Na ideje összehozni valami irományt. Mivel nem jutott más az eszembe, leírom, hogy mennyire csalódtam egy barátomban nemrég. Már régebben le akartam ezt írni, de mindig mikor rá került a sor, elkapott az idegesség, és nem bírtam leírni. Na jó, igazából lusta voltam. :) Már volt egy párszor róla szó. Ő palacsinta.
Három hete megvolt vele beszélve, hogy eljön hozzánk, és akkor kipróbálunk egy gumicukor-pia különlegességet. Egy bejegyzésben olvastam valahol, és megtetszett az ötlet. Rá is írtam, hogy akkor mi és hogyan legyen. Írta, hogy rendben, de ő kettőig dolgozik. Mondtam neki, hogy semmi baj, én aztán megértem. Délelőtt találkoztam csillivel, és vele voltam. Aztán délben tőle elbúcsúztam, és vártam palacsinta hívását. Vártam-vártam… Semmi. Háromig vártam, majd elmentem csillihez. Készített finom sajtos tésztát, és néztünk egy filmet. Ez után hazamentem. Ez volt 19:30. Felmentem netre, mert meg akartam nézni valamit. Ugye nekem automatikusan beindítja az msn-t a gép. Kiderült, hogy palacsinta írt nekem négy órakor, hogy hívjam fel 18:30 felé, mert az egyik barátjának a szülinapi bulijából el akar menni. Őőőő… Hát jól van, kicsit késve, de felhívtam. Foglalt volt. -.- Hát ezt nem hiszem el. Fél óráig próbáltam hiába. Aztán feladtam, és írtam neki, h ne haragudjon, meg etc. Ettől függetlenül azért dühös voltam rá.
Egy hétre rá ismét írt. Idézem: „Tudom, hogy dühös vagy rám, amiért nincs rád időm, de pénteken szabadnapos leszek, ha gondolod, találkozzunk. Lesz egy XY koncert, amire el szeretnék menni. Utána pedig lehet be kéne ugrani egy discoba.” Ezt nagyon rosszul látja. Nem azért haragszom rá, mert nincs ideje rám. Én azt megértem, hogy dolgozik, és hogy minden más egyéb programja van. Én azért vagyok dühös rá, mert felelőtlen, és megbízhatatlan.
Az írására mondjuk fellelkesültem, mert egy kis partyra mindig vevő vagyok. Egyből rá is írtam. Erre közölte, hogy neki előtte még lesz programja, de majd üzen. Eszembe jutott, hogy hogyan akar üzenni, ha múltkor még nem volt pénz a kártyáján. „Majd feltöltöm, vagy majd elkérem a barátnőm telefonját, és azon hívlak. Vagy dobok egy üzit.” Jó… Péntek elérkezett, és lassan a három óra is. Már meg se lepődtem azon, hogy nem hív. A koncert mellesleg 7-kor kezdődött. Mivel nem hívott, úgy döntöttem, hogy én ugyan fel nem hívom, elvégre múltkor se vette fel a telefonját, és amúgy is megígérte, tartsa magát hozzá. Nyolckor, és kilenckor elküldte ugyan azt az sms-t. „Bocsi, de a program lefújva.” Ilyenkor kell írni? Amikor a program már eleve elkezdődött?
Fú de nagyon mérges vagyok rá!!!! Én elhiszem, hogy dolgozik. Elhiszem, hogy vannak más barátai is. De ha valamit megbeszélünk, miért nem tudja ahhoz tartani magát? Anyám erre szokta mondani: „Nem akarásnak, nyögés a vége.” Én elhiszem, hogy nem akar velem találkozni, ezért nem is erősködöm. DE nem én hívtam el ide meg oda… Szerintem ez a minimum, amit el lehet várni. Nem beszélve arról, hogy a bocsánat kérés nála luxus. Ez mi ez?! Ennyire fájna valakitől bocsánatot kérni?
Sajnos a tapasztalataim alapján palacsinta lassan kezdi elérni laposgömb szintjét. Ő is ezeket csinálta. Bár benne volt annyi gerinc, hogy bocsánatot kért, és ha nagyon elszúrt valamit, akkor vett egy csokit. Nem mintha kellett volna, vagy szükségét éreztem rá, de a gesztus azért megvolt. És ezt becsültem benne.
És most, hogy szóba jött laposgömb… Nagyon sokat gondoltam rá eddig is. És már három hónapja gondolkodom azon (amióta elballagtunk) hogy felhívjam, vagy írjak neki. Mindenki eddig csak lebeszélt róla. Igazából nem olyan rossz ember ő… Jó, kihasznált, és hazudozott, és mások ellen fordított, de… Hiányzik. Ez az igazság. És úgy beszélnék vele. Már azt se nagyon tudom, hogy min vesztünk össze ennyire. Vagyis tudom, hogy én mért haragszom rá. És azt is, hogy ő miért haragszik rám. De amit művel, az gyerekes. Csak azért kerülni, mert rajzoltam órákon?! Jó, oké, elhiszem, hogy megvolt benne a jó szándék, és az ösztönzés. De mikor rákérdeztem, hogy „És ha ezt abbahagyom?” a válasza csak ennyi volt „Akkor talán.” Talán… Egy öt éves barátságra… Azért fájt.
Nem tudom mit is gondolhatnék, vagy írhatnék. Én is hibás vagyok, és ő is. Nem írom azt, hogy húúúú már pedig laposgömb 80%-ban az… Mert már én sem tudom. Lehet, hogy nem is laposgömb cseszte el, hanem én. Lehet, hogy én voltam a rossz barátnő. Elvégre bármi megeshet.
Más vizekre evezve: Nemrég kiszőkültem, hála catnak. :D Most már mondhatják rám, hogy „szőőőőőőőke”. Hehe. :) Bár kicsit tarka vagyok. Be kéne festeni még a kiszőkített fejemet egy réteggel, de most valahogy nem visz rá a lélek. Nekem tetszik így. :)
Na ennyi mára bőven elég volt, még sok is. :D További szép napot mindenkinek! *-*