őőő… Igen… Félig vizesen a „hidegbe” hulla fáradtan. Jó volt! :’D
Bátyó hozott fagyasztott pizzat, és azt megcsináltuk mamánál. Ezzel kezdtük! Éhesek voltunk már, mint a farkas. Megettük, ittunk jó hideg vizet, beszélgettünk elég sokáig, mivel a tv mint kiderült nem volt jó… (Drága apám „nem ér rá” megjavítani) Meg faggattuk lámafant, hogy jö-e bulizni, vagy sem, és mért nem jön. Kicsit rosszul esett, hogy nem jött. :( Teljesen olyan volt, mintha pont miattam nem akart volna. Tudom, ezt bemagyarázom csak magamnak, de eddig amikor discoba hívtuk, és én is ott voltam, sose jött. Aztán elaludtunk. Nem sokat tudtam aludni. Szerintem túl fáradt voltam hozzá, vagy passz.

Másnap keltünk tízkor. Én mondjuk előbb, mert nem bírtam ugye aludni. Mamával beszélgettem, majd mikor visszamentem, bátyó fenn volt, de még lustizott. Oké, hagytam, had pihengessen. Aztán lassan készülődnünk kellett, mert amit vettünk buszjegyet neki, az csak korlátolt ideig volt jó. Lementünk a buszmegállóba, onnan pedig a vonathoz. Előtte rákérdeztem azért a buszra (kivételesen azzal jöttem haza), és vettünk még kettő nyalókát is, aminek egy szelet dinnye alakja volt. Finiii! *w*
A vonatra kicsit várni kellett, de elérkezett hozzánk az is. Ami fura volt, hogy egész végig nem jött oda hozzánk a kalauz. Ezért érdemes volt fizetni. -.- Na mindegy, lényeg, hogy felértünk.
Elmentünk a nem tudom hova, és fagyiztunk. Jó nagy fagyit ettünk, ami jót tett a laktóz érzékenységemnek. *nevet* Ráadásul volt ott vagy harminc darab tölcsér. Én kikaptam az egyetlenegy hibásat. Szóval az alja az csöpögött, a teteje folyt, már nem tudtam mit csinálni. A dolog szépsége: fehér nadrág. Nagy nehezen betuszkoltam, felértünk bátyóékhoz. Kiderült, hogy bátyó elvesztette a kulcsát, így át kellett mennünk mamájához. Nem lakott messze, szóval hamar kézhez kaparintottuk a kulcsot, majd visszamentünk hozzájuk.
Nagyon fáradt voltam, így semmi kaja, csak víz, meg egy unalmas film, amin el tudunk aludni. Őőő… Az elalvás nem jött össze, de azért falatoztunk közbe. És még csak nem is filmet néztünk, hanem valami már nem is tudom mit. Aztán sorozatoztunk: rossz pc játékok. (mert imádom *-*) Bátyó meg ezen akart bealudni, szóval kerestünk mást.
Úgy volt, hogy kilencre megyünk bulizni, mert addig a belépés ingyenes. Na ezzel mi nyolckor indultunk neki készülődni. Félkor mentünk le, lépcsőn lefelé menet bátyó: „Nem hoztam semmit. Se pénzt, se személyit.” Hát anélkül nem engedték volna be, szóval vissza kellett mennie. Ez után siettünk a metróhoz, amit pont lekéstünk. Szerencsére hamar jött egy másik. A buli helységen én már voltam, de pontosan nem tudtam, hogy hol is volt az. Tudtam, hogy volt mellette egy étterem, és ki volt világítva, szekuritisek (direkt írta így) pedig az ajtóban. Pontosan 20:58-kor értünk oda. Azért így kifogni valamit!!! Szóval szerencsére mi még ingyenesen mentünk be.
A karaoke teremben kezdtük. Ott benyakaltunk egy teqila-t, de elfeleztük. Életemben először ittam. Fú de rossz volt, majdnem behánytam tőle, de mivel egész nap alig ettem, így ezt megúsztam. Viszont hamar be is csiccsentettem tőle. Szóval nem igazán emlékszem túl sok mindenre a buliból. Arra emlékszem, hogy táncoltam valakivel, aki bátyót akarta megnevettetni, és hogy ittunk egy sört, de utána…?! Valami ufó is rémlik.

Másnap fejfájással ébredtem, alig akartam kievickélni az ágyból, de azért megtettem! Tudni kell rólam, hogy én babonás vagyok. (oO) Ball lábbal keltem. Aztán elkezdtem öltözni, a melltartóm drótja ki ágaskodott, amit meg kellett varrnom. A tű konkrétan ketté tört, pedig meg se erőltettem magam benne. Kukoricát ettem, majdnem kiborítottam a sót. Aztán mikor elhagytuk a házat vissza kellett lépnem a küszöbről, és elfelejtettem leülni minimum 5 percig. Amúgy is siettünk. Aztán tudatosult bennünk, hogy péntek 13-a van.
Filmeztünk, majd elindultunk buszhoz. Simán odaértünk időben a buszmegállóba, erre vártunk vagy egy órát, és nem jött a busz! Majdnem szétfagytunk, de túléltük. Közben anya is felhívott, hogy mi van már. Beszéltem vele, erre ő elkezdett okoskodni. Jó, okoskodjon, engem nem az zavar. Hanem hogy meghazudtol. Ezt ki nem állhatom! Úgyhogy kisebb vita. Bementünk egy rendelőbe mosdóba, villany luxus volt. Szóval a sötétben állni és várni a másikat nagyon nagy élvezet. :D Ez után mentünk egy másik buszpályaudvarra. Automatánál akartunk jegyet venni, de nem ment. Nem találtunk rajta semmit, a busz pedig tíz perc múlva indult. Jó, felmentünk, majd megveszem a buszon a jegyet. Várakozunk, dög éhesek vagyunk, adok bátyónak pénzt, hogy vegyen kaját. Az utolsó pillanatban ért vissza vele, így még el tudtunk búcsúzni.
Felszállok a buszra, bemondom mit akarok.

Én: Egy diák jegyet kérnék a Pokolba!
Sofőr: Diákjegy ugye kéznél? Nem most akarjuk előkotorni ugye?
É: nem, persze, egy pillanat.
S: Nincs pillanat, tessék megnézni az órát, már 35 van! Öt perce el kellett volna indulnom!
/Nem mintha én tehetnék erről. -.-/
É: Jójójó, egy pillanat! *má tiszta ideg, így is elbőgte magát mikor anyja nem hagyta békén, és ö percenként hívta a vége felé*
S: Hát de nincs jól! *vicces akart lenni*

Szóval jah… Egy órás utazás után végre hazaértem. Anya eljött értem, és kijelentette, hogy „beteg” apámnak mekis kaja kell vacsira. Jó, menjünk, vegyünk. Elmentünk, lenyúltam anyámat egy menüvel, meg egy fagyival. (nyamiii *-*) Hazajöttünk, megkajáltunk, FFAL-al volt egy kis vitám, így bátyót is kicsit hanyagoltam, majd szééépen elkezdtem ezt írni, míg vártam bátyó reagálásait (szerepre is).
Mindent összevetve ez egy jó három nap volt! Csak ez az utolsó... Kicsit... Nem kellett volna. :D
Ma megyek újra a strandra! *-* Alig várom már! *-* Bár keresztanyámmal ki kell békülnöm. -.- Pff… Ígérjem meg neki, hogy nem teszek többé olyat. De hogy ígérjek meg olyat, amit úgyse fogok betartani??? *sóhajt* Majd meglátjuk, azért drukkoljatok! *-*