A nevem Csitt Nakiez. Mikor még a Föld csak születőben volt, én már akkor is éltem. Sok történelmi eseményen vettem részt, mint például Róma megalakulása, a piramisok építése, Római Birodalom bukása, és a napóleoni háborúk. De mind ezt csak a Mennyországban láthattam, ahol mindig is éltem. Egyszer aztán meguntam a felhők közti létet. Alá szálltam a Földre, ahol egy angol báró lányaként éltem a 16. században. Akkoriban még sötétbarna hajam, és szemeim voltak. Imádtam a kertünkben üldögélni, és a kedvenc regényeimet olvasni a kerti tavunk mellett. Francia nyelvet tanultam, amit mindig is szerettem. Hobbiból a kastélyunk melletti erdőben lovagoltam.
Egy nap, mikor fehér paripámon vágtattam az erdő sűrűjébe, egy idegen férfi állta utamat. Hiába utasítottam, hogy eresszen tovább, ő bizony nem tette ezt meg. Hirtelen rám támadott, mire én elájultam. Mikor felébredtem, furcsán kezdtem érezni magamat. Halovány bőröm hófehér lett, és amikor rám vetődött a nap sugara, csillogásba kezdett. Mind emellett érzékszerveim kifinomultak, és felettébb érdekes módon vonzódni kezdtem a vér illatához. Visszaérve a kastélyba utána néztem ennek a furcsa jelenségnek, de nem találtam róla semmit sem. Így hát kénytelen voltam felkeresni az ismeretlent. Tőle tudtam meg, hogy én is csillámvámpír lettem, ahogyan ő is. Csak azért változtatott azzá, hogy megtudjam milyen borzasztó érzés is ez.
Étrendemen így változtatni kellett. Különféle véres húsokat kezdtem el enni, de ezt hamar meg lehet unni, így áttértem a bogarakra. Nincs bennük túl sok vér, de a semminél még ez is jobb.
Évekig laktam ennél a bizonyos idegennél, akinek a neve Dorian Gray. Mind azt, amit tudok, tőle tanultam meg. De aztán egy napon nyom nélkül eltűnt. Magam maradtam. Meglátogattam édesapámat, a bárót, akit már oly régen láttam. De akkor már nem élt. A kastélyt pedig, ahol laktunk, ellepték a turisták. Nem volt már társam, és lakhelyem sem. Úgy döntöttem, hogy vándorútra indulok.
Bejártam Anglia minden szeg-zugát. De sehol sem időztem egy napnál tovább. Hamar meguntam, és elhagytam a szigetet gondolván, hogy ott is minden országot körbe járok, amiről eddig csak könyvekből ismerhettem. Spanyol Birodalommal kezdtem. Részt vettem Kasztíliai Izabella, és Aragóniai Ferdinánd esküvőjén, amire ők maguk hívtak meg. Majd jött Itália, ahol egy híres balett előadás részese lehettem. Franciaországban a vallásháború kirobbanásakor látogattam pont oda. Pieter Pauwel Rubens német festő lefestett a németalföldi táj előtt. Európai körutazásom során még sok más érdekes dolog történt velem, de ha mindet felsorolnám, beesteledne.
Ellátogattam az Ázsiai országokba is. Legjobban India, Kína, és Japán tetszett. Lakhelyeimet folyton váltogattam tíz évenként, de e három országban harminc-harminc évet töltöttem.
A kilencven év lejárta után Oroszországban állapodtam meg, ahol további kétszáz évet töltöttem. Itt szereztem a legtöbb barátot. Antioh-Dmitrijevics Kantyemir herceget, Vaszilij Kirillovics Tregyiakovszkijt, és Alexandr Szergejovics Puskint. Az itt töltött idők után már túl soknak tartottam a hideget, így Amerikába utaztam. 1998-ban Larry Page barátjának tudhattam magam. Mint az köztudott, ő a „Google” egyik alapítója. Neki, és ismeretségeinek köszönhetően tanultam meg bánni a számítógéppel, és a kódolásával.
Ahogy jártam Amerikát, egy női barátra is szert tettem, név szerint Stephenie Meyerre. Tüzetesebb megismerkedésünk után, 2009-ben kiadta első Világszerte ismert könyvét, az Alkonyatot. Ki találjátok, hogy kitől lopta az ötletet? Na ezért is útálom azt a könyvet. Meg még van pár jó (sok) indokom. Nem lett volna szabad, de elmondtam neki egy bor fűtötte éjszakán történetemet. És bár nem hitt nekem, mégis belefűzte könyvébe a kis titkaimat.
Szégyenembe leköltöztem a Pokolba, ahol eddig is laknom kellett volna, de azután is feljártam a Földre. Főkén Magyarországot kedveltem meg. Itt nagyon sok barátot kaptam az élettől, amiért hálával tartozom. 2012-ben saját oldalt nyitottam, ami az én kis életemről szól. Ha már az „Alkonyatból” tudnak a titkaimról, akkor mért ne feszegetném tovább a dolgot? Most, hogy megállapodtam a Pokolban, már egy normális életmódot is kialakítottam magamnak. Továbbra is bogarakon élek. Oldalt szerkesztek, dizit készítek rá, próbálok haladni a korral, és a földi barátaimmal találkozgatok.
Azt hiszem nevezhetjük ezeket hobbiknak, mint a rajz, és ének szorgalmas fejlesztésemet is. Ezek mellett írok regényeket, novellákat, és festek. Gyűjtöm a régi ruháimat, amiket több ezer éven át hordtam. Újra és újra kijárom az iskolákat. Nem lehet megunni. Mindig más és más szakban jeleskedhetek legalább. Nincsen életcélom, elvégre én sose halok meg. Mindig is ugyan az a Csitt Nakiez leszek, aki eddig is voltam.
Azt hiszem ennyi rólam elég is, még sok is. :)

Ez mellékesen egy versenyre megy, szóval úgy nézzétek meg!!! :) Köszönöm, hogy elolvastátok. (várom a kommenteket a bejegyzés alá.)
A legközelebbi viszont olvasásra!