A legtöbb lány úgy gondolja, hogy divatot követni az élet értelme. Az új kollekciók megjelenése napján már ott toporognak az üzletekben, hogy meglegyen a számukra tetsző legújabb viselet.

Minden kislány – legalábbis a legtöbb – arról álmodik, hogy egyszer ő is hercegnő lesz, mint amilyeneket a mesében látnak. Magas, vékony, csinos, és gyönyörű, egy szóval: tökéletes. Ilyen ember azonban nem létezik, bármennyire is próbálunk erre törekedni. Sokunk „barátja” a média viszont nem így látja. Észrevettétek már gondolom, hogy minden – ismétlem MINDEN – filmben gyönyörű lányokat mutatnak, akik persze a végén megkapják álmai pasijukat?

A média világa bizony kegyetlen. A tini lányokat veszik célközönségnek, akik még befolyásolhatóak, hiszen ki ne szeretne hasonlítani egy tini sztárra? Gondolok itt Hannah Montanara alias Miley Cyrusra, Selena Gomezre, és a többi Disney sztárjaira, akik mind egytől egyig tökéletes fehér fogsorral, pattanás mentes arccal, és vékony külsővel rendelkeznek.

Nem egyszer láttam már olyan lányokat, akik tizenkettő-tizenhárom évesen már úgy öltözködtek, mint a tinik. Has ki, mutassunk annyit magunkból annyit, amennyi még épp hogy nem feltűnő, de azért meglegyen a mérce, hogy a fiúk utánunk nézhessenek, smink az arcra. „Fiatalság, bolondság” tartja a mondás. Én azonban ezért nem feltétlenül a médiát, sokkal inkább a szülőt hibáztatom, akik megveszik ezeket a ruhákat, és kozmetikai szereket lányuknak, és engedik is, hogy viseljék. Arra azonban nem gondolnak, hogy a kamerák mögött csak ők is hétköznapi lányok, csak épp más rétegben mozognak.

Valószínűleg maradi vagyok, de én úgy gondolom, hogy ez tizenkét évesnek még ne az legyen a legfőbb baja, hogy melyik ruhája megy az adott cipőhöz, vagy fordítva.

Persze, a divat jó, és az olyan üres fejű lányoknak kell is, akik döntésképtelenek, nincs önbizalmuk. Ezt főleg azokra értem, akik a sztárokat veszik példának.

A mai Világban már hiányzik az egyediség. Mindenkin csak cicanadrág, és egyforma felső. Ennyi erőből visszamehetnénk azokba az évekbe is, ahol a diákoknak is egyenruhát kellett viselniük, nem csak a nővéreknek, rendőröknek. Annak idején nem azért szegültek ellen nagyanyáink az egyéniség kifejezésért, hogy most újra visszaalacsonyodjunk arra a szintre.

Lehetünk divatosak úgy is, hogy közben megtartjuk egyediségünket. Nem kell feltétlenül a sztárokat „majmolnunk”. Egy divatos kiegészítővel is felkelthetjük magunkra a figyelmet, ha azt egy régi – de nem ronggyá kopott – pólóval vesszük fel. Vagy akár újrahasznosítás gyanánt a már nem használt, annak idején kedvenc gönceidet átalakítod. Ez viszonylag olcsóbb megoldás, nem gondoljátok?

Én inkább arra bíztatnám a fiatalokat, hogy merjék kimutatni öltözékükben, hogy ők milyenek is valójában. Ki tudja, talán új divatot hozunk létre. Hiszen az emo, rock, punk sem a „nyáj” követése miatt jött létre. Az már más tészta, hogy vannak olyanok, akik ezt is csak egy divathullám miatt kezdték el követni.

A divat évszakonként, évenként változik, de az egyediség örök!