Hna úgy tűnik elérkezett az a pillanat, amikor kiakadok véglegesen palacsintára. Rengeteget csalódtam már benne, és sajnos most elszakadt a pohár, eltört a cérna. De hogy mi is történt?

MEGVÁLTOZOTT! De nem úgy, hogy csak egy picit, ami annyira nem is feltűnő… Ááááá! Nagyon! Megbízhatatlan, undok, és fennhéjázó lett. És még a naggyát fel se hozom, mert azok olyanok, hogy nyomdafestéket nem tűrnek. :)
Rengetegszer megbeszéltem vele, hogy találkozzunk. Oké, más dolga volt, megértem. De azt már nem, hogy nem tudott szólni ezért! Nem küldött smst, üzenetet, de még csak fel se hívott, hogy bocsi, más dolgom van, halasszuk el a találkozót. Neeeeem! Pedig mennyibe tellett volna? Egy percbe, vagy még annyiba se! De nem, ő a palacsinta, ő ugyan nem tesz semmit annak érdekében, hogy a másik jól érezze magát a bőrében.
Ráadásul mikor elhívtam, hogy beszéljük meg személyesen a problémáinkat, akkor elkezdett lelki terrorizálni. „Nem tudok elmenni, sötét van, nincs lámpám. De jó, tudod mit? Elmegyek, és ha nem érek oda, akkor tudd, hogy elütött egy kocsi.” Egész nyáron dolgozott, ne akarja már megmagyarázni nekem, hogy nem bírt venni egy retkes lámpát a fizetéséből! Ennél undorítóbbat még nem hallottam. Pedig… Fúúúú!!!
Na de végül nagy nehezen megejtettük a találkozót. Elbeszélgettem vele szépen, tisztelettudóan, és szerintem még ahhoz képest kedvesen is, mint ahogyan azt megérdemelte volna. Elmondtam neki, hogy mit is gondolok róla, és hogy naaagyon nem jó felé halad. Ha így folytatja, nem lesznek barátai…. Már most sincsenek, nemhogy majd később…
A beszélgetés után természetesen szart rá ismét a fejemre. Nem keresett, konkrétan nem csinált semmit se annak érdekében, hogy jobb legyen kettőnk kapcsolata újra. Oké, nem azt mondom, hogy könyörögje vissza magát, vagy hasonló fatális baromság, de szerintem elvárhatom, hogy legalább egy bocsánatkérést nyögjön be. Mert igen, egyszer sem volt hajlandó ezt megtenni.
Aztán én barom… Palacsinta írt nekem egy üzenetet, amiben a segítségemet kérte, hogy segítsek az exével kapcsolatban. Én baromállat pedig belementem. Elhívtam, és megbeszéltem vele, hogy mit is kellene tennie. Még meg is invitáltam egy filmnézésre. Erre ő mit csinál?
Belement, elindultunk tehát a munkaügyibe, mert ott neki dolga volt, nekem meg úgyis postára kellett mennem. Buszon felhívta vki.
- Ki volt az?
- Az exem.
- Mit akart?
- Természetesen engem. <- ez mi? Ti nem akadnátok ki egy ilyen egoista szöveg hallatán? És nem, nem viccből mondta! Halálosan komolyan!
- De nem ma! Ma az enyém vagy.
- Ja. <- ez is mi már?!
Aztán odaértünk, vártunk, egyszer csak felbukkan az exe. Na onnantól kezdve le lettem tojva finoman szólva. Nem mintha hozzájuk akartam volna szólni, főleg nem az exéhez. Azok után, amit palacsintával tett? És még elvárná, hogy jópofizzak? Lókukit a fenekébe! >.> Azt érdemelne.
Palacsintát végül behívták, és a csóka nem próbált kezdeményezni, hanem eleredt utána. Egy gyáva féreg!!!!!! Aztán mikor palacsinta visszajött, elindultam volna a posta felé.
- Nem lenne baj, ha csak délután mennék el hozzád? Exem szeretne velem beszélni.
A ********************** és azt a *****************************, mert az a *************! Igen, szóval ennyit a barátságunkról. Először még kijelentette nekem, hogy nem tudja, hogy mit is kezdjen ezzel a …-al. Aztán mikor megjelenik szájra puszi, meg anyám kínja. Exe is nagyon jól hallotta, hogy nekünk aznap mi a tervünk, erre bepofátlankodott! Nem lett volna neki jó a délután?
Hát had ne mondjam el, hogy mit akartam abban a pillanatban csinálni ezekkel a… ezekkel a… KRUMPLIKKAL! Egyszerűen még most se tudom felfogni. Alig hogy kibékültünk, máris megkezdte a megbízhatatlanságát. Hogy tehette ezt?
Letöröltem az ismerőseim listájáról. Nekem ilyen „barátnő” nem kell! Én szerintem nem én vagyok így egyedül. Mármint… Gondoljatok bele! Ti hogy volnátok vele?
Szó se róla! Én elfogadom az embereket olyannak, amilyenek. És tényleg, nem vagyok haragtartó. De most nagyon kiakadtam! Nem először történt ez vele, és nem láttam rajta, hogy nagyon bánta volna. Ráadásul rögtön a megbeszélésünk után. Mert ha utána kettővel, vagy hárommal, azt mondom oké. De így?
Szóval igen. Nagyon kiakadtam, és szerintem nem is csoda. Ja, és a vicc az egészben: három… HÁROM nap után kaptam tőle egy levelet, amiben a következőket írta.

szia! Hogy vagy?? tudom h nagyon megbántottalak, nem ez volt a célom, csak értsd meg h szeretem őt, és ő is szeret engem azért keresett fel és azért hív minden egyes nap h mennyi megbánta és menyire nem tud nélkülem élni. igaz nagyon megbántott és megtörtént amit egyetlen egy lány sem bocsánata meg. de most néztem volna végig ahoyg megőli magát?? Aztán meg engem venének elő mert én voltam aki miatt őngyilkos lett???.. Én úgy gondolom h mindenkinek jár egy utólsó, esély! Ha bármelyik nőre rá nézz, vagy engem megbánt vmivel azonnal repül. a szerelem egy legboldogabb érzés a földőn... szia

FEL SE FOGTA, hogy én miért haragszom rá!!!! Ehhez már művészet kell!
Nem, nem azért voltam rá mérges, mert boldog azzal a népművészeti agyagedénnyel, és nem is azért, mert ő szerelmes! Azért, amit művelt velem! Hogy rútúl kihasznált, becsapott, és… és… Szóval ezért!!!! És nem AZÉRT!!!! De most már a levele miatt is. Ismét érzelmi zsarol. -.-
Szóval elvesztettem egy új barátot. Jó nem? Nekem nincs sok, de ahoz nagyon ragaszkodom. Palacsinta bár nem volt az az utóbbi időkben, de azért öt éve ismertem, és még ha kicsit is, de a szívemhez nőtt. Kár, hogy megváltozott. Vagy helyesebb lenne: kár, hogy megismertem?