Annyi minden mesélni valóm van, de most a legfontosabbal kezdem. Nemrégiben kiderült, hogy Csilli terhes. *-* Istenem, de örülök neki!!!! *-*  GRATULA INNEN IS!!!! :D
Noss Csilli 21 éves, a szentem csak 1 évvel idősebb nálam. :’D A baba pedig ha minden igaz, akkor márciusi lesz, de az se kizárt, hogy áprilisi. Amúgy most pont jókor jön, mert hamarosan összeköltözik a párjával. Ő most dolgozik, és a munkahelye biztosít nekik berendezett házat. Kicsit messze lesz tőlem, de hát nem baj. Majd meglátogatom sokszor. *-*
Úgy döntöttek, hogy nem lesz esküvőjük. Én ezt nagyon sajnálom, mert szerintem egy lánynak ez egy csodálatos pillanata. De sajnos nincs rá keret, és ami azt illeti, nem is szeretnének. Ha egyedülállóként jelenti be magát, hogy így neveli a kis porontyot, akkor több pénzt kap a házhoz. Bizony, én már mindent tudok. :D Például azt is, hogy két éves koráig Csilli otthon szeretne maradni, és addig valami otthoni munkát bevállalni. Csak hogy én ismerem őt, és elég neheze tudom elképzelni ilyesfajta állásra. Például parfüm doboz hajtogatása. De csak idők kérdése, és belejön. Meg megtanul a fenekén maradni legalább egy kicsit.
Sajnos nem lehetek a keresztanyja, mert Csilli nővére lesz az. Viszont a keresztapa az még kérdéses. Én mondtam nekik, hogy hogy ha fiú lennék, tuti elvállalnám. Nincs olyan, hogy nem! :D Istenem, úgy izgulok nekik! *-*
Kifaggattam a nevekről is. Csilli ragaszkodik az Izabellához, hogyha lány lesz. Nekem mondjuk erről mindig az Alkonyat jut eszembe róla, de nem az én gyerekem lesz. :D Reméljük lány lesz, mert nagyon szeretne kislányt! *-* Fiúja meg nem érdekes. :D Amúgy ha fiú, akkor valószínűleg Tamás, vagy Dani azt hiszem. De az sem kizárt, hogy két neve lesz.
Én mindenek előtt azért drukkolok, hogy egészséges legyen. Csilli megérdemli, mert nagyon tud szeretni, és már nagyon szeretett is volna egyet. Úgyhogy én teljes szívemből drukkolok nekik.
Majd veszek a babának pár holmit, mert azért csak a barátnőm. És úgyis elmegyek babázni. :D Gondoltam rá, hogy majd varrok neki valami kis plüsst. Persze finom anyagból. :) De ha addigra dolgozok, akkor nem fogom rá a pénzt se sajnálni. Tegnap, vagy az előtt néztem kis takarókat. Olyan aranyos volt! *-* Kicsi, és pihe-puha. Pont, amilyennek lennie kell. És még ahhoz képest nem is volt olyan drága. Csak még nem tudjuk a nemét, így nem merek neki semmit se vásárolni. Majd kicsit később, ha már tudjuk. Ha egyáltalán szeretnék tudni. Én ugyanis nem fogom kérni, hogy mondják el. Legalábbis így kérném. De ez egy személyes döntés. :)
Mivel ő csak évfolyam társam volt, így nem tudja, hogy miket is kell vennie egy babánál. Vagy hogyan kell csinálnia dolgokat. Mivel én ezt tanultam, így felajánlottam neki, hogy segítek mindenben, amiben csak tudok. Egy tippet máris adtam. Csilli bölcsőt szeretett volna venni, hogy ringatózzon a gyerek. Azonban ez nem jó, mert később akkor ehhez fog hozzászokni, és ezzel fogja elaltatni magát. Ez pedig nem lenne jó, mert nem fogják hogyan leszoktatni erről. Most nyithatunk vitát, de inkább ne. Én így tanultam. :) És szerintem van benne igazság.
Nagyon izgulok. Szeptemberbe megyek vele ultrahangra, mert akkor lesz 12 hetes. És engem kért meg rá. T.T Nagyon nagy megtiszteltetés. *-* AMúgy egy 3D-s ultrahang 15ezer. Ez már azért rablás. De egy életbe belefér. Szerintem megéri. :) Olyanjuk is lesz majd. *-*
Gondoltam leírok pár infót kismamáknak. :) (Nem mintha pont tőlem kérnének tanácsot, és az én blogomból vennék, de szerintem ez hasznos lehet akárkinek. :)) Szerintem manapság a kismamákat nem készítik fel rendesen, és ez elég nagy baj. Ha valaki először szül, akkor találja ki a dolgokat. Legalábbis ezt hiszik az egészségügyi dolgozók sajnálatos módon.

Mit kell vinni a kórházba?
babaruha
tisztálkodó szer (szappan, tusfürdő, sampon, fogkefe, fogkrém)
tisztasági betét
mózeskosár (bár ezt elég a hazamenetel előtt bevinni)
pelenka
toll
újság (unalmas órákban jól jön)
Okiratok (TAJ-kártya, házassági anyakönyvi kivonat, apasági nyilatkozat)
leletek (ultrahang, stb)
szendvics, innivaló
köntös
papucs
hálóing (ami kigombolható, hogy egyszerűbb legyen a szoptatás), váltó alsónemű
„szoptató” melltartó
telefon, töltő, aprópénz (ha onnan kell hívni valakit)
textil pelenka
popsitörlő, popsikenőcs

Babaruha:
Érdemes mindig 1-2 számmal nagyobbat venni, mint amekkora a baba mérete, mert gyorsan nő a kis poronty. :)
Finom anyag legyen, lehetőleg pamut.
Legyen kényelmes, lezser, hogy tudjon benne kedvére mozogni.
A hátul gombolós a legjobb választás, mert azt nem tudja a szájába venni, így nem nyeli le a gombot.
A cipő talpa legyen hajlékony, hogy tudja követni a gyermek lépteinek vonását.

Elegendő az anyatej, ha:
A csecsemő egészségesnek látszik
24 óra alatt a csecsemő 4 óránál többet van fent, éber és aktív
A csecsemő csak anyatejet eszik, korlátozás nélkül szophat és legalább 6 –szor szopik
A csecsemő helyesen szopik
A tej folyik
Ha nedves a pelenkája és a széklete laza, sárga és megfelelő gyakoriságú

Azt hiszem mindent, ami hirtelen az eszembe jutott, azt leírtam. :) Ajjj, csak lenne már nekem is! :D Noss igen, hülye befejezés, de így búcsúzom tőletek. ^^

Ha minden igaz ma kezdődött el az Olimpia. Sportrajongóknak ez jól jön. :) Végre egy kis kikapcsolódás. Én sose szerettem az ilyesfajta versenyeket. Ezért se néztem az Eurovisiot se. Mindig amikor a magyarok is szerepeltek benne, akkor sose ők nyertek, pedig nagyon drukkoltam ám nekik! Hamar letettem róla, hogy valaha is láthatom nyerni őket. Valahogy nem vonz a dolog.
Egyszer láttam csak egy műsort. Azt hiszem „Játékok határok nélkül” volt a címe. Nem tudom, hogy ki ismeri, és ki nem, de azért leírom hogy mi is ez, hátha kiderül, hogy rosszul tudom a címét. Olyan volt, mint az olimpia, itt is országok versenyeztek egymással különféle próbatételeknél. Volt herceges, ahol a hercegnőt kellett kimenteni, volt olyan amikor lovon ülve kellett nyíllal beletalálni a kosár hálóba, és még egy csomó ilyen. Mindegyikhez külön maskarát kellett viselniük, amik a próba véghez vitelét nehezítették. Pl a csirke jelmez. Azt szerettem nézni, mert vicces volt, tetszettek a pályák, a színek, és úgy az egész összhatása. Egy részét még fel is vettük kazettára. Pont azt, amikor a magyarok nyertek, ráadásul Kecskemét! Ja, igen… Azért is szerettem ezt a műsort, mert két próbatétel közt az országokról beadtak egy kis videót. Mint az Eurovision, csak itt nem konkrétan egy országról, hanem akik részt vettek a játékon. Ráadásul a városukról, ahonnan érkeztek. Olyan szép helyeket lehetett látni! *-*
Szóval igen. Vannak sport műsorok, amiket szeretek, de az nagyon ritka. Mondjuk mostanában rászoktam a tánc versenyek nézésére. A ruhák, zenék, és a koreográfiák mindig is érdekeltek. Mondjuk ez nem csoda. Divattervezőnek is készültem, és annak idején táncoltam is. Így szerintem ez érthető. Azonban hasonló a jégkorcsolya is, ami szintén nagy kedvencem. Ott legalább még izgulni is lehet a versenyzőért, hogy nyakát ne törje!
Van egy csomó ismerősöm, akik rajonganak a sportért. Valaki űzi, valaki csak rajong érte. Én ha választanék inkább űzném, de olyan sportot még nem találtak fel, amit hosszabb ideig kitartóan űznék.
Na jó, így utánanéztem, hogy mik is vannak az olimpián. Van pár sportág, ami érdekelne, de eddig mindig lemaradtam róla. Meg annyira nem köt le, hogy órákig ott üljek, és nézzem. Egyet megnéznék, és aztán mennék tovább a dolgommal. :D
Na de mik is lesznek, és ebből mi érdekel engem, és mi nem? Hát előre szólok, hogy nem sok minden lesz, ami érdekelne. Na de hogy egyszerűbb legyen, készítettem egy táblázatot.
 

Húha, azért nem is olyan kevés, ami érdekel. Ez eléggé meglepett. :D De hogy nézni is fogom-e?! Hát ez már más kérdés. :)
Mindenkinek jó Olimpia nézegetést kívánok!

Szerdán voltam állásinterjún. Hatkor keltem, hogy normálisan ki is nézhessek. Azonban hajnalban miután lefeküdtem aludni, apám kitalálta, hogy neki betegnek kell lennie. Folyton játssza az agyát. Mondjuk most ezt elnézem neki, mert tényleg beteg volt. Felment 39,8°-ra a láza. Ismerem az érzést, én is voltam már ilyen helyzetben. De én nem kiabáltam azokkal, akik segíteni akartak rajtam. Ő viszont azt tette. És így higgyem el neki? Folyton azt mondogatja amikor én „kamuzok”, hogy: „Aki beteg, az nem kiabál.” Khm-khm… Ahaaaa…
Elvittük apát orvoshoz még reggel. Nyolcra oda is értünk. Nekem kilenckor kezdődött az állásinterjúm. Amíg apa benn volt az orvosnál, addig mi anyával bevásároltunk. Találkoztam volt munkatársammal is. Nem vettünk sok mindent, csak annyit, hogy ne haljunk éppen hogy szomjan és éhen. Amikor kijött orvostól, akkor volt háromnegyed. Anyával már tűkön ültünk. Nem azért, mert izgultunk, hogy jajj mi lesz az állásinterjún, hanem hogy mikor érünk így oda. Ráadásul még be is ment a patikába gyógyszerért. A doki rossz gyógyszert írt fel neki, így még arra is várni kellett.

Ötvenre odaértünk a leendő (?) munkahelyemre. Jó volt, mert nem tudtuk, hogy hova kell mennünk. *zavart nevetés* De most már legalább ezt is tudjuk. Bementünk a kapun, és volt két fő épület. Na de hogy azon belül melyik a fő-fő épület, az jó kérdés. Oké, megkérdeztük, eligazítottak minket. Nagy nehezen megtudtuk, hogy hol van az összeköttetőnk. Bementünk az ebédlőbe, mert máshol nem volt hely. Leadtuk neki az érettségim, és a bizonyítványom. (amúgy tök fura, mert én két év alatt tanultam meg a főiskolások 4 éves anyagát oO na mindegy) Csupa jó dolgot hallottunk. Épp keresnek új munkaerőt, lehet, hogy van esélyem, ugyanis pont ilyen képzettségű emberre van szüksége, stb-stb. Kicsit szétnéztem, szerintem szép hely. Zöld övezet, tele gyerekekkel, jó fej emberekkel. Lehet tetszene nekem az a hely. *-*

Ez után találkoztam csillivel, elmentünk felvenni a fizum, bevásároltunk nekem a strandra, szétnéztünk a bevásárlóközpontban, majd elmentünk postára.

Ez után én elbúcsúztam tőle, és elmentem a vonatállomásra bátyó elé. 12-re ért ide a vonat. Szerencsére nem késett. Ez után vettünk buszjegyeket, és elindultunk kettecskén a strandra. Nem kellett sok idő arra, hogy odaérjünk. Odasétáltunk az uszodához, és nagy nehezen bementünk. Mindent hatszázszor megkérdeztem jó Csitt féle módon. Hehe. Lepakoltunk a szekrénybe, elmentünk öltözni. Bátyó kopog, mondom mi van? Hát a szentem otthon hagyta a fürdőruha felső részét. (LOL) Oké, akkor „majd nézünk neked fürdőruhát, hátha lehet kapni”.
Megkérdeztük, azt mondták, hogy egykor nyit. Noss… Nyitott vagy kettőkor talán a drága?! Nézzük a fürdőruhát… Hétezer forint… Tizenötezer… Oké, hát nem veszünk. Akkor most mi legyen? Menjen be pólóba? Ááááá! Melltartó! (xD) Őőőő… oO” De nem tűnt fel senkinek, legalábbis nem szóltak érte.
Bementünk, lecuccoltunk a zöldre, majd néztük a medencéket. Bátyónak semmi se jó, túl kicsi a mélysége. Őőő… Semmi sem lehet tökéletes. :) Mondjuk az se tetszett neki, hogy olyan sok a gyerek medence. Azonban itt, ahol én élek ez nálunk haladás. Eddig nem volt ilyen. Hullám medence? Forgó medence? Ááááá! Ez itt luxus! :D Depersze Földi barátosném elfogultan ragaszkodott a sajátjához. De aztán lenyomott a víz alá, és elmentünk a szaunába (gőz kabin, finn szauna, infra szauna, ső szoba, jég szoba) ami már jobban tetszett neki. Ez változtatta meg a véleményét. A szauna után elmentünk a merülő vízbe, ami a szauna után jég hidegvolt. Én inkább a jakuzziba mentem. Awwww… Majdnem az egész napot ott töltöttük. Elmentünk aztán a hullámfürdőbe, nagy nehezen rávettem. Az persze már jó volt, mert mély volt a víz. Hihi. Én még bevállaltam azt is, hogy beugrok a vízbe.
Elmentünk étterembe enni. Ott volt az uszodánál egy. De mire azt kitaláltuk, hogy ott együnk, az is beletelt jó időbe. Kértünk egy menüt, egy ezresért. A pincér nagyon aranyos volt, és nem mellékesen még helyes is. Kaja után ez a párbeszéd hangzott el:

Pincér: Lányok, milyen a strand?
Én és Bátyó: Jó!
P: Én is mennék.
B: Miért? Nem mehetsz?
P: De.
É: Akkor gyere te is.
P: Nem lehet. Idő lányok, idő! Nincs időm rá.

Szóval igen. Csitt adta magát ismét. X”D
Aztán bátyó meg arra vett rá, hogy csússzunk le a csúszdán. Le is csúsztunk kétszer vagy háromszor? Nem tudom már pontosan. De mikor először csúsztunk le, ahogy a csúszdára rávilágít a nap, úgy olyan a festés miatt, mintha leddel lenne kivilágítva. Mikor először megláttuk: „Mi van? LSD-ztem, vagy mi az isten?” Hehe. Szóval jó volt nagyon! Bár kicsit visszakoztam ettől, de nem bántam meg. Úgy volt, hogy forgózunk is, de nem jött össze. Addigra zárt az élményfürdő része. *sóhajt* Úgyhogy mentünk a szaunába. Ott még egy fél/egy óráig voltunk, majd elmentünk szárítkozni, átöltözni, végül mamához gyalog. Őőő… Igen… Félig vizesen a „hidegbe” hulla fáradtan. Jó volt! :’D
Bátyó hozott fagyasztott pizzat, és azt megcsináltuk mamánál. Ezzel kezdtük! Éhesek voltunk már, mint a farkas. Megettük, ittunk jó hideg vizet, beszélgettünk elég sokáig, mivel a tv mint kiderült nem volt jó… (Drága apám „nem ér rá” megjavítani) Meg faggattuk lámafant, hogy jö-e bulizni, vagy sem, és mért nem jön. Kicsit rosszul esett, hogy nem jött. :( Teljesen olyan volt, mintha pont miattam nem akart volna. Tudom, ezt bemagyarázom csak magamnak, de eddig amikor discoba hívtuk, és én is ott voltam, sose jött. Aztán elaludtunk. Nem sokat tudtam aludni. Szerintem túl fáradt voltam hozzá, vagy passz.

Másnap keltünk tízkor. Én mondjuk előbb, mert nem bírtam ugye aludni. Mamával beszélgettem, majd mikor visszamentem, bátyó fenn volt, de még lustizott. Oké, hagytam, had pihengessen. Aztán lassan készülődnünk kellett, mert amit vettünk buszjegyet neki, az csak korlátolt ideig volt jó. Lementünk a buszmegállóba, onnan pedig a vonathoz. Előtte rákérdeztem azért a buszra (kivételesen azzal jöttem haza), és vettünk még kettő nyalókát is, aminek egy szelet dinnye alakja volt. Finiii! *w*
A vonatra kicsit várni kellett, de elérkezett hozzánk az is. Ami fura volt, hogy egész végig nem jött oda hozzánk a kalauz. Ezért érdemes volt fizetni. -.- Na mindegy, lényeg, hogy felértünk.
Elmentünk a nem tudom hova, és fagyiztunk. Jó nagy fagyit ettünk, ami jót tett a laktóz érzékenységemnek. *nevet* Ráadásul volt ott vagy harminc darab tölcsér. Én kikaptam az egyetlenegy hibásat. Szóval az alja az csöpögött, a teteje folyt, már nem tudtam mit csinálni. A dolog szépsége: fehér nadrág. Nagy nehezen betuszkoltam, felértünk bátyóékhoz. Kiderült, hogy bátyó elvesztette a kulcsát, így át kellett mennünk mamájához. Nem lakott messze, szóval hamar kézhez kaparintottuk a kulcsot, majd visszamentünk hozzájuk.
Nagyon fáradt voltam, így semmi kaja, csak víz, meg egy unalmas film, amin el tudunk aludni. Őőő… Az elalvás nem jött össze, de azért falatoztunk közbe. És még csak nem is filmet néztünk, hanem valami már nem is tudom mit. Aztán sorozatoztunk: rossz pc játékok. (mert imádom *-*) Bátyó meg ezen akart bealudni, szóval kerestünk mást.
Úgy volt, hogy kilencre megyünk bulizni, mert addig a belépés ingyenes. Na ezzel mi nyolckor indultunk neki készülődni. Félkor mentünk le, lépcsőn lefelé menet bátyó: „Nem hoztam semmit. Se pénzt, se személyit.” Hát anélkül nem engedték volna be, szóval vissza kellett mennie. Ez után siettünk a metróhoz, amit pont lekéstünk. Szerencsére hamar jött egy másik. A buli helységen én már voltam, de pontosan nem tudtam, hogy hol is volt az. Tudtam, hogy volt mellette egy étterem, és ki volt világítva, szekuritisek (direkt írta így) pedig az ajtóban. Pontosan 20:58-kor értünk oda. Azért így kifogni valamit!!! Szóval szerencsére mi még ingyenesen mentünk be.
A karaoke teremben kezdtük. Ott benyakaltunk egy teqila-t, de elfeleztük. Életemben először ittam. Fú de rossz volt, majdnem behánytam tőle, de mivel egész nap alig ettem, így ezt megúsztam. Viszont hamar be is csiccsentettem tőle. Szóval nem igazán emlékszem túl sok mindenre a buliból. Arra emlékszem, hogy táncoltam valakivel, aki bátyót akarta megnevettetni, és hogy ittunk egy sört, de utána…?! Valami ufó is rémlik.

Másnap fejfájással ébredtem, alig akartam kievickélni az ágyból, de azért megtettem! Tudni kell rólam, hogy én babonás vagyok. (oO) Ball lábbal keltem. Aztán elkezdtem öltözni, a melltartóm drótja ki ágaskodott, amit meg kellett varrnom. A tű konkrétan ketté tört, pedig meg se erőltettem magam benne. Kukoricát ettem, majdnem kiborítottam a sót. Aztán mikor elhagytuk a házat vissza kellett lépnem a küszöbről, és elfelejtettem leülni minimum 5 percig. Amúgy is siettünk. Aztán tudatosult bennünk, hogy péntek 13-a van.
Filmeztünk, majd elindultunk buszhoz. Simán odaértünk időben a buszmegállóba, erre vártunk vagy egy órát, és nem jött a busz! Majdnem szétfagytunk, de túléltük. Közben anya is felhívott, hogy mi van már. Beszéltem vele, erre ő elkezdett okoskodni. Jó, okoskodjon, engem nem az zavar. Hanem hogy meghazudtol. Ezt ki nem állhatom! Úgyhogy kisebb vita. Bementünk egy rendelőbe mosdóba, villany luxus volt. Szóval a sötétben állni és várni a másikat nagyon nagy élvezet. :D Ez után mentünk egy másik buszpályaudvarra. Automatánál akartunk jegyet venni, de nem ment. Nem találtunk rajta semmit, a busz pedig tíz perc múlva indult. Jó, felmentünk, majd megveszem a buszon a jegyet. Várakozunk, dög éhesek vagyunk, adok bátyónak pénzt, hogy vegyen kaját. Az utolsó pillanatban ért vissza vele, így még el tudtunk búcsúzni.
Felszállok a buszra, bemondom mit akarok.

Én: Egy diák jegyet kérnék a Pokolba!
Sofőr: Diákjegy ugye kéznél? Nem most akarjuk előkotorni ugye?
É: nem, persze, egy pillanat.
S: Nincs pillanat, tessék megnézni az órát, már 35 van! Öt perce el kellett volna indulnom!
/Nem mintha én tehetnék erről. -.-/
É: Jójójó, egy pillanat! *má tiszta ideg, így is elbőgte magát mikor anyja nem hagyta békén, és ö percenként hívta a vége felé*
S: Hát de nincs jól! *vicces akart lenni*

Szóval jah… Egy órás utazás után végre hazaértem. Anya eljött értem, és kijelentette, hogy „beteg” apámnak mekis kaja kell vacsira. Jó, menjünk, vegyünk. Elmentünk, lenyúltam anyámat egy menüvel, meg egy fagyival. (nyamiii *-*) Hazajöttünk, megkajáltunk, FFAL-al volt egy kis vitám, így bátyót is kicsit hanyagoltam, majd szééépen elkezdtem ezt írni, míg vártam bátyó reagálásait (szerepre is).
Mindent összevetve ez egy jó három nap volt! Csak ez az utolsó... Kicsit... Nem kellett volna. :D
Ma megyek újra a strandra! *-* Alig várom már! *-* Bár keresztanyámmal ki kell békülnöm. -.- Pff… Ígérjem meg neki, hogy nem teszek többé olyat. De hogy ígérjek meg olyat, amit úgyse fogok betartani??? *sóhajt* Majd meglátjuk, azért drukkoljatok! *-*

Hna hát unatkoztam, gondoltam beleteszek egy ilyet is. Nem volt kedvem 30 napig váratni titeket, mert volt, amihez csak egy-egy mondatot írtam, az úgy meg nem poén. :)

1.       A legjobb szerepjáték amit valaha játszottál.
Húúúú volt egy pár. Mindig a legújabbak, mert a régieket sajnos elfeledem. Noss… Bátyóval az a bizonyos… ;) Susamennel pedig a Kaptár4 utánzat. *-*

2.       A legrosszabb szerepjáték amit valaha játszottál.
Egy kezdő játékossal szerepeztem, akinek foggalma sem volt róla, hogy mit hogyan kellett. Egész jól ment neki azért a dolog, de hiába közeledtem felé, amikor ő a parkban volt, és a karakterem ment oda hozzá, ő azt szépen hagyta, és hazament. Követni meg ugye nem akartam. Szóval borzalmas volt, ahogyan nem törődött a karakteremmel. Nem tudom, ez engem mindig is idegesített.

3.       Az első szerepjáték amit játszottál.
Járaszámmal játszottam életemben először. Ő egy jóképű démon volt, én meg egy unikornissal. Hehe. Akkor még nagyon Hercules lázban égtem, de ne kérdezzétek, hogy hogyan jött abból az unikornis. Na mindegy. A két főhős persze szerelmes lett, és történt egy s más. Kalandok kalandok hátán. A történet „vége” után más vizekre eveztünk, és azóta nem szerepeztünk. Pedig én szeretnék vele újra. Mindig kitalált valamit, hogy legyen valami történés. Sose volt unalmas. (nem mintha a mostaniak azok lennének :D)

4.       A kedvenc szerepjáték típusod.
Én inkább stílust írnék: romantika, fantasy, és a középkori stílusú szerepjátékok. De mivel szeretem túl dramatizálni a dolgokat, így a drámát is szeretem.

5.       A kedvenc faj, amit szívesen játszol.
Macska-démon. Bár az inkább elmegy egy kutyának. De hát a lényeg, hogy legyen neki füle, amit lehessen húzogatni.

6.       A kedvenc kaszt, amit szívesen játszol.
Nemes. Ha lány az illető, akkor főkép. Szeretek hisztiket lenyomni, amit néha élőbe nem merek. Szerepbe azért a karakteren keresztül jobban kinyílik a csipám, persze ez mindenkinél így van.
Párszor játszottam tolvajt is. Azt azért szeretem, mert ha a fiú karakter a jó oldalon áll, akkor ismét tudok drámázni. :D De amúgy ha egy ilyen karakterrel vagyok, akkor ahhoz több kreativitás kell, mert ki kell találni hogy lopjunk, stb.
Énekes. Amióta elkezdtem a szerepjátékot, nem volt olyan szerepbe, amibe a karakterem ne énekelt volna. Ez azért van, mert én is imádok énekelni.

7.       A kedvenc fegyvered.
Nem szoktam harcolni, mert nem tudok. De akkor inkább a testrészek (xD ököl meg a láb), meg a pisztoly, mert azzal csak célozni és lőni kell. Azonban ha le tudnám vezetni, akkor szívesen használnék kardot is.

8.       A kedvenc mesélőd/játékosod (Jelöld meg őt).
Bátyó a kedvenc játékosom. <3 Imádni valóak a karakterei, és mindig változatosak. (Nem olyanok, mint az enyémek.) És szeretem, hogy mindig meghallgatja, hogy mit is szeretnék kihozni, és aztán közösen összehozunk belőle valami értelmeset. És persze 2 éve nyomjuk a szerepet egyfolytában, ami azért szerintem egész szép teljesítmény. Főleg, hogy volt olyan, akivel csak egyszer-egyszer összeálltam, és kész, annyi volt.
Mesélőbe viszont… Hááát nem pont mesélő, de szeretem olvasni a hosszú „regényeket” amiket ír, így FFAL. :’D Benne pedig pont ezt a titokzatosságot kedvelem, amivel az őrületbe tud kergetni. Sose tudom mit akar, így gondolkodnom kell rajta. Persze ő is meghallgat, és alkalom adtán rá is bólint, hogy legyen így. Próbálna önállósítani szegényke, de nem tud. *fél a következményektől*

9.       A kedvenc kockád.
Nem ismerem, így nincs olyan.

10.   A legemlékezetesebb sikered.
Ez most gonosz lesz, de bátyónak volt olyan karaktere, aki folyton csapkodott, meg hisztizett. Egy kis uke. *-* A legnagyobb sikerem azt hiszem az volt, hogy ezt a bizonyos karaktert ezekről a rossz tulajdonságokról le tudtam szoktatni. Most már azért a kezem (és a dög seme karakterem keze alatt) teljesen megszelídült, és most már aranyos. Amióta ilyen, szívesebben vagyok a seme karakteremmel is. (kezdetben hanyagoltam volna, ha hagyta volna >.<)
Járaszámnál az, amikor rá tudtam venni a karakterét, hogy kérje meg az én karakteremnek a kezét. Sok nehézséggel járt, de végül csak megtette. :’D

11.   A legemlékezetesebb balsikered.
Az, hogy az istenért se tudja lefektetni a fő karimat FFAL fő karija. LOL Nem adom magam könnyen (ez nem igaz xD), és mindig közbe jön valami. Ráadásul mindig olyan hülyén jönnek ki az esetből. :D

12.   A legviccesebb pillanatod.
Ez egy játékon kívüli beszólás volt, de szerintem ez volt a legviccesebb. Bátyó egyik karaktere aludt éppen, mire az én karim kangörcsöt kapott, és elkezdte ébresztgetni a másik fiút. Játékon kívüli gondolata a semémnek: „Kellj fel, és sz*pj!” Ezen sokáig jót nevettünk, én még mai napig is, mikor ilyesmit meghallok.

13.   A kedvenc karaktered.
A legelső fiú karakterem (annak az alapja az összes seme karakterem xD), Motoko, legelső karakterem, Mona, Nana.

14.   Hogy halt meg legutóbb a karaktered?
Nem minden szerepet játszunk végig, de amikor legutoljára meghalt egy karakterem, az… Hmm… Egy YGO-s szerepet folytattunk, amikor Yami meg egy fiktív karakter rájöttek, hogy ők valaha együtt voltak. Visszakerültek a múltba, és a lány karakterem megjelenésétől kellett újra élniük a történteket. Született gyerekük, majd a karim (azaz az akkor már anyuka) meghalt, mert banditák végeztek vele. Akkor írtam életem legszebb szerepes befejezését. (mondjuk nem a halálával ért véget a történet)

15.   Az utolsó szerepjáték amit játszottál.
Bátyóval játszottam legutoljára, és FFAL-al.

16.   Szerepjáték amit többször játszottál.
Ilyen több is van. Az egyik, amikor a lány karakterem fiú suliba járt, és el kellett köztük vegyülnie. Vicces jelenetek születtek ott, főleg mert a (leendő) szerelme ki nem állhatta.
Volt egy farkasos sztorim, amikor egy elhagyott árva nemesi lány kívánt, és a farkasa emberré változott. Mivel ő eredetileg farkas, így ruha nélkül jelent meg, és semmit sem tudott az emberek viselkedéséről. Ismét egy humoros történet kerekedett ki belőle. Például a fürdése.
Aztán a már korábban említett Kaptár4 feldolgozás. Leon, és Ashley, akinek én más nevet, és külsőt adtam. De a szörnyekkel való harcolás, és a hátborzongató elhagyatott hely leírása szinte már horrorba ment át. A küldetés után viszont ismét viccesre vettük a formát, és elküldtük a karaktereket egy katonai táborba. (igen, még a lányt is, aki a miniszter lánya volt. Azt hiszem büntetésből???)

17.   Egy film amiről egy szerepjáték jut eszedbe.
Nem tudom miért, de a „Perzsia hercege”-t ha látom, akkor mindig eszembe jut bátyó undok karaktere, aki egy érző szívű kisfiút takar. *-* Az után jön a többi emlékkép, és máris jobban érzem magam.

18.   Egy könyv amiről egy szerepjáték jut eszedbe.
Shiver. Ez a könyv majdnem az én farkasos szerepemnek a koppintása. Ezért el se olvastam. De mikor meglátom a borítóját, akkor mindig eszembe jut Noah (a szerep beli farkas).

19.   Kedvenc MMORPG szerepjátékod.
Nincs ilyen sajnos.

20.   Egy szerepjáték ami nagyon nagy csalódás volt.
Nem nevezném katasztrofálisan nagy csalódásnak, de mikor megtudtam, hogy bátyó élő-halott karakterét nem lehet feltámasztani, akkor csalódott voltam. Pedig én mindent megtettem a cél érdekében. Erre végeznem kellett vele. :’(

21.   Egy zene amiről egy jelenet jut eszedbe egy játékülésről.
Kelemen Kabáthban – Nyári dallam. A strand!!!! Ez annyira… Áááá! :D

22.   Egy szerepjáték, amit pár alkalom után abbahagytatok.
A sárkányos szerepek egyik barátnőmmel. Mindig közbejött neki valami, aztán hetekig nem jött fel, elment a kedve, és abbahagytuk. Negyed év múlva újra kezdtük, és újra kezdődött minden.

23.   A kedvenc beszólásod.
NINCS! :D Én ilyenhez nem értek. :) Sajnos. :(

24.   Melyik szerepjátékból látnál szívesen mozifilmet?
FFAL-al való szerepből. De azt is csak azért, mert imádom a középkori stílust, és vannak benne olyan jó kis részek, amikhez egy számítógépes effekt simán elmenne. Az milyen jól nézne már ki mozivásznon! *-*
Vagy még hasonló ez a élő-halottas is. De nem használták a különleges adottságaikat. Ha újra kezdenénk… Biztosan tudnánk ennél jobban is megírni a dolgokat. :) De az az utánit se bánnám. Főleg ha én és bátyó rendeznénk a filmet. Muuuhaha! :D A legsexybb pasikat választanánk ki nagy tehetséggel. *-*

25.   A legőrültebb cselekedet amit játék során láttál.
Egy deszkás mutatvány, amit a srác először csinált, de nem esett neki semme baja. Pedig egy rossz mozdulat, és szépen eltaknyolhatott volna. De nem történt vele ilyesmi.

26.   Egy szerepjáték, ami túl rövid volt, de tetszett.
Egy fantasy szerep, amit csak egy napig játszottunk. Úgy volt, hogy majd folytatjuk, de barátosnémnak másnap és azutáni napokban más elfoglaltsága akadt.

27.   Egy szerepjáték amit nagyon szeretnél kipróbálni.
Eddig a fórumos szerepjáékot akartam (az igazit), de az már megvolt. Most a kaland és horror jön. Szeretnék egy ilyet, amiben majd kevesebb szerelmi szálat fűzök bele. Bár ez teljességgel képtelenség. Ilyet úgyse tudok! A kalandba a harcot, a horrorba az ijesztgetést.

28.   Valaki másnak a karaktere akit nagyon utáltál. Miért?
Susamen lány karaktere. Irritálóra sikeredett ahányszor csak megpróbálta.

29.   Valaki másnak a karaktere akit nagyon szerettél. Miért?
Bátyó összes karaktere (kivéve egy-kettő), és FFAL Fitz és Frey-e. ^^

30.   Dobj egy d20-as kockával. Hanyast dobtál? :)
Nincs ilyen kockám, szivacs! :D De tuti 16 lenne! :D Vagy 6. *-*

Nem volt kedvem ilyen kis miniket írni, szóval megvártam, míg felgyülemlik. Bár tény és való, hogy többet akartam írni, de ennek a magyarázata lentebb található.

5 ember

Anya, csilli, Masika, járaszám, mama
Sztem ez az előző bejegyzésben tökéletesen elolvasható, hogy miért is pont őket választottam ki a tíz ember közül.

4 taszító

1: ha valaki túl erőszakos
2: ha nem foglalkozik velem csak magával
3: semmibe veszi az érzéseim
4: ha hosszú percekig nem ír vissza
Lehet, hogy most ezeket külsőre kellett volna írni, de én most általánosságban írtam, hogy miket utálok, ha újonnan ismerkedek.

3 vonzó

1: nem néz hülyének
2: lehet vele hülyülni
3: ha szeret legalább egy animét

2 gif

Nem tudom, hogy pontosan mi is jellemzi most az életemet, de kerestem kettőt, ami nekem most jelenleg tetszik. :) Talán azért tetszik mert jellemzi. Nem tudom. :D

1 gyónás

Bánom, hogy az első adandó alkalommal nem vertem halálra azt a giliszta szukát, aki később még az agyamra ment, és aki miatt (is) tönkrement a barátságom az akkori legjobb barátnőmmel. Tudom, hogyha jobb barátnők lettünk volna, akkor ez a kis semmiség nem állhatott volna közénk. Gondolod te. De te ugyanis TÉVEDSZ!!!! Két év bazi hosszú idő, az alatt meg lehet változtatni az ember véleményét akármiről/akárkiről, főleg ha az az ostoba teremtés még hagyja is magát. Ennyit errről. -.-

Na hát ezzel búcsúzom is, nagyon rossz napom van ma. Sziasztok!

Ui: Tudom, hogy olvasod! >< De nem ezt kéne, hanem a játékot! :D Igen, enyhe utalás. ^^ 

…annyira könnyen elengedtem a második exemet. Ha megbeszéltük volna a problémákat, talán még most is együtt lennénk. De neeem, nekem ki kellett készülnöm, és beleegyezni a szakításba.
… azon a bálon engedtem, hogy részegen megcsókoljon. Csak újabb álomvilágba kergettem magam ezzel. Aminek másnap már vége is szakadt.
… annyit veszekszek mindenkivel. Folyton kihozom mindenkiből az idegbeteget. Legfőképpen magamból.
… nem főiskolára mentem a középiskola után. Még ha nem is voltak jó jegyeim, megpróbálhattam volna rá jelentkezni. Szerintem lett volna rá esélyem. (a protekció xD) Akkor laposgömbbel se vesztem volnaössze.
… nem jártam tovább táncra. Még ha csúfoltak is állandóan, ki bírtam volna. Mára tanári szinten tudnám az egészet, és akkor lehetne egy kisebb csoportom, plussz pénz! *-*
… nem fejlesztettem tovább a rajz tudásom. Általános után simán elmehettem volna a Katedrába, vagy más rajz suliba. Annyira jó lett volna, akkor mehettem volna divattervezői szakra! ^^ 

7 olyan dolgot kell most meg már leírnom, ami sokat jár a fejemben. Ezt azért elég nehéz, pedig „csak” hetet kell.

Munka
Mivel már megvan a szakdiplomám/bizonyítványom, ki hogy hívja, így most az miatt izgulhatok, hogy vegyenek fel az állásinterjún, legyen jó kapcsolatom a munkatársakkal, és hogy a fizetést mire fogom elherdálni. Még nincs is meg, de én már szervezkedek ide meg oda. Nem bírok a fenekemen maradni.
Barátok
Most, hogy elkezdődik a nagybetűs életem, sokat gondolok rájuk. Főleg mert attól félek, hogy el fognak felejteni, vagy nem fogunk tudni annyit beszélni, nem lesz annyi programunk. Én mindent megteszek (reményeim szerint), hogy ez ne így legyen, de a dolognak két oldala van. Nem csak nekem kell tennem érte. És remélem nem is csak én fogok. :)
Múlt
Azon filózok mindig, hogy „Mi lett volna ha…” Ez persze mindenkiben ott lappang, de én túlságosan is sokat foglalkozok ezzel a kérdéssel. Már csak azért is, mert szerintem lehetett volna egy sokkal jobb életem. Viszont akkor nem ismerek meg egy csomó barátot. Pl. bátyót, FFAL-t. Vagy épp nem veszek össze a volt legjobb barátnőmmel, laposgömbbel.
Szerelem
Bár ez nem pontos. Inkább a pasikra gondolok, hogy miért nem találok magamnak egy olyan fiút, aki megfelel az elvárásaimnak (nincs sok!!!), és szeret is, nem csak kihasznál. Hát igen, ez a mai világ. -.-
Nyaralás és egyéb programok
Van egy csomó tervem nyárra, de hogy sikerülni fog-e, azt nem tudom.
Ahhoz, hogy elmenjek bátyóval mondjuk Balcsira, meg Boszniába… Azért nem kis pénz. Azt számolgatom folyton, hogy mennyit kell dolgoznom, hogy fussa. Ráadásul a munkáltatóm, aki ugyebár egy köcsög, nem keres mindig. És a leendőbeli munkám is minimum augusztus elsején veszi kezdetét, amikorra viszont meg már kellene a pénz. Masi hívott magához, hogy aludjak ott nála, de ő csak két napig tud elszállásolni, cat is kb annyi (ráadásul a pasija miatt nem szívesen kéreckedek be, ő állandóan jön le hozzá), akkor ott van még zsenibaba, lámafan, meg FFAL akik „Földiek”, de ő hozzájuk nem szívesen kéreckedek be. Oké, jóba vagyunk, bla-bla-bla, de azért nah. :D Sőt, szerintem FFAL örül, ha túlél velem egy fél napot (kb3 órát), nem hogy még két napot! Szóval így állunk, nem tudom mi legyen. Kuncsorgok anyáéktól valszeg.
Szeretnék egy tetoválást is. Bár kicsi a fájdalom tűrő képességem, de az elmúlt évek történéseire szeretném valahogy felhívni magamnak a figyelmet. Tudom, nem a legjobb ötlet és kivitelezés, de nekem ez sokat jelent. Csilli barátja tetoválós, csak épen gépe nincs. Megígérte nekem, hogy amint lesz, majd szól. Csilli is szeretne, de ő a foltjának eltüntetése érdekében. :’)
LEFOGYNI!!!! Bár ez képtelenség. Nincs kivel elmennem futnom, vagy tornáznom napiszinten, egyedül pedig unalmas. A kaják is tucsognak a zsírban, hiába kérem meg mamát, hogy készítsen valami zsírszegényet, vagy hasonló, ő biza azért sem. Bár most hallottam egy technikáról, amit ki szeretnék próbálni.
A melegnek köszönhetően a strand folyton ez jár a fejemben. Minden nap mennék strandra. Akár ott is éjszakáznék, engem nem érdekel, elalszok én a víz tetején is! Csak had legyek víz közelében. Imádom a vizet. Sőt, nekem még strand se kell! Elég egy szökőkút! Ugye bátyó?! ;) Lényeg, hogy a szabadban legyen, és hogy jól szórakozzak.
Újemberekkel találkozni. Akikkel már régebb óta tervezgetem. *-*
Szerepjáték
Egy megunhatatlan dolog számomra, ami mindig itt van a fejemben. Meglátok egy helyes srácot! Jajj, ez ez meg az a karakterre hasonlít. Ugyan így van ez lányokkal is, és néha még állatokkal is. oO” Enyhén dilis vagyok, tudom. :) De életemnek meghatározó momentuma volt, hogy elkezdtem a szerepjátékot. És én ezt így hálálom meg a „Világnak”.
Depresszió
Bár nem vagyok az, de… Mégis annak érzem magam. Nem találom magamat a Világban, nincs kedvem semmihez, leszarok mindenkit, folyton veszekedek, és nincs ihletem sem a rajzhoz, sem az íráshoz. Nem tudom minek mondhatnám, én ezt így veszem. Azon gondolkodom, mi válthatta ki ezt bennem. Valami csak van!

Nyolc dolog, amivel el lehet nyerni a szívemet. Hát ezen nem kellett sokat gondolkodni. Elég könnyű volt összehozni. Lássuk is.

Legyen magasabb nálam minimum 10cm-el. Ez azért fontos, mert szeretek magas sarkúban flangálni, és gáznak érzem, ha olyankor kisebb nálam a fiú.
Legyen szép a szeme, és a mosolya. El tudok olvadni egy mosolytól! *-*
Ha már randira akar vinni, akkor legyen konkrét terve, hogy igen, most ide és ide megyünk. Ne rám várjon, hogy mit akarok, mert az a halálom.
Ha mindennap zaklat, az a halálom! Hagyjon élni! Se neki, se nekem nem jó!
Ne legyen velem szemben erőszakos. Ha én valamit nem akarok, akkor nem fogom megcsinálni úgyse!
Mondjon nekem szépeket, amik azért nem nyálasak, de aranyosak. Pl, hogy szép a mosolyod. Ezt sokra értékelem, főleg ha őszintén mondja.
Ha humoros, és nem viszi túlzásba, akkor nagyobb az esélye nálam. Szeretek nevetni, mosolyogni, és egy jó sztori elmesélése nálam nyerő.
Nem szoktam a külsőt nézni, hogy fekete vagy szőke haja van, de ha macis az illető, akkor… (férfiről van szó!!!) akkor az szerintem nem épp a legszexibb, amit látni lehet fiúkba. Pfujj! :D

Hát ennyi lenne. És pont nem is kell több. Vagy mégis? ;)

Voltam tegnap (meg ma) dolgozni. Este tíztől reggel fél hétig. Árufeltöltés.
Mikor felhívott a főnök, már tudtam mit akar. „Van egy üres állás most. Az egyik diák lemondta.” Úúúgy tudtam. Ilyenkor bezzeg jó vagyok neki, ha máskor nem is. De azért elmentem. Anyával bevitettem magamat, ő vett sört nekem mára, meg nézett fürdőruhát magának.
Én addig bejelentkeztem, és kerestem az akkori főnökömet. Találtam a zöldség-gyümölcs osztályon egy vezetőt. Odamentem hozzá, és elmondtam neki mi a szitu. Felhívta a főnököm, és mondta, hogy menjek vele. Oké, követtem. Majdnem a fél áruházat körbejártuk, mert közbe ő még a dolgát is végezte. „Pisilnem is kell…” Wááá! Nagy arc! :’D Oké, bevezetett egy raktárba, hogy ott várjam meg a főnököt. Rendben.
Várok, jönnek még rajtam kívül öten. Mondom ajj de jó! Na mindegy. Főnök beosztott a kozmetikára. (remélem ma is ott leszek, nem volt túl sok dolgom x’D) Kaptam hat sort. A pelenkásat, bébi kaja, samponok, smink, szappan, és az egyéb (sebtapasz, hajkefe, óvszer… -.-”).
Rendezgetem a sorokat, mindent előre hozok, mire jön egy biztonsági őr. Már múltkor is kipécézett magának, és azóta nem akar leszállni rólam.
Épp a sebtapaszokat rendezgettem, amik a legalsó polcon voltak, így ugye térdepeltem. Ő meg odaállt mellém, és miközben lenézett rám, a síkosítókat forgatta a kezében. Arról kezdett el faggatni, hogy van-e barátom, tervezem-e a gyerekvállalást, stb. És közben ott vigyorgott, mert azt hitte, hogy cselesen kérdez. Hát nagyon nem! Megmondtam neki, hogy elegem van a pasikból, és hogy most egy darabig nem is kell. Persze ez nem igaz, de neki erről nem kell tudnia. Erre ő elszomorodva elment szépen. ~Én is így gondoltam. ^^~
A további részben pedig pakoltam tovább, és ellettem hurcolászva más osztályokra is, hogy segítsek. Amúgy nem volt vészes, csak ne kellett volna annyit hajlongnom. :( Ja, és a főnök elküldött kötelező szünetre: „Menjetek szünetre, hogy ne tudjanak megtalálni a vásárlók addig se.” Őőőő oké. oO” Szünetben meg beszéltem bátyóval ebuddyn. Hulla fáradt voltam, alig vártam már, hogy reggel fél hét legyen.
Reggeli órákban ki kellett vinnem az udvarra egy papírdobozt tele papirokkal egy kocsin. Nem tudtam, hogy merre van az udvar, meg hogy mit kéne csinálni, így bolyongtam a dolgozói folyosón. Aztán észre vettem egy fiút, akire azt hittem, hogy ő is diák. „De jó, hogy itt vagy!” Aztán mikor megszólalt, és megláttam a kitűzőjét, hogy nem tom milyen vezető, egyből elszégyelltem magam, de nem zavartatta magát, így nem is kértem bocsánatot. Az még gázabb lett volna. Segítséget kértem tőle, ő meg egyből készségesen ugrott nekem, és megcsinált majdnem mindent helyettem. Tök aranyos volt. :) Szerintem azt hitte, hogy én is ott dolgozok. Na mindegy. Úgy búcsúzott el, hogy „Akkor majd még találkozunk.” Hehe. De most nem? Ti is erre gondoltatok volna. Na majd ha legközelebb találkozunk csak leesik neki. :) Vagy leesett? Wááá, nem tom. :)
Ez után már mehettem haza. Alig vártam.. Fél nyolcra értem haza. Aztán bedőltem az ágyba, és elaludtam. Délután négykor ébredtem fel. Aztán fél ötkor hívott főnök, hogy akkor megyek-e dolgozni. Mondom megyek. Szóval nemsoká megyek dolgozni újra. Juhééé! :’) De legalább lesz pénzem, és mehetek fel Pestre barátnőkhöz. *-*

Hát… Őszinteségi rohamom lankadt, de azért van még kedvem olyanokat elárulni magamról, amik igazak. Konkrétan kilenc dolgot kell elárulnom magamról igaz? Hmm…

Első: Félek a fiúktól. Nem volt sose egy fiú barátom se, talán az általános iskola miatt. Amikor egy számomra idegen fiú a közelembe merészkedik, és próbál barátkozni velem, akkor képes vagyok olyanokat mondani/tenni, amit amúgy nem tennék. Pl. mindenen nevetek, még ami nem is vicces. Vagy amikor cat ismerőseit megismertem, az egyikhez így szólok: „büdös vagy”. Hát de bűzlött a cigitől!
Második: Gyűlölöm a hangomat. Amit ugye én hallok, és mások hallnak, az teljesen más. Régen vlogoltam, és a hangomtól frászt kaptam. Nyávogok össze-vissza, és barátnőimet idézve: „egér” és „baba” hangom van. Ráadásul nem tudom kimondani az „s” betűt. Ez másoknak nem olyan feltűnő, mert nem hallják a sorok mögött. Ráadásul amióta első exemmel beszéltem, akinek nehézségei vannak az „r” betűvel, észrevettem magamon, hogy én is átvettem tőle. Mi a retek?! oO Szóval ezért hadarok állandóan, és néha talán meggondolatlanul is beszélek össze meg vissza. Ez sajnos közrejátszik a gépírásnál is, mert amit a fejemben kigondolok, azt egyből le is írom. Ebből persze félreértések és veszekedések lesznek végül.
Harmadik: Kiesnek dolgok. Betegség, vagy sem, de néha azon kapom magamat, hogy egyik pillanatban még a monitor előtt ülök, másikban viszont már a konyhában falom a csokit. Amikor egyszer mély depresszióba voltam, ez miatt kórházba is kerültem. Ugyanis egyik pillanatban még vígan beszéltem a barátnőimmel, aztán kiesés, és amikor észhez kaptam, súlyos vérveszteségem volt. Éééééérdekes. oO
Negyedik: Szoktam hazudni. Nem tudom miért, de néha rávisz a lélek, hogy nagyon durvákat hazudjak, és ami vicc, hogy ezt a közönség még be is veszi. Pl amikor egyik ismerősömmel összevesztem egyszer nagyon durván, elhitettem vele, hogy baleset ért, és hogy a memóriámnak baja esett. Mondjuk ez előtt meg ő próbált belőlem gúnyt űzni, csakhogy nem sikerült. Az egész turpisságban csak azt sajnálom, hogy szegény egy hétig sírt miattam. Nem akartam ennyire durván bántani, de legalább megtudtam, hogy fontos vagyok neki. Azóta nem is veszekedünk.
Ötödik: Biszex vagyok. Legalábbis ha szabad ilyet mondanom. Mind a két nem igen tetszik, főleg ha az egyedek szememre valóak. Bár lánnyal még nem jártam. Hiába vagyok az, ha nem merek lányok felé lépni. Pedig meg volt rá egyszer a lehetőségem. Egyik barátnőm is bevallotta, hogy az. Csakhogy ő akkor vesztette el a párját, így teljesen depis volt. És meg nem akartam pofátlan lenni. De most már ő is megtalálta a párját (aki fééérfiú :D) így én is happy vagyok. Bár amikor barátnőimnek biszex viccelódései vannak, akkor belegondolok, hogy mi lenne ha... De aztán mégsem. Szóval tessék velem vigyázni! x)
Hatodik: Szemüveges vagyok. Hivatalosan szemüveges vagyok, de ki nem állhatom. Állandóan szétnyomta az orrcimpámat az a kis bütyök. Szóval nem használom. Bár nincs komoly baja a szememnek, csak kancsal vagyok. De akkor is! Néha megfájdul a fejem, és számítógéphez meg tévéhez kéne használnom, de nem érdekel! Inkább legyek kancsal (ami amúgy már nem is látszik oO) de fel nem veszem még egyszer!!!
Hetedik: Van egy lyukam. Ez most hülyén és perverzül hangozhatott, de születésem óta van egy lyuk a nyakamon. Akkora, mint egy tűszúrás, de ott van. Mindig mindenki megkérdi, hogy mi az. Annyira irritáló! Mindig el kell mondanom. Pedig állítólag 18 évesen be kellett volna forrnia. Cseszett beforrni. :’) Bár állítólag már kisebb lett (születésem óta).
Nyolcadik: Életveszélyes vagyok. Ha egyedül, vagy bárkivel lófrálok az utcán, és elgondolkodok, vagy épp belemerülök a beszélgetésbe, képes vagyok elüttetni magamat egy busszal, vagy ami előtt épp át akarok kelni. Szeretem az életveszélyes helyzeteket, de ez ritkán mutatkozik meg. Amikor anyáékkal megyünk kirándulni, leginkább akkor. Mindig azt az utat választom, ami az ösvény csúszús része, és ha meg is csúsznék, akkor gurulnék vagy 5 métert, vagy hasonlók. Amikor barátokkal vagyok, akkor csak túl akarom élni, így inkább a biztonságra gyúrok, nem akarom bajba sodorni őket. :)
Kilenc: Pedo Csitt. Na ezt ne vegyétek szó szerint! Mindig amikor ismerkedek valakivel, akkor kifogom a nálam fiatalabbakat. Olyan mg nem volt, hogy én egy idősebbel ismerkednék meg interneten keresztül, és tovább tartana a kapcsolatunk. Általánosban volt egy kislány, akit hetedikben ismertem meg akkori legjobb barátnőmnek köszönhetően. (ő ismerte). Akkor volt ő harmadikos. Párszor beszélgettünk, majd úgy megszeretett, hogy minden szünetben a nyakamon lógott. Még fénykép is készült rólunk. Aztán nyolcadikban meghívtam a ballagásomra. Kaptam tőle egy verset, amit ő írt nekem, és egy kék karkötőt. Tudta, hogy az a kedvenc színem. Aztán megismertem gumicukrot, Masit, bátyót, és ők csak azok, akiket régebb óta ismerek. Ott van még FFAL, belobetti, és csomó olyan fiatal, akikről nem is gondolnátok, hogy velem szóba állnak. (itt legfőbb képen oldal szerkesztőire gondolok). Mindig is jobban kijöttem a fiatalokkal. Talán ezért lettem az, ami.

Hát... Ki lehet nevetni, meg lehet gyűlölni, oly mindegy nekem. :) Egyel többvagy kevesebb?! :D