Sajnálom, hogy eddig nem volta de nem vitt rá a lélek, hogy írjak ide bármit is. Mióta megvannak a vizsgáim, szinte semmihez sincs kedvem. Se írni, se szerkeszteni, se rajzolni. Még nagyon a barátokkal sincs kedvem találkozni, ami nálam hatalmas szó.
Üresnek érzem magam, úgy érzem, hogy elhanyagolnak, nem szeretnek. Ez pedig nekem nagyon fáj. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy nekem nincs sok barátom. A legjobbak itt a Pokolban… Körülbelül három. Ebből egynek pasija van, a másik nem itt tanul, a harmadik pedig kiszámíthatatlan. Aki a Földön él, az… egy. Akivel ténylegesen tartom a kapcsolatot, és nagyon szeressük, az ugye a bátyó. (És lassan szerintem FFAL is elér erre a szintre. :)) Bátyó sajna most érettségizik, és ugye elvették a vonatjegyem, szóval most mani kérdése minden. FFAL-nál ugyan ez a helyzet. De vele még személyesen nem találkoztam, és igazából félek is, meg nem is. Nagyon hasonlítanak bátyóval, és ha ez személyesen is kiütközik, akkor igazából semmi baj nem lesz. Már ha találkozunk… Nem tudom, néha komolyan úgy érzem, hogy nem akar. Tök szarul esik az is. (igen, ez utalás xD) Meg úgy minden, mint mostanában… :(
Hna de érdekességek:
Cattal találkoztam múlthéten. Megbeszéltünk pár dolgot. Elárult pár dolgot a mostani életéről, és jól felhúztuk magunkat a fiatal ribancokon. Megbeszéltük, hogy ezentúl tényleg fogok én is írni rá, mert igazából ez tényleg nem fer. Mindig arra vártam, hogy fenn legyen chaten, és akkor beszéljünk, de vagy nem volt fenn, vagy nem vettem észre, vagy nem volt kedvem vele beszélni, vagy csak nem tudtam mit. Most már azért találgatok témát, mert igazából tényleg érdekel, hogy mi van vele. :)
Susamen nemrég újra belépett az életembe. Nem volt, mert költözött. De írtam neki egy szívhez szóló levelet, amibe beleírtam, hogy hiányzik. Nem tudom mi ütött belém. Tudni kell rólunk, hogy mi régebben összevesztünk, mert letiltott. Hmm… Nálam már ott elásta magát. De most valahogy még az ő hiányérzete is még depisebbé tett. Szerencsére a levelemre hamar válaszolt, és már gépközelbe is került. Vele is szeretnék már találkozni. Nem tartom fernek, hogy kb ugyan annyi ideje ismerem, mint bátyót, de még egyszer sem találkoztunk.
Csillivel el akartunk menni bulizni szombaton. Vittük magunkkal palacsintát is, mert hát épp szingli volt, mert szakított a jegyesével. De ez az egész annyira felkúrt agyilag! Csilli nem tudott végül jönni, mert a pasija nem engedte el. Palacsinta pedig másnap (buli napján) este nyolckor hívott fel, hogy „Na megyünk?” Na azért nem kell velem szórakozni. És ezt palacsinta is nagyon jól tudja. Szóval most tartozik nekem egy tortillával. Majd 28.-a után meghív ígérete szerint. Ugyanis akkor lesz túl a vizsgákon.
Ma, azaz tegnap beszéltem egy verseny szerkesztőjével is. Konkrétan Lenával. Elárulta nekem, hogy a képszerkesztőből csak három remekmű tetszik neki, és köztük volt az enyém is. Megkértem rá, hogy mutassa meg a másik kettőt. Egyiket mutatta meg végül. Hát nekem nem tetszett, de ezt ki is fejtettem neki. Mondta, hogy ő nem ért ehhez annyira. Én meg úgyis undok pillanatomba voltam, és felajánlottam neki, hogy majd akkor én legközelebb segítek neki, de akkor mindenki le lesz pontozva. Azt mondta nem bánja, legalább lesz olyan is, aki ért hozzá.
Voltunk járaszámmal és csillivel Compact Disco koncerten. Nem ismertük a számokat, így kicsit féltünk tőle. De végül egyikünk se bánta meg. Valami hihetetlen volt! Még ha nem is ismertük a számokat magával ragadott a közönség hangulata, és csak tátogtuk kikövetkeztetés képen a számokat. Egész végig a magasban volt a kezünk, és csápoltunk. A szó legszorosabb értelmében. Nagyon jó volt, én élveztem! Sajnos bátyó nem tudott eljönni, így mivel az első sorban voltunk, így fényképeztem neki egy csomót. Elárulták, hogy akkor voltak életükben először nálunk. És meghatódtak azon, hogy mi mennyire lelkes egy közönség vagyunk. Augusztusba is jönnek legközelebb. Akkor már bátyót is lerángatom, el kell, hogy jöjjön! *-* Az autogramm osztás is egy külön misét megért. Odamentem az énekeshez, kértem tőle kettő képet amit mindenki dedikált, majd kértem még egyet a bőrömre.

-És hova kéred?
- Én ide kérném. – mutat végig mellkasán.
Hátrahőköl, nagyra nyílt szemek – Te kis hamis! – majd vigyorogva aláírta.
Körülöttem lévők meg néztek nagyba, hogy ez se normális.

Én meg vagy fél óráig remegtem utána. Lefényképeztem a szerzeményemet, de eredeti nevemre kértem, szóval nem mutatom meg! :D De egyből kitettem a telefonomba háttérképnek a CD énekesének a képét, meg FB-ra profilképnek a mellkasomon lévő autógrammot. Olyan boldog vagyok, most már az se érdekel, ha meghalok. *-*
Felmentem ugye FB-ra. Pont elcsíptem bátyót, hogy beszéljünk. Először csak a koncertről beszéltünk, majd áttért a beszélgetésünk személyesebb témára. Mivel depizek, így igénylem a szeretet áradatot. És ezzel nyüsztettem szegényt.

Én: szted kövér vagyok?
Bátyó: hogy jön ez ide?
É: néztem magamról egy képet
B: olyan fura kérdéseket tudsz feltenni.. amúgy nem hiszem hogy kövér vagy
É: és szép?
B: láttam már szebbet, de igen, szerintem szép arcod van.
É: és szeretsz? T.T
B: nem -.-
É: amúgy olyan kis aranyos vagy... nem tudom mondtam-e már, de amikor múltkor bejelntetted, h nem lesze... a búcsú mondatod nagyon meghatott és jól is esett ”amúgy én tényleg szeretnék elmenni veled ide-oda nyáron” <- ez. ott pityeregtem LuPirnak 
B: ... Szeretlek. /<- kicsit erőltett nem? :D/
É: én isss! *-* *elbőgi magát* wááááááá <3
B: ó mária, ne bőgj
É: de olyan jól esik
B: általában ami jólesik azon nem sírunk.
É: mindig csak zsenibabáékat fényezed még a blogba is, és ilyenkor olyan boldog vagyok *-* xD mert ritka mikor kinyögöd. de én mindenen sírok... ha jó, ha rossz... már ismerhetnél ennyire 
B: zsenibaba és lámafan kicsit más tészta
É: tudom
B: És tudom, de azért mindig meghökkenek. Mi az hogy tudod?
É: hát mert ővelük mindennap találkozol. meg jóba vagy, meg régebb óta ismered őket, stb-stb. ezért azért velük közvetlenebb vagy, így nem félsz leírni, hogy pl. milyen aranyosak, vagy h szereted őket, vagyis én így látom 
B: Remek
É: és akk ha nem ezé, akk mé más tészta? azé csak van benne amit én is írtam
B: persze-persze. menj aludni! Jóéjt
É: most mé paterolsz el? xD
B: álmodj szépeket, puszi csakhogylásdkivelvandolgodszeretlekdecsakmost pá! /<- képes volt így leírni xD/

(Amúgy az egész beszélgetés FFAL-ról való beszélgetésből alakult ki xD LOL) Remélem nem fog megharagudni bátyus, amiért ezt bemásoltam. De egyszerűen olyan jól esett! És ezzel legalább az olvasó közönség is láthatja a mi „kapcsolatunkat”. Tudjátok… Bátyó ilyesfajta megnyilvánulásait nagy becsben tartom. Talán mert ebbe a négy évbe talán ez a negyedik, hogy kimondta. :) És (végül) önszántából. Szóval kb évente egyszer ha elmondja. És ilyenkor mindig különlegesnek érzem magamat. Nekem mások véleménye mindig is fontos volt. És bátyusé főleg. :) Hjó, egyedi módon mutatom ki, de igénylem a kritikáit. :D De most ez hogy jön ide? Wááááá! Kicsit érzelgős napom van úgy látszik.
Az a baj (annyira azért nektek nem), hogy amíg ezeket a sorokat írom, addig én végig bőgtem. És nem tudom megmondani, hogy miért. Talán csak örülök neki, hogy vannak olyan jó barátaim, mint az előbb felsoroltak. Vagy mert jó volt a koncert? Vagy mert hülye vagyok?
Mit is írhatnék még? Azt hiszem mindent kiírtam magamból. Várom már, hogy a barátnőim levizsgázzanak, és elmehessünk bulizni egy nagyon nagyot!!!!!! :) Már rám férne. És persze rájuk is. Hihi.
Ennyi agyfasz után azonban búcsúzom tőletek!
ui: BÁTYUS NEHARI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!