Az animéről

Tsuyoshi Yasuda egyik művét ismertetném. Neve talán a Tűz és Jég című animéről ismert lehet, hiszen az volt első műve. Az Over Drive először egy nyolc kötetes manga formájában látott napvilágot. Angol tudás híján csak a képeket nézegettem, és próbáltam beazonosítani az anime menetével. Amivel amúgy nem volt gondom, mert egy az egyben ugyan az. Illetve majdnem, hiszen kisebb eltérések azért vannak köztük. De erről majd a grafikai témában olvashattok.
2007-es anime, ami mindössze 26 részes. Kifejezetten a sportra, akarom mondani a kerékpározásra épül fel. Rengeteg mindent megtudhatunk benne a sportágról, a csoportos versenyekről és versenyzőkről, különböző stílusú kerékpározókról, a csapat összetartásáról és egymás támogatásáról. Szóval akit nem is érdekel maga a kerékpározás, de csoportos sportban vesz részt, annak is ajánlani tudom. Bár ezt a csapatmunkát természetesen több anime is feldolgozza, de ebben természetesebbnek tűnik.
Mivel főhősünk még csak első éves gimnazista, ezért az iskolai élet is megtalálható benne, de természetesen nem erre fektetnek hangsúlyt. Vicces, és nem csak a fiú közönséget, de a gyengébbik nemet is célközönségként tekinti, hiszen sok olyan jelenet van, amiben a fiúk félmeztelenek, vagy egy-egy alsónemű kikandikál, esetleg yaoi momentbe is ütközhetünk.

Történet

Történetünk főhőse az első éves Shinozaki Mikoto reménytelenül szerelmes Fukazawa Yukiba. Egy nap mikor Mikoto benn marad iskola után, a lány felajánlja neki, hogy lépjen be a kerékpár szakkörbe. A fiú nemet mond, mivel nem tud biciklizni. Azonban aznap este álmában kerékpárra ült, és Yukit szállította rajta bikiniben. Ez ösztökélte arra, hogy mégis kipróbálja, illetve megtanuljon biciklizni. Yuki a maga módján segít neki, és ad egy piros homlokpántot, ami csak még jobban ösztönzi a fiút a további tanulásban.
A képbe megjelenik Izawa, annak a bandának a főnöke, amit Mikoto mindig kiszolgál cserébe várva egy kis baráti szeretetre. Ez persze elmaradt. Yukival töltött beszélgetése után Mikoto rádöbbent, hogy meg akar változni, beleunt szánalmas kis életébe. Szembe szállt Izawaval, de csúnyán elverte, és még a homlokpántot is elkobozta tőle. A fiú úgy döntött tehát, hogy visszaszerzi az elkobzott tárgyat, és megvédi becsületét. Üldözöttei azonban motorral vannak, és mint kiderült ő túl lassan fut. Marad a kerékpár. Így hát lőn mit ad isten Yuki öt másodperces tanítása után hirtelen megtanul biciklizni. Visszaszerezte a számára becses tárgyat (ami azt illeti igen könnyen) majd a nap végén nem csak belépett a kerékpár szakkörbe, de megkérte Yukit, hogy ígérje meg, amint jól tud biciklizni, felül vele egy biciklire pont úgy, mint ahogy az álmában történt.
Másnap Mikoto természetesen elmegy a szakkörbe. Fukazawa Yousuke Yuki bátyja érdekesen ugyan, de köszönti, és egyből próba alá veti, miszerint három percig kell a víz alatt benn tartania a levegőt. Mikoto úgy dönt minden áron kiállja a nehéz próbát. Persze Yousuke célja csupán annyi volt, hogy feladja, és ne akarjon belépni a klubba, de mi ez Mikotonak, az (akarat) erő vele van. Ezen az estén elmennek Yukival tandemezni. A jármű fékje eltört, ők pedig beleestek egy tóba. Mikoto nem tudott ugyan úszni, de Yuki eszméletét vesztette, így rákényszerült, hogy még egy sportágat megtanuljon, és ezzel megmentse a lány életét. Bár… De végül sikeresen csatlakozik a szakkörhöz.
Megismerjük még Terao Kouichit, a szakkör másik (és egyben rajtuk kívül utolsó) tagja és Yousuke gyerekkori barátja, Yamato Takeshit, aki a csapat riválisa, illetve későbbi barátja.
Később csatlakozik hozzájuk … akivel már a második részben találkozhattunk, mikor Mikoto bénázott.
Innentől már csak a szakkörről, a kemény gyakorlásról, és a versenyekről szól. Megismerhetjük jobban a karaktereket, és azok múltját. Végigkísérhetjük jellemfejlődésüket.
Főhősünket persze semmi sem tántoríthatja meg. Elsőre lenyom egy hosszabb távot, és 50 km/h-val süvít végig a városon, ami még az edzettebbeket is megvisel, nemhogy a friss, két napja tudó biciklizőt.
Elképzelhető, és reális események. Bukás és siker váltakozása, életszerű. Báááár ez nem feltétlen igaz, hiszen vannak olyan jelenetek, amikor az agyam megáll, de minden esetre az akaraterő tényleg nagyon sokat dob a lanton.
A 13. rész után a történet számomra már kicsit lapos. Oké, verseny meg minden, de hiába próbálják színesíteni a taktikák kifejtésével, vagy a karakterek történetének megismertetésével, nálam ez nem jön be. Persze megértem az ő nézőpontjukat is, hiszen egy csaknem 6 órás versenyt nem elég egy részben levezetni, nyilván több kell. De én az ilyen elhúzott dolgokat sose szerettem. Egy idő után unalmassá, és monotonná válik.

Grafika és animáció

A karakterdesignért Yuichi Ouka szerepelt. Neki ez az anime volt az első műve. Valahol el kell kezdeni ezt is. Én ugyan annyira nem ismerem a többi animét, amiben szintén ezt vállalta el, de nézegetve róla képeket nem sokat változott a stílusa, mondhatni semmit sem. Ugyan az a nagy kerek szem, „babapofi” jellemzi megrajzolt karaktereit. Bár kifejezetten jobban néznek ki az animében a főszereplők, én mégis úgy vélem, hogy a kerekded arcuk miatt nem lehet komolyan venni magát a karaktert. Ez szerencsére az anime előrehaladtával egyre ritkább.
Aki azonban szemet szúrt nekem, az Takao Kato volt, aki a Vadon hercegnőjét is rendezte. Már ott felfigyeltem, hogy valamit nagyon jól csinál.
A tájképek egyszerűen gyönyörűek, elvarázsolják az embert, mintha mi is Japán utcáin sétálgatnánk a karakterekkel együtt. A mellékszereplőkre (gondolok itt az egyszer előkerülő szereplőkre <- pl szurkolók) azonban nem fordítottak mindig túl nagy figyelmet, van ahol arányokban nem épp a legtökéletesebb. Amíg a fő karakter elment egyik helyről a másikra, addig körülötte minden „lefagy”, és nem mozdulnak, de még a szájuk se jár. De nem is kell mindig, hogy a főszereplő mozogjon csak. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de engem ez mindig is irritált. Alatta persze ott van a háttér nyüzsgés (lépkedés, beszélgetés, stb) amitől csak rosszabb.
A 10-11. rész felé már a számítógépes animáció féle beavatkozás is látszik. (Pl amikor sebességet váltanak.) Vagy nekem csak akkor tűnt fel jobban? Nekem semmi bajom nincs az efféle megoldással, de én úgy vagyok vele, hogy akkor vagy rajzolt legyen egy anime, vagy ez a másik megoldás. A kettő együtt nálam nem fér össze.
Nem is tudom, hogy hova is sorolhatnám a következő „bakit” amit észre vettem. Úgy döntöttem, hogy ide írom, hiszen grafikai téma. Észrevettem, hogy az utakon sosincs senki ha a szereplők bicikliznek. Ez érdekes, már csak azért is, mert nem egy kisebb faluról van szó, hanem egy egészen nagy városról. És még ha ráfogjuk, hogy biciklis út, akkor is kellene rajta lenni legalább egy-két biciklisnek, de senki! Egy árva lélek se megy se mellettük, se szembe velük! Legalábbis általánosságban, ugyanis kivételek azért szerencsére vannak.

Hangok

Az Opening Death Note 2. openingje jut róla eszembe, csak ez jobban kedvelhető számomra. Az ilyen eltorzított „ordibálásokra” nem vagyok kíváncsi. Bár sokadjára hallgatva már-már odakívánkozik, hiába nem kedvelem. Talán a megszokás.
Az Endingje nekem idegesítő a sok hajlítgatás miatt, de hozzá lehet szokni. A második azonban valami eszméletlen szép! Első hallásra beleszerettem.
A háttér zajok néha erőteljesebbek a kelleténél. A háttérzenét pedig szerintem nem mindenhol találták el, de meg kell hagyni, hogy kellemes hallgatni.
A karakterek hangját azonban eltalálták, bár Yuki hangja lehetne kissé lágyabb.

Karakterek

Mikoto egy tehetséges művészlélek, akiben megvan az akaraterő, hogy bármit véghez tudjon vinni, de sajnos a személyisége ebben gátolja. Túlságosan csendes, és visszahúzódó. (Valamiért emlékeztet D.N. Angel Daisuke-jére.) Hagyja magát kihasználni, csak hogy ne okozzanak neki fájdalmat. Ügyetlen, és nem egy sportos alkat. Próbál barátokat szerezni, és ezért képes saját kárára ebédet venni az úgy nevezett társainak, és a divat terén is próbál beilleszkedni. Lassú a felfogása is szegénykének. Tipikus az a karakter, akire ráfér a jellemfejlődés.

Yuki Mikoto osztálytársa. Sekélyes, és öntelt. Az órákra csak a barátnői miatt jár be, hiszen „máshol nem lenne alkalmas” beszélgetni. Ő maga a megtestesült szépség, legalábbis Mikoto szerint. Van egy főiskolás barátja, akivel jár, bár ő nem szerepel, és csak egyszer említette meg. Mikotot csak akkor vette észre, mikor aznap benn maradt az osztályban. Számára a fiú jelentéktelen, aki nem kaphat szerepet életében. Ennek ellenére mikor meglátta, hogy milyen szenvedéllyel képes rajzolni a fiú megkérte, hogy legyen bátyja kerékpár szakkörének tagja. Bár ami azt jelenti ezt is önös célból tette. Ha új tagokat talál részesedést kap, amit aztán egy drága pénztárca megvételén elköltheti. Erőszakos ha pénzről van szó. (One Pice – Nami? oO) De ahogy egyre több időt tölt a fiúval ráeszmél milyen céltalan is élete.

Yousuke Yuki bátyókája. Egy perverz alak, aki képes fogdosni saját húgát is. Furcsa egy alak, aki szórakoztató, de képes bolondságokat megtenni. Mint például tetőkre ugrálni, beugrani az emeleti ablakon a tanterembe, és még sorolhatnám. Rámenős, őrült, de nagyon menü. Minden lány odáig meg vissza van érte. Amúgy van amikor egész aranyos, és gyermekded a viselkedése. Remek biciklis, és „koronázatlan király”. Nem csoda, hiszen már kiskora óta keményen edz. Viselkedése, és tehetsége miatt már sok csapattársa otthagyta. Álma, hogy megnyerje a Tour de Francot, és ezzel ő lenne az első japán győztes.

Kouichi egy igazán rendes fiú. Mikor Mikoto csatlakozott, kicsit anyáskodott felette, és mint jó csapattárs és barát segített neki, és kiskori barátjának, Yousukenak. Másodikos gimnazista korában volt egy balesete, aminek köszönhetően azt hitte egy életre elment a kedve a biciklizéstől, de ez szerencsére nem így lett. Céltudatos, mindig eléri azt, amit akar. Türelmes, és igazán jó a szervezőképessége, csak nem megy vele sokra, ha nem hallgatnak rá. Khm.. ugye, Yousuke?!

Takeshi titokzatos, és komor alak. Először eltitkolta, hogy ő a… Miket is beszéltek, majd ha megnézitek rájöttök. Nem nagy ördöngösség rájönni, hiszen elég egyértelmű. Senki sem nézné ki belőle, de mi tudjuk az igazat. Eléggé fenn hordja az orrát, és néha undok is. Azonban hasonlít Mikotora. A kerékpározáson kívül más sportágban ő is ügyetlen. Apja munkája miatt sokat költöztek, sokszor idegen országokba, ahol egy kisfiú igen nehezen tud boldogulni egy új nyelvvel, környezettel. A barátkozás így távol állt tőle, de azért egész jól boldogult. Apja híres kerékpárversenyző, így álma, hogy túlszárnyalja.

Mellékszereplők
Persze nem maradhatnak el a barátnők (Yukié természetesen, nevük) Maki és Yukiko, a reménytelenül szerelmes, de hihetetlenül idegesítő (visszahúzódó) kiscsaj Asahi, és a legjobb versenyzők se, akiket le kell győzni. Első versenyben Hyoudou Naoto (Japán legfiatalabb bajnoka), és Takeshi. Aztán van itt még Himuro Katsuchi, Jichi Rakusha, Mizuki csapat. Őket egy negyed rész erejéig megismerhettük.

Mikotonak és Yukinak van a legnagyobb jellemfejlődése, és szerencsére pozitív irányba, ami nagy szó, hiszen ritkán látok olyan animét, amiben ennyit változnak a szereplők ilyen rövid idő alatt.
A fiúk olykor lányosan viselkednek, és ettől még a yaoinál is falra tudok mászni, nemhogy itt! Úgyhogy nálam itt és akkor sajnos megtörte a varázst, de szerencsére a történetszál haladt tovább, és újra visszakerült a lelkesedésem.

Megnézném-e újra? A 11. részig simán! Aztán jöhet a 24. rész utolsó 10. perce is. Én a versenyt még egyszer biztos, hogy végig nem nézem, így is nagyon nehezemre esett rávenni magam, de hát becsületesen akartam megírni ezt a cikket.

Összességében
Grafikai hibái vannak, de ez a számok növekedésével egyre kevesebb, illetve az animációval még mindig nem vagyok kibékülve, de az már az én egyéni szoc problémám. Sport animéhez (?) képest nézhető, hiszen még én is képes voltam végignézni, aki nem igazán rajong ezért a műfajért. Vicces, és aranyos, de a fiúk néha nőies viselkedése a sírba vitt.
Ha pontozni kellene: 10/8 pont. (És ebbe a csak számomra zavaró tényezőket nem számítottam bele.)