A szerepjáték (angolul role-playing game -> RPG) egy társasjáték, amiben a játékosok verbális úton alakítanak egy közösen elképzelt fantáziavilágot. Ez sokkal inkább hasonlít egy fantázia könyvre, vagy filmre. Ez attól függ, hogy a játékosok leírják (vagy gépelik esetleg) vagy saját maguk játsszák el az eseményeket.
Én amiről tudok, az öt féle szerepjáték. Egy élő, amikor beöltöznek saját karakterüknek, kockát dobnak, és az alapján döntik el, hogy mi lesz a karakter sorsa. Akkor van az a sima élő szerep, amikor nem használnak kockákat, de itt is beöltöznek a karaktereiknek. Vannak oldalak/fórumok, ahol mesélő írja a sztorit, a többiek pedig erre reagálnak, és vannak ahol nincs mesélő. Lehet itt barátokkal, ismeretlenekkel is szerepezni, meg aki épp csatlakozik. (vagy ha nincs neted, akkor akár lapra is le lehet vezetni) És vannak játékok (pl. Metin, Metin2, és a WOW) amikben egy karaktert kell felvenni, és azzal mászkálni, küldetéseket teljesíteni.
Élő szerepjáték kockával és anélkül: én még ilyenben nem vettem részt (csak hasonlóban), de szeretnék. Ha nem is lenne meg a karakter ruhája… Nem fogok azért pluszba költekezni, hogy legyen olyanom is. :D Mondjuk ha dolgoznék… --. Bár Ryuuval épp a múltkor beszéltünk róla (régóta ismerem, szeretem, és régebben szerepeztünk nagyon-nagyon sokat <- sárkány imádat neki köszönhető :)) hogy egyszer ha elmegyünk egymáshoz, akkor csinálunk olyat is. Ő az unokahúgával csinált már ilyet, és jó volt. Persze ez kicsit lesüllyedés a gyerekes szintre, de hát az meg már kit izgat?! Engem ugyan nem. *-* Éjjel-nappal szerepeznék, ha lehetne. És ha fizetnének érte… Hohóóóó! :D Milliárdos lennék! ;) Amúgy vannak olyan élő szerepjátékok is, ahol a karakterek ruháit mellőzik, és inkább mint egyfajta stratégiajátékot, úgy játsszák azt is ilyen kis kockákon. Csak képen láttam, tanúja még nem voltam. :)
Oldalas (mesélős) szerep: Ezt se próbáltam még ki. Nem szeretem, ha megszabják, hogy mit csinálok. Ha én kitaláltam valamit, akkor az legyen is úgy, és kész, nincs apelláta! :D Mondjuk így nagy a szám, de amúgy meg alkalmazkodó típus vagyok. Sőt… Néha szánalmasan engedékeny.
Oldalas szerep: régebben mennyi oldalra jártam fel. *-* Csak aztán leszoktam róla. Hogy miért? Ennek egyszerű oka van. Sokan voltak (túl sokan) és mire másnap felmentem, nem is tudtam, hogy hol jártunk azzal akivel épp volt egy szálam, mert az meg már rég nem látszódott azon az oldalon (főleg mikor chates volt). Így abbahagytam. Bár én is csináltam szerepjátékos oldalt, de kevés volt a jelentkező (konkrétan csak barátaim, akik szerepeztek, ez volt 5-6 ember, és ebből kb 2 járt fel) és nem az én hibámból nem működött, én mindent megpróbáltam. xD De ez mellékes ugyibár. :)
Játékoknál nekem csak az az egy bajom van, hogy hamar megunom, mert vagy kezelhetetlen, vagy angol, vagy baromságnak találom. :D Az én gyönge kis német tudásommal egy komplett játékot lefordítani??? Kizárt! Pedig tudom, hogy vannak nagyon is jók, és nem is olyan rég még én is töltöttem le. De aztán betelt a gépem *nincs CD írója* és így nem tudok letölteni (azért nem fogok kitörölni semmit se!!!), „régieket” meg meguntam. És szerintem már manapság se töltenék le újat.
Ettől függetlenül én nagy szerepjátékos vagyok. Legalábbis én annak tartom magamat. Inkább MSN-en szeretek, mert ott a legjobb. Nem kell felmászkálni oldalakra, hamar megkapom az üzenetet, és tömörülünk 300an egy oldalon, ami engem végképp fusztrál. Régebben laposgömbbel is szerepeztem, de vele csak lapon, mert nincs nete a csórinak. Az a legjobb, hogy a legtöbb barátomat én szoktattam rá a szerepjátékra, de ez csak egy-két évig tartott.
Én és a RPG: 2005 végén lett „saját” netem. Ekkor még csak az animék érdekeltek, amiről azt sem tudtam, hogy mi az. Csak tudtam, hogy a kedvenc sorozatomat meg akarom keresni. Rá is kerestem Yu-Gi-Oh! :D Igen, YGO fan vagyok. Imádom Yamit. <3 De most nem ezen van a hangsúly, erről majd max legközelebbi bejegyzésemben beszámolok. Szóval lett netem, és ezzel együtt msnem (bár előbb a skype) is. Akkori osztálytársammal (és mostani egyik Pokol béli barátnőmmel) járaszámmal eldöntöttük, hogy csinálunk egy oldalt. Ez volt az első oldalam, és közösen csináltuk. A fő-fő szerkesztő én voltam, ő pedig a segédem. Az oldal meg is alakult 2006-ban. És felvetette, hogy mi lenne, ha lenne rajta szerepjáték. Én meg néztem rá nagy szemekkel, hogy az meg mi az isten nyila. :D Elmagyarázta, kipróbáltuk, és egyből beleszerelmesedtem. Azóta is szekálom, hogy szerepezzünk, de ő már nem vevő erre. :( Pedig iszonyat jó karit csinált. (Arash <3) Aztán mikor éreztem a véget, oldalakat kezdtem böngészni, és rájöttem, hogy vannak kifejezetten erre szakosodott oldalak. Rögtön kaptam az alkalmon, és jelentkeztem párra. Kettő oldal volt jelentős számomra. Az egyiken a máig használt nick nevemmel jelentkeztem, a másikon pedig Yume, meg vmi faszi voltam. x) És e kettő oldalról egy-egy emberkét felvettem msnre. Akkor tudatosult bennem, hogy lehet ott is. Hát jobban megtetszett, mint az oldalas, ezt nem is kell mondanom. :) Megismertem aztán imot, meg egy hentai mániás kiscsajt. Azért volt jó vele, mert imo akkor még fiatalabb volt, és nem élhettem ki rajta perverz vágyaimat, így áttértem hozzá, és akkor ahw… :D Istenem, mennyi baromságot összehordtunk… Hentai volt a tengerparton, a raktáron, a fürdőben, meg mindenhol, ahol még ember addig sose járt. (fiktív helyek ;)) Később, 2007-8 vagy 9-ben rátaláltam egy oldalra, ahol karakterek kerestek karaktereket. Egy akkor kedvenc elfes képre találtam rá, aminek még a karakterleírása is stimmelt azzal, amit én szerettem. Meg volt adva neki az e-mail címe, meg az msnje. Én egyből (egy hét után) írtam neki egy mailt, hogy lenne-e kedve velem is ismerkedni. Nagyon rendes lány volt, és válaszolt, hogy persze, nyugodtan vegyem fel ömösenre. Megtörtént a dolog, kis ismerkedés, aztán elkezdődött az első szerepem vele. Én már nem emlékszem nagyon a karakterekre. Asszem macska-démon voltam, vagy mi?! Na mindegy, fő, hogy jó volt vele, és bár jó sokszor összevesztünk (ugyanis azóta élőbe is találkoztunk, és voltak kisebb-nagyobb botrányok xD) azóta is tartjuk a kapcsolatot. 2010ben a bátyámnak fogadtam (köszönet a faszságért a facebook-nak). *-* Eleinte csak szereptárs volt, de most már tényleg barátként tekintek rá már egy jó ideje. Mennyi is? Három és fél éve azt hiszem. :) Hát igen, én könnyen a szívembe zárok embereket. ^^ Szóval vele mai napig szerepezek, találkozgatok, és szeressem. <3 De amúgy csalóka ám a kis sunyi! :D Kíváncsi lennék rá, hogy vagyok-e neki olyan fontos, mint az ottani barátnői. xP Ezt csak ő tudja. ;) De azt tudom, hogy nekem az. :) Hehe… Lelkizős napom van, gome. >.<
Térjünk vissza a szerepjátékra. Szóval mint ahogyan azt látjátok, meghatározó az életemben a szerepjáték. Szereztem vele barátokat, és azt hiszem ellenségeket is, de abba nem mentem bele, mert most csak a jóra akarok emlékezni.
Írás a szerepjátékban:
Vannak, akik úgy írják, mintha egy könyvet írnának. Pl:

„-Áááá, szóval érdekel, hogy mi a bajom? ^^ - mosolyog, majd komolyra fordítja a szót – Nem érdekes. Csak nem vagyok jó passzban. Vagy már ez is baj? – mosolyog.”

Szerintem ez egyértelmű is. De nézzük is a következőt:

„t: rögtön felkapja a vizet Xd* meg ne merd! hogy lehetsz ilyen szívtelen és hálátlan kis görcs? te szemét! hát van neked szíved? így visz majd el az ember "nyaralni" legközelebb *puffog, de közben majdnem elneveti magát xd*”

Ezeket (mindkettőt) lehet e/1ben, vagy e/3ban írni. Én az e/3hoz szoktam ragaszkodni, mert az legalább nem kavar be.
Hna és most elemezzük az utóbbit:
A szöveg elején megjelenő „t:” az a név rövidítése. Ha több karaktered van, akkor hidd el, jó, ha ott van, ééés ha már a kezdőbetűket használod, akkor egyértelműen ne legyen olyan kezdőbetűjű a nevük. Vagy ha mégis, akkor különböztessétek meg valamivel. (Pl: „f1” „f2” stb., vagy mással)
A csillagban lévő az a tett. Hogy mit csinál a karakter, mikor, kivel, és még lehet részletezni ezeket az encsem-bencsemeket.
Ami csak úgy simán van, az a beszéd. Hm… Ezt is írjam le, hogy mi? Szerintem elég egyértelmű. :)
És ami ebből kimaradt, az a gondolat. Ugyanis mindenkinek vannak gondolatai. Ezeket a másik karakter nem hallhatja (hacsak nem gondolatolvasó. Ezeket „” vagy ~~ közé szokták tenni. Hm… Másként még nagyon nem is láttam jelölni.

„n: még mindig piros, leül helyére, padra dől xd* ~gonosz T.T~ *de ebből is látszik, hogy szereti yt *-**”

Hja, és persze ha ebédelni mész, vagy közbe jön valami, azt feltétlen közöld a társaddal. Hogy ne kavarjatok bele, ezt tedd () vagy //be.

„látod? Még cukiskodtam is neked/”

Hm… Mit is írhatnék még?! Szerintem amúgy mindenki szerepezett egyszer minimum. Még ha nem is tud róla. Mondjuk kisgyerekként, amikor játszott a babákkal, akció figurákkal… Az is egy fajta szerepjáték. :) Vagy amikor a gyerekek a „konyhasarokba főznek”.
Na végre sikerült összesuvasztanom egy normális tartalmú bejegyzést, ennek örömére megyek szerepezni, HA van kedve bátyónak. *-*
A legközelebbi viszont olvasásra! ^^ 

(Egyik volt karakterem *-*)