IDEGESÍTŐ! Egyszerűen mást nem tudok rá mondani!!!!!!!! Fú, te! *fujtat*
Ma mentünk mamámhoz ebédelni. (vasárnapi program). Kár volt. -.- Hogy miért? Ott volt pöröszt is. Bár ne lett volna ott. Megjött, egyből „dicsekedett” a barack kompótjával, ami mellesleg… (ha ettetek már rosszat, na az annál is rosszabb volt!)
Egész végig nem szólhattam bele a mondandójukba, mert megtiltották anyámék. Azt mondták legyek jó. Hát… Jó lettem. De nem bírtam sokáig. Megettem a fő fogásokat, aztán süteménnyel a tányéron bementem a szobába tévét nézni, hogy lenyugodjak. Kinn a konyhából kihallatszik, hogy anyám meghívta pörösztöt kirándulni. FUCK! Válasszon! Vagy pöröszt, vagy én! Nem vagyok hajlandó égetni magam vele, ráadásul azért, hogy minden nap kikészítsen, NEKEM nem éri meg!!!!!! Éééés mint az pöröszttől elvárható volt, jött a húzogatás. „Hát én nem tudom. Nincs pénzem. Nincs időm. Hát majd meglátjuk…” Ki nem állhatom az ilyet!!! Akkor punnyadjon otthon a földjén, oszt szedjen hangyát boxkesztyűben! Panaszkodik, hogy ő nem tudja. persze, hogy NEM, amikor NINCS SAJÁT VÉLEMÉNYE!!! Mindig az van, amit köröszt mondd. Igazi papucs. (már ezzel kiakaszt) Nincs pénze?? Na ne nevettesse már magát! Anyám meg apám fizetését ha összevonjuk, akkor ő még mindig többet keres! Kötegekbe hordja a pénzt a zsebébe!!!! (mert pénztárca az luxus -.-) Ideje… Nincs… És miért? Mert paraszt! Igen, szó szerint az. Ott van az anyja, az apja, a nővére, meg az öccse! Ne magyarázza már meg nekem, hogy nem tudják egyszer helyettesíteni! Amikor mindd ugyan azt csinálják! Na menjen már a…!
Oké, kirándulni megértem, hogy nem jön el. De hogy ebédelni??? Ugyanis anyám meghívta őt is apám születésnapjára jövő hétre, hogy ebédeljen velünk a mit tom én hol. De azt a jelenetet!!! Istenem!!!

Pöröszt: *körösztre néz* Menjek?
Köröszt: Hát döntsd el te! Akarsz menni?
Pöröszt: Nem tudom. Menjek?
Anya: Jaj ugyan már! Olyan, mintha ide jönnél (mamához) csak nem itt ebédelünk, hanem étterembe! És ne a te kedvedért, hanem gyere el köröszt kedvéért!
Pöröszt: Háááát…
És itt már én se bírtam ki. Kimentem szobából (úgyis mentünk már haza): Hagyd már szerencsétlent, ha nem akar jönni, akkor nem jön. Ha ilyen zsugori fukar alak, akkor viselkedjen csak úgy, mint egy zsugori fukar alak. Sziasztok! *elment anyja mellett, becsukta az ajtót, beszállt a liftbe* <- Vagy valami ilyesmit mondhattam. Tudom, hogy bunkó vagyok, nem érdekel!!! De azé ne szórakoztassa már magát! Nem csak hogy idegesítő, de grr… Wááá!!! Meg bírnám folytani egy kanál vízben.

Szóval ez történt mámma. Nem tudom, hogy mi a fasztól félti a kis seggecskéje alól a pénzt! Már eleve el tudna onnan költözni, ahonnan lakik. Jó, mondjuk ez csak egy kis példa volt. De bezzeg máskor villogtatni tudja a lóvéját! Mondjuk ha körösztnek szülinapja van. Akkor kilós arany fülbevlót vett neki, hogy „érezze mennyire szereti”. Hát fuck!!
Most lehetnek rám dühösek. Nem izgat. Ki ő nekem? Senkim! Családtag?! Szerencsére NEM! Csak köröszt pasija! És? Nagy kunszt… Kértem tőle valamikor is bármit?! Talán egyszer, amikor karácsonyra mangát kértem körösztéktől. (jó, attól még, hogy csillámvámpírok vagyunk, mi is ünnepeljük, de csak az ajándékok miatt, nem a keresztény vonások miatt) És mit kaptam?! Egy ajándékkosarat. Oké, drágább, de… Azt kértem?! NEM! És mi volt benne? Névtelen csokik, amiket ha megettem mehettem a mosdóba viszont látni őket. Szóval ilyenek. Úgyhogy nekem senki se magyarázza meg, hogy „egy bocsánat kéréssel tartozom neki” vagy ilyesmi. Jó, nem volt szép dolog tőlem, hogy így beszóltam neki, de nem bántam meg.
Hna és most megyek lenyugodni. A legközelebbi viszont olvasásra!