/Újabb versenymű, aminek benne kellett, hogy legyen, azt dőlttel kihúztam. Remélem mindenkinek tetszik, aki viszont nem szereti a yaoit, annak nem ajánlom!!!! Nagyon nem!!!! <- én szóltam ^^/

- Meddig készülődsz még? Nem megyünk semmi olyan helyre, ahova így ki kellene öltöznöd! – harsant fel a szobában egy szőke fiú. Kidolgozott napbarnított testét bármelyik japán férfi megirigyelhette volna. Barna szemei szikrákat szórtak az idegességtől, ami csak úgy áradt belőle.
Japán nem valami nagy ország, de furcsaság számba megy vajon ott, hogy egy angol, és egy orosz fiú egy iskolába kerülvén szerelembe esik?
- De Tex! – nyafogta az alacsonyabb, vörös hajú fiú mikor az említett felé fordult – Hiszen az Oroszok Gyöngyébe megyünk!
- Oda nem kell kicsípned magad. Az én éttermem, szóval úgy jelenünk ott meg, ahogyan akarunk. – szavai ellenére Texen egy fekete öltöny volt, és egy vörös ing, aminek felső két gombját nem gombolta be. Szőke fürtjei hanyagul szerte ágazódtak kócos hatást keltve ezzel. Talán épp ezek a kis elemek voltak azok, amik ellenállhatatlanná tették őt.
- Épp ez az! A te munkahelyed, nem jelenhet ott meg a párod csak úgy, mint egy koldus! – fordult vissza a tükörhöz.
- Jurij! – morogta alig hallhatóan. Már nagyon annak a határán volt, hogy fogja, és elrángatja onnan. De nem tette, inkább csak várt.
Jurij tovább tollászkodott a tükör előtt. Passzos fekete farmer nadrágot viselt, aminek szárát - az ősz ellenére – egy fél lábszárig érő csizmába tuszkolt. A nadrágban egy fekete lakkozott öv futott végig, ami kiemelte vékony derekát. Felül egy fehér pólót viselt, aminek a „Fuck” szavát leopárd minta díszítette. E fölé egy fekete mellényt vett fel, amit hanyagul nem gombolt be. Jelenleg épp vörös tincsit igazgatta gondosan, hogy minden szál a helyén legyen. Bár orosz volt, ő az átlag férfiaknál sokkal kisebb volt.
- Mindjárt kész vagyok, csak pár perc! – nyugtatta a fiút.
- Két órával ezelőtt is ezt mondtad. – tette kezeit karba.
Jurij hátrafordult – Igazán? Miért számolod?
Tex sóhajtott egy nagyot – Julcsi?! – ezt a nevet csak akkor használta, mikor már nagyon mérges volt a fiúra – Láttál már valaha vörös fenekű páviánt? – szemében pimaszság csillant meg.
- Nem. Miért? – fordult vele szembe. Értetlenül nézett rá, amit oldalra döntött fejével ki is fejezett.
- Csak mert én már láttam. Érdekel hogy milyet?
A fiú csak pislogott. Kíváncsian pislogott a fiúra várva a beszámolni valóját. Igaz nem értette, hogy hogyan is kapcsolódik ez a témához.
- Amit én láttam, annak vörös szőre volt.
- Egy vörös szőrű és fenekű pávián? – kacagott fel. Hangja édesen csilingelt a csendben.
- Pontosan. És tudod mi a vicces? Hogy minden nap látom! – mosolya gúnyosra váltott – És te is láthatod, ha megfordulsz. – bökött fejével a tükörre, ami Jurij mögött állt.
Jurij egy pillanatra kinyitotta száját, hogy hozzászóljon a hallottakhoz, amikor leesett neki, hogy róla van szó, felfújta arcát, így már nem csak említett haja, de arca is vörös lett.
- Hogy mondhatsz ilyet?! Szerinted én úgy nézek ki, mint egy pávián? És ráadásul egy vörös fenekű?! Most miért? – hadonászott kezeivel össze-vissza.
- Hogyhogy miért?! – kérdezte vissza Tex életunt hanggal – Csak mert. – vont vállat.
- Csak mert? Ennyi? „Csak mert”?
- Ennyi. – bólintott nyugtázva a dolgot.
- Pukkadj meg! – dobott neki egy párnát, amit az ágyról vett le – Nem megyek ma veled sehová!
Tex nevetve elkapta a párnát még a levegőben, így az nem okozott benne kárt – Csak ennyit tudsz? – vetette oda neki fennhangon.
Tehetetlenségében Jurij könnyes szemekkel mérte végig az előtte állót, majd megbántottságát kifejezvén a fürdőszobába menetelt fennhordott orral.
Tex sóhajtott – Istenem, már megint kezdi. – csóválta fejét, s mikor a helység zára kattant, kiment a konyhába, ahonnan nyalánkságokat vitt a szobába. Levette zakóját és cipőjét, majd visszament az ajtóhoz, ami mögött a fiú gubbasztott – Julcsi… - kopogott a fürdő ajtaján.
- Hagyj békén Tex, nem vagyok „Julcsi”! – szipogta.
- Pedig most pont úgy viselkedsz. – somolygott a - nem létező – bajsza alatt.
A kijelentésre, amit nem tartott jogosnak kidugta fejét rejtek helyéről - Hogy micsoda?!
Felháborodott kérdését nem tudta befejezni, ugyanis elcsitította két dús ajak sajátját, s egy mézédes csókkal próbálták engesztelni.
Mikor szóhoz jutott, Juij még akkor sem tudott megszólalni. Sértődötten elfordította fejét Texről, hogy véletlenül se essen kísértésben. Meztelen lábát nézte, amit már csak egy zokni takart.
- Julcsi… - emelte fel kezét állához – Cicám… - fordította maga felé a fiú fejét – Szeretlek. – mosolygott elégedetten, homlokát a másik homlokának támasztotta – Kiengesztelhetlek? – hangjából ki lehetett hallani mire is gondol.
Jurij számára ismerős hanglejtése Texnek megremegtette térdeit. Eluralkodott rajta a vágy, és a szenvedély, pedig a fiú még csak hozzá sem ért úgy, ahogyan ő azt szerette volna. Csak hangjával játszott bemelegítés képen. Jurijnak azonban már ennyi is elég volt.
- Ja ljublju tyibja! – suttogta elhaló hangon a fiú.
- Megmondtam már, hogy ne beszélj ilyen érthetetlen nyelven! – mosolygott rá szelíden.
- Ez nem érthetetlen, ez orosz. – nyafogta.
- Tudom. És azt is, hogy azt mondtad „szeretlek”. – ismételte meg saját nyelvén újra – I love you. – nyomott egy csókot homlokára, orrára, majd még lentebb haladva szájára.
Ismét elöntötte partnerét a melegség, amit abban az egy apró csókban érzett. A szeretete, amit iránta érzett, és a heves és egyben fékezhetetlen vágy.
Tex kihasználva gyengeségét karjaiba vette a törékeny vöröskét. A karjaiban tartotta, mint a filmekben a hercegnőket szokás. És épp ezért – is – Jurij abban a pillanatban annak is érezte magát.
Tex elindult Jurijjal az ágy felé. Könnyedén lépkedett vele, Jurij súlyánál több kellett ahhoz, hogy őt az hátráltassa. Mikor az ágyhoz ért, gyengéden letette a fiút.
- Szeretnél édes lenni?
Bár ezt nem sértésként szánta, az imént történtek miatt Jurij ezt is annak vette – Miért?
- Jaj, ne csináld már! Így is édes vagy. – bújt közelebb orrával nyakához. Végigsimította, majd fülébe suttogta – De lehetnél még édesebb.
- Ezt hogy érted? – kérdezte akadozva piros pozsgás arccal.
- Megmutatom. – harapott fülcimpájába, majd belefújt fülébe arrébb fújva kósza fürtjeit.
Az ágy melletti éjjeli szekrényre már kikészített egy flakon tejszínhabot. Azért nyúlt, majd kiadta az utasítást. – Húzd feljebb a pólódat.
Jurij hirtelen nem tudta elképzelni sem, hogy mire készül társa. Annyi éjszakát átéltek együtt, amiben mindig volt egy kis csavar. Texel egy este sosem unalmas. Engedelmesen felhúzta pólóját, majd nagy, ártatlan szemekkel meredt rá.
A szőke fiú nem volt rest, felrázta a flakont, majd fúlyt egy kis kört, majd nem messze tőle még egyet. Végül alá egy felfelé néző zárójelet. Így olyan volt, mintha Jurij hasa mosolyogna. A látványtól elmosolyodott ő is, majd közel hajolt művéhez. Megkóstolta a habot. Ajkával éppen hogy érintette partnere testét. Majd végül nyelve érintkezett hasával, és a rajta lévő habbal is. Egy percre se hagyta el a már vágytól égő testet. Minden „fölösleges” édességet lenyalt róla, majd pille csókokkal feljebb merészkedett mellkasáig. Egy gyors és mégis gyengéd mozdulattal lehúzta Jurijról a pólót, és a fölötte lévő mellényt, amit csak kelléknek vett fel.
- T… Tex… - sóhajtotta kéjes hangon, s ezzel a fiú hajába túrt.
Meg se hallva nevét folytatta kis játékát. Orrával végigsimította nyakát, miközben leheletével cirógatta. Ajkai végül rátapadtak a kecses nyakra, szívni kezdte. Nem erősen, csak úgy, hogy megérezze, s az jól is essen neki.
Jurij testét kellemes bizsergető érzés fogta el. Nagyokat sóhajtott kellemesen. Ujjai Tex fürtjeivel játszottak.
Tex keze, ami eddig támaszkodott, most a fiú testét járta be. Végigsimított nyakán, kulcscsontján, mellkasán, végül hasán. Itt köldökénél megállapodott, és mutatóujjával három kört leírt. Kajánul elmosolyodott ahogy látta, és érezte a fiú reakcióját a történtekre. Keze még lentebb tért. Egy mozdulattal kapcsolta ki mind az övet, mind pedig nadrágjának gombját.
- Szeretnéd? – kérdezte elhúzott hangon, ujjai pedig köldöke, és medence csontja között cikáztak lassan.
- Ez… Nem kérdés. – bólintott, hogy az épphogy legyen észrevehető.
Tex újra csak elmosolyodott. Lentebb húzta a felesleges ruhadarabokat. Törzsével is lentebb haladt, csak úgy, mint imént keze. A kezében még mindig ott volt a flakon tejszínhab. Felrázta, majd a fiú merev pontjára fújt.
Jurij számára a következő élmény még új volt. Tex nem volt az a fajta. Most azonban ajkai közé zárta őt, és mozgást kezdeményezett. Nyelvével pedig csak tetézte az élvezeteket.
A vörös hajú fiú élvezettől felajzva felnyögött, Tex fürtjeit pedig megmarkolta erőteljesen.
Ez már rögtön meghozta a kedvét a továbbiakhoz, így ujjával kényeztetésbe kezdett nyílásánál, ami partnerének egy újabb kellemes nyomott hagyott.
Mikor újra fölé egyenesedett, már nem érintkezett vele. Mellette támaszkodott kezeivel, úgy hajolt füléhez – Fordulj hasra. – súgta mámorban teli hanggal.
Pislogott egy sort, de végül engedelmeskedett. Nagyon is jól tudta, hogy mi következik most. És épp ezért félt a következményektől. Élvezni szokta helyzetét, de mikor arra kerül a sor, Tex folyton bevadul, ami neki fájdalmat okoz. A fájdalmat pedig csak egy mazochista ember szereti.
Tex azonban ebben is meglepetést okozott. Lentebb húzta társa nadrágját, hogy könnyebben odaférhessen. Csípőjénél fogva felemelte fenekét, így mikor feltérdelt kellő magasságban volt a tett elkövetéséhez. Jurij után saját magát is elrendezte. Letolta nadrágot, ingjét pedig végig kigombolta, majd levette.
Izgatottan nyelt egyet Jurij, és már előre megmarkolta a feje alatt lévő puha párnát.
Merev tagjával simogatta, majd egy lassú, de határozott mozdulattal belé hatolt. Egy ideig nem mozdult, hagyta, had szokja, hogy újra benne van. Rég nem voltak már így együtt, így gondolta kedvez neki ennyivel. Legközelebb már úgyis úgy lesz, ahogyan ő szereti, és szokta is.
Jurij ismételten felnyögött kifejezvén tetszését, majd a megkönnyebbüléstől felsóhajtott mikor nem egyből váltott át mozgásra.
Öröme nem tarthatott sokáig, Tex ugyanis amint meghallotta a sóhajt, megnyugodott, és lökött rajta egyet, majd még egyet. Lassú, de kellemes tempót vett fel, ami mindkettejük számára kényelmes. Kivételesen nem csak magával törődött.
A kis orosz úgy döntött nem hallat hangokat, inkább csak párnáját markolta. Bajsza alatt mosolyogott, bár tudta, hogy ez a rendkívüli alkalom nem hogy örökké, de sokáig sem tart majd.
Igaza lett. Tex hamar megunta a monoton, lassú tempót, így ezen változtatott. Mozgása sokkal erőteljesebb, sokkal szenvedélyesebb lett. Olyan, mint amit átjár a fékezhetetlen vágya, hogy szerelmével legyen.
A tempó változásakor hangszintje is megváltozott. Újra nyögésbe kezdett, ami hol hangosra, hol pedig halkra váltott. Hozzá szokott már ehhez az érzéshez. Ismerős volt neki, elvégre ezt a jól eső fájdalmat csak Tex tudta neki megadni, senki más.
- Szeretlek. – suttogta fülébe, majd cimpájára is harapott – Nagyon. – morgott még bele.
Jurij összeszorította szemeit, majd egy nyöszörgés, és átesett az extázison. Őt követte Tex, aki még akkor mindig a megremegő fiúban tartózkodott. Mindketten az ágyra rogytak.
Tex kihasználva a helyzetet magához húzta Jurijt, s erősen átfonta körülötte izmos karjait. Homlokára még ejtett egy csókot.
Jurij elpirult ahogy érezte testével párja minden egyes milliméterét. Felnézett rá, majd csókot követelő tekintettel pillázott. Még dorombolt is neki a hatás elérésen érdekében.
Tex felnevetett – Na jó. – sóhajtotta – De csak most! – közelebb hajolt hozzá, s egy gyengéd csókkal nyugtázta, igen, szereti Őt.
A kimerítő tevékenység után nem kellett sok, a két fiatal hamar álomba szenderült.