Tegnap voltam a Padlás című musicalen. Öhm… Délelőtt attól még nyűgös voltam, szóval ismét sikerült valaki agyára mennem. ^^” Na de akkor a beszámoló. :)
Négykor indultam el itthonról. Anya munkahelyéhez kellett mennem, ahonnan a buszunk indult. Mivel anya még dolgozott, így elég nagy kapkodásban kellett elhagynunk az irodáját. Na de nem lényeg, időben leértünk. Erre még kitalálta, hogy neki mosdóba kell mennie. Elmentek, én meg maradtam. Ekkor jelentették ki, hogy a busz hol áll meg. Irány a mosdó anyáék után, és bejelenteni a változást. Ismét sietés, majd felszálltunk az adott helyen a buszra. Névsor olvasás. Kiderült, hogy egy emberke hiányzik a férjével. Tíz percet vártunk rá.
A városban amúgy nagy volt a forgalom, ami nem megszokott. Gondolom Mikulás miatt. A központ tele volt Mikulásokkal, és a „plázánkban” is voltak kedvezmények, meg gondolom valamilyen rendezvény is.
Szóval tíz perces késéssel elindultunk a földre. Egész úton hallgathattam, ahogy a hátam mögött lévő csaj telefonál valakivel. Annyira idegesítő volt, hogy nagyon. Mindenki néma csendben pihengette ki napi fáradalmait, ő meg ott beszélt. Aztán mikor felértünk a földre, kitalálta, hogy neki fényképeznie kell. A telefonja szintén ez az idegesítő kattogással jelezte a kép elkészülését. Jó, akkor már az emberek feléledtek, mert a földi utcák egész jól néztek ki… Bár néhol giccs az egész… :D De akkor is az a fényképező zaj… Wáááá! :D Ki lehet kapcsolni neki. -.- Tudom, mert nekem is olyanom van. :’D
Megérkeztünk a színházhoz, gyorsan kellett kiszállni, mert nem a megfelelő helyen álltunk le, és már így is késésben voltunk. Mikor bementünk megrohamoztuk a ruhatárat. Szegény nénit siettettük, de hát minket is siettettek. *sóhaj* Volt is egy kis szóbeli összezördülésünk, és így már csak azért is utoljára hagyott minket. LOL
Nagy nehezen betaláltuk a helyünket, ami amúgy tök logikus volt, csak anya nem ismerte ki magát az új helyen. :D Tele volt gyerekekkel a színház. Fúúúúú… oO De egész jól bírták. :D Nem volt bekiabálás, csak a végén egyszer egy kissrác elszólta magát. Nagyon husi volt. *-*
Mögöttünk ülő kiscsaj viszont kicsit hiperaktív volt. Simogatott minket, a háttámlánkon könyökölt, mindig valamit pusmogott, és az apukájától kérdezgetett. Keresztanyámat már majdnem megőrjítette. Szereti a gyerekeket, de ez már neki sok volt. Én meg elviseltem, csak egyszer szóltam rá. A legvégén, amikor már szinte áthajolt kettőnk között. Akkor már nem bírtam ki, hogy ne szóljak rá. Szegény apukája pedig nagyon belemerült a darabba. Nagyon édes volt. *-* Isteneeeeem! *-* Türelmesen válaszolt neki, és igazából annyira koncentrált a darabra, hogy néha nem is figyelt a kislányra. LOL Na de nem baj, legalább jól érezték magukat. :)
Aki még nem látta, annak a Padlás története: Van egy Padlás (ki gondolta volna) ahol egy Rádi(ós) (Szűcs Artúr) dolgozik. Kapcsolatot próbál teremteni a földönkívüliekkel. De ehelyett négy szellembe botlik, akiket csak ő, Mamóka (Igó Éva), és Süni (Péter Kata), és Robinson (Lázár Balázs) a tudós különleges gépe lát, és mindenki, akinek a szíve gyermeki tisztasággal teli. A négy szellem Herceg (Telekes Péter), Lámpás (Király Attila), Kölyök (Pápai Erika), és Meglökő (Juhász István) keresik a Révészt (Mészáros Máté), aki segít nekik eljutni a másvilágba. Csakhogy a színen megjelenik Barrabás (Mészáros Máté) a gengszter egy bombával, aki a padláson bújik el. Témüller házmester (Fesztbaum Béla) ekkor akar panaszt tenni Rádiósnak, de meglátja Barrabást. Ő volt az egyetlen szemtanú, azt hitte Rádiósék pedig bújtatják a gengsztert, így feljelentette őket. Barrabást idő közben lelőtték, de mivel teste „eltűnt”, ezért nyomozást indítottak a padláson. A házmester tehát visszatért Detektívvel (Gyuris János) és Üteggel (Lajos András) hogy megtudják mi is történik ott. Mikor elmennek megjelenik a Révész, aki Barrabás testébe bújt, hogy kipróbálhassa az emberi életet. Ekkor kezdődik minden kalamajka.
A történet bár gyerekeknek szól, vannak benne olyan poénok, amiket lehet, hogy egy hat éves gyerek még nem tud megérteni. Közben persze megismerjük a szereplők múltját, és a karakterek kapcsolatát is. Mindenkinek tudom ajánlani, mert nagyon aranyos, vicces, és valahol romantikus is. A kicsiket elbűvöli a történet, és a csodálatos ének, megismernek egy új világot, a felnőtteknek pedig remek kikapcsolódás.
Meglepően sok számot ismertem belőle, valamiért kevertem őket egy másik darabbal. A főszereplő valószínűleg beteg volt, mert nagyon visszafogta a hangját, törölte orrát, és kicsit mintha köhécselt volna. Ennek ellenére jól meglepően jól szerepelt. oO De nekem a kedvenc karaktereim már akkor is eldőlt, hogy Herceg, és Lámpás. Herceg nagyon édes. Kinézetileg se semmi. :D Lámpás pedig egy morgós Tex. Nagyon komoly. oO A legjobb hangja viszont el kell hogy ismerjem, hogy Kölyöknek és a Révésznek volt. Mit meg nem adnék egy olyan hangért, mint amilyen nekik van! *-*
Szóval ééééén nagyon élveztem! *-* Hazafelé menet beszéltem anyával a darabról. Neki is tetszett, csak a jelmezek nem, amit Süni, és Rádiós viselt. Farmerban mentek a színpadra, és anyának ez nem fért a fejébe. Aztán én szépen elmagyaráztam neki, hogy egy padlásra nem hiszem, hogy ki kellene öltözni. :D De aztán jött Süni bohóc szerelésével. Hát nah… Süni nem tud varrni, ő csak egy hegedűs! >.> Keresztanyám pedig jött azzal, hogy nem értett pár részletet. Én meg: „Te nem figyeltél a szövegre?” Kiderült, hogy hallani hallotta az elhangzottakat, csak hirtelen nem fogta fel. LOL
Anyának letöltöttem tehát Tabánitól a Fényév távolságot, bár nekem egy másik szám is tetszik, amit ha fejbe vágtok, hirtelen akkor sem fogom tudni megmondani a címét. De rákerestem, és kiderült, hogy kettő van. :D Az egyik az Örökre szépek. *-* <3 A másik pedig Mert kell egy hely. De a legaranyosabb a Nyisd ki csukd be szám. *-* Az nagyon husi. Főleg mivel mert… mert Herceg… :D
Hát… Tudom, tőlem ez megszokott, de ha valaki tényleg megnézi, akkor egy százas zsepi a minimum. Istenem, annyira széép!