/Ismét egy verseny mű. Alul a kép aminekbenne kellett lennie. Két oldalnak kellett volna lennie, de mivel ez krimi féle valami, és krimibe nem tom kifejteni két oldalba... így kaptam pár sor engedményt. :) Remélem nektek legalább tetszik, ha nekem már nem is >.</

A Rejtély Rt. tizedik évfordulóját ünnepelte. Ennek örömére összeült a csapat azon a bizonyos tavaszi napon. Már nyolc óra volt, és a Hold még csak épp kezdte bevilágítani a tiszta csillagos eget.
- Srácok, el se hiszem, hogy már több mint tíz éve boldogítjuk egymást. – hitetlenkedett Bozont. Nevéhez méltón barna haja kócosan ágazódott szanaszét. Épp egy tengeralattjáró szendvicset készített magának, amit próbált annyira összezsúfolni, hogy az belé férjen. Szájánál már csak hasa volt nagyobb, amit bármennyire is megtömött, mint egy fekete lyuk, újabb adagot kívánt.
Scooby, a nagy dán kutya követte Bozont kezének mozdulatait, amiben az ínycsiklandó szendvics készült.
- És ne feledjük, hogy milyen nap is ez. – tolta fel orrán szemüvegét Vilma mosolyogva – Igaz Fred? – nézett a szőke szépfiúra.
Fred a sarokban járt kelt idegességében. Annak ellenére, hogy mindig magabiztos, és jókedvű volt, most kifejezetten gondterhelt képet vágott. – Hogy mi? – kapta fel a fejét neve hallatára.
Vilma felkuncogott, Bozont pedig fejét rázta – Ugyan Fred.
Scooby gazdájának figyelmetlenségét kihasználva bekebelezte a szendvicset úgy, ahogy volt.
- Nem is értem miért vagy ennyire ideges. – ekkor Bozont épp beleharapott volna szendvicsébe, de helyette csak a levegőbe tudott. Mérgesen nézett kutyájára – Scooby Doo!
Nevén említett kuncogott, majd lecsapta füleit – Bocsi. – vigyorgott továbbra is.
- Dianát már régóta ismerem! – Fred ügyet sem vetett barátaira. – Épp ezért félek a döntésétől.
Vilma a fiúhoz lépett, és vállára tette kezét – Nem kell félned! – nézett rá cinkosan.
A szóban forgó lánynak, azaz Dianának aznap volt a huszadik születésnapja. Mikor megalapították a Rejtély Rt-t Diana születésnapi zsúrján voltak.
Akkoriban még csak azzal foglalkoztak, hogy hova tűnhetett az egyik vendégének az arany lánca, ami számára fontos volt. Az ügy kész rejtélynek bizonyult, de összedolgozásuknak meg lett a gyümölcse. Nem csak a láncot szerezték vissza, de egy csapatot is alakítottak.
A csapat tagjai tehát állt egy vezérből, akit Fred testesített meg. Ő találta ki a tervet, hogyan is kapják el csapdák segítségével a bűnözőket. Vilma adta a tudást. Nélküle a csapat semmire se ment volna. Bozont és Scooby Doo általában a csalétek volt, míg Diana szemfüles megfigyelő képességének köszönhetően rengeteg nyomra bukkantak.
Az ajtó nyitódott, majd a szülinapos lépett be rajta – Figyelem, mindenki, jó hírem van! – csapta össze tenyereit Diana – Kaptam születésnapomra öt meghívót az idei divatbemutatóra! Ki jön el velem? – kuncogta izgatottan.
Diana világ életében oda meg vissza volt a ruhákért, így izgatottsága érthető volt.
A többieknek az ötlet nem tetszett, de születésnapja volt, így egy emberként bólintottak.
- Mellékesen Diana?! – próbált Fred beszélni vele, de Diana nem igazán figyelt rá.
- Menjünk, nemsoká kezdődik az előadás! – fordult sarkon, hogy a Csodajárgány segítségével minél hamarabb odaérhessenek.

Fred, Diana, és Vilma ültek elől. Hátul Scooby és Bozont foglalt helyet, és vígan lakmároztak tartalékukból.
- Tudjátok – kezdett bele Diana – a híres Gaston tervezte a ruhákat. Kíváncsi vagyok mit hozott most újra be ezzel a tavaszi kollekciójával. – csacsogta.
Bozont épp egy tábla csokoládét majszolgatott, mikor észrevette, hogy készletük kezd kifogyni – Nekem mindegy, csak lehessen ott mit enni.
Scooby helyeslőn bólogatott, mire Diana felnevetett – Ne aggódjatok fiúk, egy kis nasi biztosan lesz.

Mikor odaértek az épülethez, ahol a bemutatót tartották, nagy zsibajra lettek figyelmesek. Mindenki mocorgott, és összesúgott.
A Rejtély Rt. tagjai kiszálltak a Csodajárgányból, majd Vilma odament egy nőhöz – Jó estét, elnézést, de mi történt? – utalt a zaklatott tömegre, és az épület zárt ajtajára, aminek már nyitva kellett volna lennie a bemutató végett.
- Hát ön nem tudja? – kérdezte felháborodva – Az előadás elmarad! Gaston legszebb tervezett ruhája, az est fénypontja eltűnt! Pedig mennyit utaztam, csak hogy élőbe láthassam! Imádom Gaston ruháit!
- Eltűnt? – lépett oda Diana is – Jaj ne! – sopánkodott.
Fred gyengéden Diana vállára tette kezét – Ne aggódj, megoldjuk. – mosolygott rá bátorítóan.
Diana Fredhez fordult, és bólintott egy aprócska mosoly kíséretében. Lelombozott hangulata azonban nem tartott sokáig. Felcsillantak szemei, majd felkiáltott – Gaston! – faképen hagyva Fredet, és barátait a tervezőhöz sietett. – Jó estét! Hallottam a tragikus hírt! Hogy történt az eset? – támadta le.
A középkorú férfi csak pislogott a meghökkenéstől, de mikor túl jutott rajta, elmondta Dianának, és hozzá csatlakozó társainak a történteket.
- Honnan tudnak róla? Hisz még be se jelentettük!
Diana furcsállva nézett hátra barátaira.
A tervező azonban folytatta - Csak egy pillanata hagytam egyedül a ruhát a szobámba, mert odakintről zajra lettem figyelmes. És mikor visszaértem, a ruha már sehol sem volt.
- Egyedül tartózkodott a szobában? – érdeklődött Vilma, mire a férfi bólintott – Hm, ez érdekes. – állapította meg – Oda kísérne minket, hogy tüzetesebben átfésüljük?
- Természetesen! Ha megtalálják a ruhámat, akkor bármit!

A férfi szobája még akkor is üres volt, és elhagyatott, mikor a csapat belépett. Dulakodásnak sem volt nyoma.
- És hogy nézett ki a ruha? – kérdezte Fred.
- A ruhát még rajtam kívül senki se látta. – csóválta a fejét a tervező – Egy ezüst aktatáskába őriztem. Kinyitásához egy kulcs kell, ami még nálam van. – paskolta meg mellkasát, ahol egy zseb helyezkedett el zakóján.
- Remek! – kiáltott fel Fred – Akkor máris megvan a csali! – tekintetét ezzel Scoobyra, és gazdájára szegezte – Készen álltok? A terv a következő! – intette közel magához barátait.

Bozont és Scooby a folyosón sétáltak fennhangon beszélgetve – Milyen kár, hogy nincs meg az a fránya ruha. Most mit kezdjünk a kulccsal? – lóbálta Scooby szemei előtt Bozont az aranyozott kulcsot.
- Nem tudom. – követte társa szemével a kulcsot.
Előttük megjelent egy köpönyeges alak – Tiiii! – vicsorogta eltorzult hangon – Adjátok ide azt a kulcsot!
- Juj! – állt meg hirtelen Bozont és Scooby szívverése. Nem tudtak megszólalni sem, így fogták magukat, és futásnak eredtek. Minden a terv szerint haladt. Scooby és gazdája Bozont az épületet járta be, próbálták lerázni üldözőjüket.
Az egyik sarkon azonban Vilma és a többiek várták már őket. A megfelelő időben Fred meghúzta a földön fekvő kötelet, így Bozont és Scooby üldözője megbotlott, mire Fred elengedte az ő kezében lévő kötelet. A köpenyes alakra egy nehéz ketrec hullt rá, aminek nem volt alja, így a tolvajnak nem esett bántódása.
- Megvagy! – lépett oda Diana.
Scooby és Bozont lihegve ment vissza a többiekhez. A sok futás kifárasztotta őket. A tervező is előbújt rejtekhelyéről.
- Lássuk, ki is a tettes. – rántotta le Diana a köpenyes maszkját.
A tolvaj ismerős volt. Az a nő volt az, aki közölte velük az épület előtt, hogy az előadás elmarad.
- Maga?! – kérdezte egyszerre a csapat.
- Barbie?! – hökkent meg a tervező, mire a nő hangosan felmorgott.
- Maguk ismerik egymást? – nézett Rejtély Rt. csapata a tervezőre, majd a ketrec mögött lapuló nőre.
- Barbie az asszisztensem volt. – sóhajtotta – De miért tetted ezt?!
- A ruháid Világ szerte híresek! Ha kivittem volna őket külföldre, a fekete piacon milliókat kereshettem volna vele!
A sötétből rendőrök léptek ki. Felemelték a ketrecet, gyengéden kikísérték alóla a nőt.
- És megúsztam volna, ha nincsenek ezek a kölykök, és a kutyájuk! – kiabálta még kifelé menet hátra.
A csapat felnevetett – Hogyan köszönhetném meg nektek, gyerekek? – fordult a tervező a fiatalokhoz. Választ azonban már nem várt meg – Diana! – fordult rajongójához – Megtisztelnél vele, hogy te mutatod be a ruhámat?
Diana elpirult – Mamám! Ez igazán megtisztelő!

Az est végül tökéletesen zajlott. A terem tömve volt kíváncsi, Gaston-rajongó emberekkel.
- Apám mennyien vannak! – álmélkodott Vilma, majd hozzá tette - Még jó, hogy ilyen ügyetlen volt a tolvaj nem?
Scooby és Bozont a pultnál álltak, és a hasukat tömték meg mindenféle jóval.
Fred ismét idegességtől megtelve bólogatott – Bizony.
A kifutóra Diana lépett az estély fő attrakciójában. Ezüst fonállal megvarrt, gyémánt köves ruháját vakítóan megcsillantotta a reflektor fénye. Ahogy végig haladt a kifutón, mindenki megcsodálta mind a ruhát, mind pedig annak viselőjét.
Fred nem bírt tovább a fenekén maradni, s ahogy Diana lement a színpadról, hozzá lépett – Diana! – szólította meg hangosabban a kelleténél, majd megköszörülte torkát. Mikor Diana hozzá fordult, Fred zavarában zsebébe kezdett matatni – Diana, én… - Halk csilingelés, majd egy fénypont végiggurult a padlón. – A francba!
Scooby, aki észrevette a földön guruló tárgyat szájába vette, s barátjának vitte – Tessék Fred. – ült le mellé.
- Köszönöm Scooby. – pirult el, majd újra lány felé fordult – Diana, én… - megköszörülte torkát – Szeretlek, és… - fél térdre ereszkedett – Hozzám jössz feleségül?

Diana meghatódva szájához emelte kezét, majd könnybe lábadt szemekkel bólintott – Mamám, Fred, igen! Én is szeretlek! – ugrott a fiú nyakába, s jelezvén határozottságát egy csókot lehelt a fiú szájára, amit ő viszonzott is. Záloga végeztével Scoobyhoz lépett – Köszönöm Scooby! – ölelte át a csapat kutyájának nyakát.
A nagy dán kutya zavarában csak behunyta szemeit, és elkiáltotta magát – Scooby Doobi Doo! – vigyorodott el.