Hát egy hosszú „szünet” után, - ami igazából csak lustaság volt – végre újra itt vagyok, és ragyogok. Megpróbálok mesélni pár dolgot, hogy miért is, nem voltam, és ez idő alatt mik történtek velem.

Hát bátyussal volt egy hosszabb békeszünetünk. Nagyon durva volt, mert negyed évig tartott, és tényleg azt hittem már, hogy örökre elvesztem. Szóval… Ilyet soha többé… oO Mondjuk máskor is volt ilyen hosszas szünetünk. Akkor se bírtam elviselni.
Hogy is kezdődött ez az egész… Nyáron el akartunk menni Boszniába mi ketten vonattal, saját költségből. Hát ez így nem sikerült, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy. És anya is bekavart mindenfélét. Na lényegtelen, ez már lerágott csont. :) Bátyó annyira, de annyira berágott rám, hogy nem szólt hozzám, nem írt vissza, és került. Vagy ha „VÉLETLEN” is találkoztunk, akkor meg bunkózott. Noss igen, engem ez a bunkózása készít ki a legjobban. Egyszerűen nem bírom elviselni… Mondjuk a hallgatását se… Wáááá szal nem szeretek veszekedni, az a lényeg. :(
Cat próbált hatni rá közben, hogy de, mi márpedig ki fogunk békülni. Kedvenc mondatom tőle: „Én tudom, hogy fontos vagy neki, te is tudod, hogy fontos vagy neki, és ő is tudja, hogy fontos vagy neki. Majd kibékültök!” Szóval igen… :) Szeressük Cattot is. <3
Aztán közben próbáltak összehozni egy ismerősükkel, több-kevesebb sikerrel. Ekkor személyesen találkoztunk, és azt a bunkózást te… oO Fuhúúú… 
Aznap elmentem Cathoz, találkoztunk bátyóval, és elmentünk a Horror házába. Hát ez egy érdekes, de tök jó helyiség, mindenki menjen el!! :D Oltogattuk a színészeket… Mondjuk már volt bennünk egy kis házi kevert pia. Szóval itt oldódott a hangulat, és ez után mentünk…
Cattal és bátyóval elmentem másodjára bulizni a veszekedés óta. Cat rosszul lett, és hazament, míg mi ketten ottmaradtunk a discoba. Előtte mondjuk éreztem rajta, hogy már megenyhült, de még nem volt az igazi. Szal a discoban… Miután Cat elment, bátyóval bementünk a karaoke terembe, hogy na majd mi énekelünk. Ez már sokadjára történt meg, de sose jött össze az éneklés. Hát ez most sem volt másként. Egy csőből szivárgott valami gáz, szóval felmentünk inni valamit. Néztük, ahogy keverik a koktélokat, és minden mást. Elbohóckodtunk. Pár koktél megvétele, és bezsebelése után visszamentünk a karaoke terembe, hogy megnézzük tudunk-e már énekelni. A terem le volt zárva. Okéééé, menjünk táncolni. Annyi piával nem tudtunk volna, így leültünk, és lassanként iszogattunk. Aztán rámjött valamiért a bőgőroham, és elkezdtem tőle bocsánatot kérni. Aztán már nem sokra emlékszem. Azt tudom, hogy elestem, mert egy lila folt keletkezett másnap a tenyeremen. Állítólag kétszer egymás után is… Meg hogy a színháznál ülök, bátyó behajol elém, és én meg bőgök… Aztán… Kajáldánál is rémlik valami, hogy ott ültünk, mesélek neki, és próbálok enni. A discoból kettőkor indultunk haza, és bátyóhoz értünk 5-kor. Szóval három órás bőgőmaratont tartottam, ha nem többet. Bár úgy volt megbeszélve, hogy catnál alszunk, mégis bátyónál aludtunk. Szóval ez miatt másnap kaptunk is a fejünkre.
Így kibékültünk, de nem sokáig… Egy hétre rá talán kavartam egy kicsit, nem szándékosan bár, de… Lényeg, hogy tanultam a hibáimból. Akkor is mosolyszünet, meg minden, de meg tudtuk beszélni a dolgokat, aminek nagyon örülök. (ráad találkoztam lámafannal, és zsenibabával is, ami külön öröm <3) *-* Szegény bátyót megsirattam. Hát igen, most én voltam vele a bunkó. A pillanat hevében ugyan jól esett, hogy végre ő is sír miattam egy életben egyszer, de aztán rájöttem, hogy egy fasz vagyok, amiért ez örömet tud nekem okozni.
Nagyon sajnálom amit/amiket tettem, én általában béke párti vagyok, és nem szeretem, ha a szeretteim sírnak miattam, vagy bárki más miatt. Szégyellem magam, de tudom, hogy ennek okkal kellett bekövetkeznie, és ebből is tanultam a hibáimból. Bár más is így látná a helyzetet, mint ahogyan én. De erről majd később, egy másik bejegyzésben…. :)