November hetedikén (BOLDOG SZÜLINAPOT!) volt bátyus születésnapja. Hatodikán már teljesen lázban égtem. Éjfélkor… Pontban éjfélkor köszöntöttem fel őt. Szóval… Örült nekem. Ugye, örült?! :@ :’D Akkor elküldtem neki egy háttérképet is, amit én rajzoltam, szerkesztettem, stb. *-* Az lett volna a minimum, hogy legalább a pillanat hevében kirakja, de nem. -.- Tszhöööö! :D Nem baj, azért tetszett neki, és nekem már ez megérte. *-* <3
Azon a hétvégén találkoztunk. Kijött elém a Népligeti buszmegállóba. Igen, mostanában busszal járok fel, mert az olcsóbb. :) Bár még így is kamuzok, hogy diák vagyok, szóval inkább nem mondok semmit… Szóval… Egyenesen elmentünk cathoz, hogy letegyük a cuccunkat. Akkor vettük észre, hogy a nadrágja szétfeslett, és nem is kicsit, szóval keríteni kellett elő tűt, meg cérnát, csakhogy hirtelen nem találtunk catnál. Elmentünk tehát bátyusékhoz. Akkor vettem észre, hogy se iratok, se telefon nem volt nálam. Reeendben… Amíg bátyó megvarrta a nadrágját, addig én visszamentem cathoz. Azért elég gyorsan megjártam. Tök büszke voltam magamra. x’D Fel, majd leszaladtam catéknál, végül visszamentem bátyusékhoz. Ekkor adtam oda neki ajándékomat, ami egy gyárilag, saját kezőleg készített One Piece-s kulcstartó volt. *-* Örült nekiiii, pedig nagyon féltem, hogy nem fog. :( De szerencsére ez nem így lett. ^^
Ez után elmentünk libegőzni. Na én állítólag már ültem olyanon, de hát ki emlékszik élete minden egyes szakaszára?! Szóval ez egy régi-új élmény volt, azonban nagyon szép őszi színekbe borult tájt láthattunk. Kár, hogy köd borult az egész városra. Nem baj, élveztem. :D Amúgy éppen hogy elértük az utolsó libegőt, szóval visszafelé utat már gyalog tettük meg. Bátyus keze fázott, és istenem, mit össze nem szenvedtünk, hogy megoldjuk, hogy ez ne így legyen… x’D
Ez után fogaskerekűre ültünk, amire túúúl sokat kellett várni a hidegben. Amúgy egy csomót fényképeztünk is. *-* 230 kép készült. Aztáááán… Fogaskerekű után beültünk egy pizzázóba. Hmm, nyamiii. :D Finom forró volt, a végére már nem éreztük a nyelvünket. De hát sietni kellett, mert meccsre voltunk hivatalosak. Igazából miattam késtünk kivételesen, mert elolvastam bátyó kettő novelláját lapon is, meg gépen is… :D
Na hát én nem vagyok egy nagy foci rajongó, szóval amikor már a meccs ment, fel se fogtam. Azt hittem, hogy még gyakorolnak, vagy mit tom én. x’D Leginkább Gedeont néztem, aki egy kacsa kabala volt. :D De nekem akkor már tyúk volt. LOL Szóval Gedeon volt a legjobb. :D Nem is a focicsapat! Ááááá! Gedeon! *-* Foci meccs után zsenibaba átadta bátyusnak ajándékát, ami egy fekete, kék szíves karkötő volt.
Meccs után mehettünk egyből cathoz, aki már a discoban várt minket. Na hát rég buliztunk ilyen jót! *-* Elején kicsit nyomott hangulatom volt, mert úgy leizzadtam, hogy csak na. Hát igen, beöltöztem a meccsre, mivel szabadtéren volt, és ráadásul ugyebár este. :D
Szóval discoban karaokeztünk kettőt bátyussal. Készült róla kép is. Illuminált állaptban, és az, amit énekeltünk… nem ének volt. :D Sokkal inkább kiabálás, vagy ordibálás. De semmi félek épp nem éneklés. Na mindegy, jó volt. :D
Catnál aludtunk, aztán reggeli órákban átmentünk bátyóhoz. Ott megnéztünk egy One Pieces részt. Hát nem volt rossz… Lehet… LEHET egyszer tényleg elkezdem nézni. De majd csak Ranma után. >) Abból még van 61 rész. Olyan szomorú vagyok miatta. :( Na mindegy, szóval… Majd meglátom. :D Meg aztán elolvastam újra a novellát. OLYAN ROHADT JÓÓÓÓÓÓÓÓ LETT!!!!!!!!!!!!! Bátyónak nagyon mennek a drámai stílusok. És wááááááá! Akarooom! Már alig várom, hogy a kezembe tarthassam a kész verziót. *-* Ha elküldi, egyből kinyomtatom, és rajzolok hozzá borítót is… *-* Mind a kettőhöz… *-* Julcsi olyan édes. <3 *-* Yuuta meg… Awww… >.> :D Texet még mindig ki nem állhatom, de Nanát csípem, kis aranyos.
Aztán olyan délután 5 felé talán elmentünk a horror házába bátyó volt osztálytársával, és annak barátjával. Nevezzük őket mondjuk Xnek és Ynak. Igen, mint a kromoszómákat! Baj?! :D Szal X kiköpött tömzsitörp volt. Magasság, haj, szem, arc, hang, beszédstílus, hangvétel, ahogy nevetett… Konkrétan minden. oO Egy kicsit hátborzongató volt, ki is rázott tőle néha a hideg, de ő legalább sokkal normálisabb, mint tömzsitörp.
Noss igen… Tömzsitörp egy másik „áruló” az életemben, de erről nem most kellene vitát nyitnom igaz? :)
Horror Háza kegyetlen volt. Az előtt ment tönkre a csizmám cipzárja, és az egyik színész majdnem lehúzta rólam. LOL Aztán a műsor végén próbáltunk fényképezkedni. Na mire azt összehoztuk… Érdekes volt, de amúgy nem lett rossz, csak rossz a fényhatás a képen. Sajnos nem tudom feltenni gépemre, mert a telefonom átjátszó kábelje csődöt mondott. Mondjuk nem mintha meg akarnám nektek mutatni valódi önmagam. :p Meg beszélgettem X-el is, meg Y-al is. Legalábbis próbálkoztam. :D De bátyó és X rég nem találkoztak, így gondoltam hagyom őket dumálni. :D
Mindent egybevéve rohadt jó volt ez a két nap. *-* Jól esett, hogy bátyus most kifejezetten aranyos volt velem. :D Nem tudom mi ütött belé. :D Néha bújt hozzám a szentem, pedig nem szokott. Jó, persze, tudom „de fáááztam!” <- akkor is jól esett. :D Meg még az utolsó percben is azt szerette volna, hogy maradjak még egy napra. *-* Nem tudom, szerintem szeretet kapszulát evett. Na jó, csak hülyülök. Így hajnalra már szabad nem?
Kicsit ki vagyok ma, mert egy egész napos munkát megcsináltam 1-2 óra alatt. :) Erről tüzetesebben majd még írni fogok. *-*
Szeretem a bátyómaaaat! *-* <3