"Olykor emberfeletti az a küzdelem, amit nap mint nap egyetlen mosolyért vívunk. Olykor tengernyi az a könny, amit magunkban, befelé sírunk."
/Tóth Artin/
Pokol
Köszöntelek a Világomban, vagy ahogy én hívom, a Pokolban! Nincs itt semmi, csak egy magányos csillámvámpír, és annak gondolatai. (ez van, ezt kell szeretni*-*) Felkeltettem már az érdeklődésedet? Helyes. ^^ Noss ha érdekel, itt megtudhatsz mindent csillámlásságomról! Igyekszem minél tartalmasabb oldalt összehozni, hogy necsak én, de más is ugyan úgy élvezze az oldalt. (kicsik és nagyok egyaránt). Mit is írhatnék még... Tényleg nem jut eszembe semmi. :) Remélem tetszeni fog az oldal. *-*
01. Lupirt rávenni, hogy írja meg a tartozását [ ]
02. Bátyót rávenni, hogy küldje el nekem a novelláit *-* [ ] 03. nov.24. jupiteriek névnapja[x] 04. dec.1.-én felmenni Földre [x] 05. dec.14. miatt értekezni földiekkel [ ] 06. dec.21.-én Föld [ ] 07. eldönteni mi legyen palacsintával [ ] 08. FB oldalt készíteni, munkát elkezdeni [x] 09. állás keresése [ ] 10. azt a gyönyörű jegyzetkönyvet megvenni [ ] 11. elmenni munkaügyi kp-ba -.- [ ]
12. bepótolni a blogolást[x]
A-dió-s
Hát örülök, hogy benéztél, ha tetszett az oldal, akkor sűrűn látogass fel, mert én biza várlak szeretettel, de addig is jó szörfözést (a neten :D) és további kellemes napot, vagy ami jön... :)
Üdvözlet a túloldalról
Életem első dala
2012.05.07. 20:46, Csitt
"A zenetanuláshoz kell bizonyos tolerancia az unalom és a hibák iránt."/Maggie Stiefvater/
Mivel nem tudtam, hogy melyik dalt hallottam életemben először, így anyuhoz fordultam segítségért. Ő árulta el nekem, hogy ezt a dalt hallottam, csak épp nem az eredeti előadótól (meg nem is a videóban hallottaktól), hanem tőle. :)
Még én is emlékszem rá úgy-ahogy, hogy kiskoromban énekelgette nekem. Szívesen hallgattam, mert aranyos kis dal. És anyák-napján ötödikbe, vagy hatodikba ezt énekeltem el én is.
Az számomra egy feledhetetlen élmény volt. Kiálltam az egész osztály, és anyukájuk elé, és énekeltem. Igen ám, de megremegett a hangom először, és újra kellett kezdenem. Persze mért is ne, én zártam az egész ünnepséget, és a végére elsírtam magam, amiért elrontottam az elejét, és csalódást okoztam. Aztán odamentem anyuhoz (persze sírva) és átadtam neki az ajándékot meg a virágot. Ő meg persze megdicsért, majd odasúgta nekem:
„Amikor énekeltél, a hátam mögül megkérdezték, hogy kinek van ilyen szép hangú lánya.”
Hát igen, ez tényleg megtörtént, mert láttam is, hogy sutyorognak, csak épp nem tudtam, hogy mit. És ugye az is rosszul esett. :( Aztán az aki sugdolózott odajött hozzám, és megdicsérte a hangomat. Anyának meg dagadt a melle a büszkeségtől. :D
Na már most én hajlítgatok, orrhangom van, ráadásul remeg (közönség előtt) szóval képzelhetitek, hogy milyen. :) Deaz egózás az kell, és én amúgy is szeretem szerepeltetni magamat. Ha van rá lehetőség… Igaz, hogy lámpalázas vagyok, de sebaaaaaj! :) És most lássuk azt a számot: