Óóóó láré, ó-ó! Kantláré! :D Ó-ó-óóó! Felicse! :D Vagy hogy is van? ^^ Olyan „jó” az én akcentusom, hogy az csak nah! :D
Nem leszek már sokáig, mert hulla vagyok, pedig ma négy órát aludtam délután. Útálom, hogy front érzékeny vagyok, fáj a fejem, meg úgy mindenem. A gyakszin kikészülök, ráadásul most olyan kevesen vagyuuuunk. :( Sajnos többen is lebetegedtünk, többek közt a „szerelmeim” is. Hmm… Holnap elmegyek mamechoz pénzért, ma meg hálle nem kell anyám mellett aludni, mert apa nem jön haza részegen. Muuuhaha! :D Szóval jó lesz ez így! :D Oh, és ha már apámról van szó, őt is le kell húznom.
Csütörtökön (ha minden igaz) megyek moziba fel a Földre, szal 2 órás út… ehh… Hja, és még kell nekem csinálnom anyámnak ajándékot születésnapjára. *-* Félig már készen van. Egy képkeretet fog kapni, csak még kell keresnem egy idézetet, és a képkeret hátulját sem ártana megcsinálni. :)
Holnap találkozok barátnőmmel, majd utána megcsinálom. Nem hiszem, hogy olyan sokat vesztegetné az időmet, elvégre nem nagyon szoktunk beszélgetni, és ő inkább ez a csöndes fajta, akivel én nem mindig találom meg a hangot. Na de nem baj. :) Attól még szeretem. ^^
Hja, és neki kéne állni a versenyműnek is még mindig LuPir versenyére. Egyszerűen nincs hozzá energiám, pedig már megvannak a karakterek, azok nevei, maga a történet lebonyolítása, és bár a történet vége hiányzik… Attól még nyugodtan elkezdhetném, de nem tudom hogyan is kezdjek hozzá. Masika azonban jön le 28.-án, három napig itt fog dekkolni (<3) szóval nem lesz időm megírni, ergooooo, még ma/holnap/csütörtökön (ha nem megyek végül moziba)/pénteken meg kellene írnom. :) Hát drukkoljatok! x3
Ohh… Jut eszembe, holnap lesz Belle versenyének „utolsó” fordulójának az eredménye. Tudjátok, az Alkonyatos plakát. :) Kíváncsi vagyok, hogy mennyire fogja betartani a tanácsomat. Hmm… Nyerni fogok? Ááááá! Kapok helyezést? Nem hiszem. ^^” Erről meg az jut eszembe, hogy Lolly versenyére is készülnöm kéne, de ugyan akkor Mai-éra is, ééés FFAL-al is kell foglalkoznom egy kicsit, csak hogy ne érezze magát olyan elhagyatottan. <3 :)

Hna ha már ők nem, majd én írok egy normális kritikát. Igen, jól sejtitek, a style versenyről beszélek. ^^
Kezdjük talán magával az oldallal. Szerepjátékukkal foglalkozik, ami „privát”. MINDEN menüt kiraktak oldalra. Na jó, nem mindet, de pont azt, amire senki se kíváncsi, az kinn van. A főoldal maga irritálóan hosszú, és még csak nem is izgalmas, konkrétan lényegtelen, és már a feléig se jutsz el, máris bealszol. Ide értelmesebb lett volna inkább csak egy képet betenni, oszt csá. Ennél értelmesebb üdvözletet EHHEZ az oldalhoz nem lehet betenni. Valamelyik modul többször is szerepel. MINEK ember, MINEK?!
A dizi… Őőőő… ehh… Lehet, hogy mikor ti nézitek még jobban néz ki, de ez a dizi, valami borzasztó! A fejlécen egy ribanc pózol, és minden egybefolyik, összemosódik, a a csaj neve nagyobb, és jobban látszódik, mint maga az oldal neve. Ez mi már?! oO Ráadásul a fejléc és a menük között hatalmas a távolság, ugyanis „fejléces menü”-jük van. De… Ő… Neeeee~~~! Ezt így ne!!!!! A háttérrel teljesen összeolvad!!!! A modulfejléc egyszerű, ami szép is lenne, de ez már TÚL EGYSZERŰ!!!
Szerkesztők: Kettő szerkesztő van, Yui, és Eliffe. Vagy inkább fordítva. Igazából ez a kettő csak egy. Eliffe csinál mindent, frissít, szerkeszt, meg amit kell. Yui csak egy dolgot csinál, a design-et, de azt is pocsékul néha (mindig). Yui azért nem szerkeszt, mert „nincs gépe/nete”. Az ilyen akkor miért vállal honlapot?! Se ideje, se eszköze hozzá. És még érteni se ért. Ehh… Eliffe pedig érdekes személyiség. Lobbanékony, és depresszióra hajlamos, ami kihat munkásságára.
És most térjünk rá a versenyre. Négy fordulóból állt. Egy helyesírás ellenőrző (felmérő), két szimpla bemutatkozó írása, és egy képről való történet írás. A feladatokkal nincs baj, elvégre ezek úgy ahogy jók, elfogadhatóak, még ha nem is valami kreatívak. -.-
Első forduló: Adtak egy Micimackó fejezetet (pontosabban az 5.-et) és azt kellett kijavítani. Na már most, én elárulnám nektek, hogy nagyon nem volt kedvem javítgatni. Megvan az EREDETI Micimackó, mert apámnak annak idején kötelező olvasmány volt. (ne kérdezzétek…) Rákerestem a neten, és összehasonlítottam a könyvet, és az interneteset. Ugyan az volt!!!! Erre mi volt rá a végső értékelés:

Első forduló: Szintén "Ő" betűk hiánya.
Közös megegyezés alapján: minusz egy jegy az "ő" betűk miatt, tehát:
jó (4)

AZ Ő BETŰ MIATT!!!! Bocsánat… „ő” betű miatt!!!! Vágod?! Amikor az eredetibe se nagy őztek!!!! Ráadásul, ami vicc: Még érettségiben SE vonnak le belőle pontot!!!! De nem gáááááz! Bár itt már felment a pumpa az agyamban.
Oké, semmi baj… Legközelebbi jó lesz… Mi is az?! Bemutatkozó írása. Jó. Megírom, elküldöm, a véleményük:

Második forduló:
Eliffe: Én kicsit féltem a bemutatkozásodtól, tekintve, hogy az oldaladon nem teljesen "te" vagy :D mármint, Csillámvámpír. De a történeted épp ezért volt annyira fantáziadús. (A végén egyébként külön jó volt, hogy megmagyaráztad, mit hogyan kell értelmeznünk). Összeségében én max a hosszú, bonyolult neveket hagytam volna ki. A bemutatkozás ötletes, sokat meg tudunk rólad, és épp ez volt a cél. Igazából, eléggé szubjektív, hogy kinek mi tetszik és mi nem. A te bemutatkozásod nálam egy 5-öst megért.
Yui: Mikor elkezdtem olvasni fogalmam sem volt róla hogy ebből mi fog kijönni... na a végére megtudtam. Hála a magyarázatodnak amit mellékeltél. Szerintem egyedi és ötletes volt a megoldás. :D Sőt, én még ember nem láttam aki így írt volna bemutatkozást. xD Ami kicsit zavaró volt számomra az a sok fura név. - 5 -
Összesen: 10/10

Észrevettetek valamit?! Pontosan! UGYAN AZ!!!! Na jó, Eliffe többet írt, mert még talán ért is hozzá (vagy csak azt hiszi…) De Yui?! (erre még visszatérünk…)
Oké, itt nem reklamáltam, elvégre csak max pontot kaptam. Következő feladat: Írja példaképedről egy kis szösszenetet. Á, hát ez simán ment, megírtam, beküldöm.
Értékelés:

Harmadik forduló:
Yui: Nem is kell olyan messzire menni egy példaképért. :D Olyan aranyos dolog ez egyébként. És ahogy olvastam róla tényleg remek példakép anyukád. :D A történet bevezetése jó volt, és a levezetés is tetszett. - 5 -
Eliffe: Sokat nem tudok hozzáfűzni, egy anya jó példakép és a legtöbb dolgot leírtad róla. Ahogy kollegina írta, jó a bevezetés és az egész összevetve is. - 5 -
Összesen: 10/10

Eeeeez nem lett egy kicsit rövid??? Jó, nekem mindegy, ugyan azt írták, ugyan annyit is, és max pontot kaptam rá.
Eljött a következő forduló. Írjunk egy képről (az azon lévő szereplőkről, helyzetről) egy történetet. Megnézem mailba a képet… Scooby-Doo és Diana ölelkeznek, Scooby sziveket ereget magából.
Na mondom nem ismerem a történetet, de biztos vagyok benne, hogy Diana Fredbe szerelmes, és nem hiszem, hogy a kis porontyoknak pedig animal sexet adnának le a tv-bem. Bár az internet csodákra képes. Épp ezért is választottam egy kis segítséget az internetről. Nézem-nézem, nem találok semmilyen Scooby-s fanficet. Ooooké, akkor nézzünk meg pár részt. Jó, nagy nehezen kiötlöm, hogy mi legyen. Ugye eza sorozat egy krimi. Hááát… Egy krimit le lehet írni KÉT TETVES OLDALBA?! Próbáljátok meg nekem, de úgy, hogy az megszólaljon, olyan jó legyen!!!!! Megkérdem a szerkesztőséget, hogy hát túl léphetek-e. Azt mondja: „Igen, de ne legyen fél oldalnál több”. MEGSZÁMOLTAM, a fél oldaltól 15 sor választotta el, és még a negyedével SE volt túllépve.
Következőket kaptam:

Negyedik forduló:
Eliffe: A terjedelem minusz pontot von maga után, ám a story, meglepő módon, lekötött o.O Olyannyira, hogy teljesen beleéltem magam. A szereplők hangja is ment a fejemben, ami a mese ismeretének köszönhető. A végén Fredet meg tudtam volna zabálni ^^ aranyos történet. Jól írsz egyébként.
5/4
Yui: Terjedelem... kicsit sok lett. De ettől eltekintve szerintem minden rendben volt. Jól megoldottad, lehet hogy ennyi tényleg nem volt elég egy krimi rendes kifejtéséhez... de attól még élveztük. Szóval rendben.
5/3
Összesen: 10/7

Oké, vonjá le egy tetves pontot, kit érdekel?! Próbálj meg két oldalba levezetni egy SD-s történetet. -.- De Yui mi az anyjáért vont le KETTŐT?!
Ezt ma meg is kérdeztem Eliffe-től (ugyanis Yui természetesen nem volt gép közelben -.-) hogy miért vontak le annyit amennyit. Erre Eliffe írja: „nem tudom, Yui miért vonta le. ennyi.”  Tovább faggatom, mert ennyibe azért nem egyezek bele. Kérdem tőle de miért kettőt, amikor ő egyet. A mondat a következő: „úgy pontoztuk, ahogy tetszett a mű, ennyi. Yuinak nem jött be, minden bizonnyal annyira, mint nekem” Na erre eldurrant az agyam. Mi az, hogy tetszik/nem tetszik miatt von le tőlem, vagy bárki mástól mínusz pontot?! Ha lát benne még hibát, azt írja le, és ne csak arra az egy „terjedelemre” hivatkozzon. De most nem?! Ezt is megírom neki, mert miért is ne!!! Amúgy is!!!! Egyik szavával üti a másikat. Találja már el, hogy mi a retkes mindenit akar már!!!! És ne kapjak idegbajt?!
A verseny menetéről: egy hetet kapott minden versenyző arra, hogy beküldjék a munkájukat, de ők néha két hétig, sőt, néha több ideig is várattak az értékelés megírásával. És miért?! MERT YUINAK NINCS GÉPE!!!! De úgy NINCS gépe, hogy abba a két hétbe (amit „értékeléssel” töltöttek) minimum két napot ott volt nála (E-nél). Annyi idő alatt két sort (amennyit ő írt… -.-) simán meg tudott volna írni!!! Kifogás: nincs gép, érettségire készülnek, és nincs idejük. Ha nincs géped, ne legyen honlapod! Ha nem érsz rá, ne szervezz olyat, ami sok munkával jár! Ha érettségizel tanulj, ne versenyeket szervezz, ha tudod, hogy „úgyse fogom tudni lepontozni, mert érettségizek hamarosan”. KI-NEM-SZARJA-LE!!!! Most úgy komolyan?! Mindenkinek vannak rossz napjai, problémái, és feladatai. Én annak idején amikor versenyt szerveztem büntetésben voltam. Elvették tőlem a netet, érettségiztem, és KÉPZELD (!!!!) programjaim voltak. ÚR-IS-TEN! És mi volt?! MINDIG!!!! Érted?! MINDIG (érdekes módon -.-) be tudtam küldeni a pontozást. Volt amikor a Földre utaztam csak azért, hogy megírjam!!!!! Na ez milyen?! Szopjá gombot öcsisajt!
Összeségében: A verseny egy kalap szamócát se ért. Oké, 30 kredit az első helyezetnek, a másodiknak meg 20. Húúúúú! -.- A különdíjjasok (NEM ÁM A HARMADIK HELY, ÁÁÁÁ!!!) meg egy oklevelet, meg egy dizi csomagot. Sokra mennek vele. Ha a dizicsomag olyan lesz, mint ami nekik most, akkor én a fejükhöz vágnám. ^^ Még ingyé se kéne. -.-

Hja, és utólag... Csak hogy tudjátok... Szerepelek LuPir versenyén ugyebár. :) És az ő kritikája: ITT olvasható. Ott van a művem is. :) Ő EGY és FÉL oldalt írt, az én szösszenetemről. :) És ő is érettségizik, edzésekre jár, ahol 23-ig ott dekkol (tudja már csak...), jóba vagyunk, és MÉGSE kegyelmez nekem ezért meg azért. Érdekes... Ő ráér... ÉRT IS HOZZÁ... Érdemes a versenyére jelentkezni, és ezt nem azért mondom, mert húúú jóba vagyunk, reklám ingyé!!!! NEM! Azé mondom, me így van, ha nem hiszitek nézzétek meg.

Péntek (az én napom…) gyakszi után találkoztam csillivel, és barátjával. Barátja egész végig szekált szeretetből, de ezt már megszoktam, szóval nem is annyira izgatott. Úgy volt, hogy sütünk, szóval elmentünk bevásárolni hozzá. Vettünk Disney hercegnős pudingot, mert olcsó volt, és rákötöttem magam, mert hát Csipkerózsika, és Belle. *-* <3 Tudom, szapultam őket egyik bejegyzésemben, de amúgy szeretem őket, és imádom a hangjukat, meg a dalokat, amik benne szerepeltek. Hát de Disney, mit is várunk tőle!!! *-* Bevásárlás után elmentünk hozzájuk (csilliékhez). Segítettem megsütni a sütit, de aztán elfáradtam, mert a gyakszi leszívja az agyam. Majdnem elaludtam ültő helyemben. A barátja amúgy is aludt a másik ágyon, szóval még álmosító volt a hangulat. Bár hogy fenn maradjak, pofáztam neki végig a TV-ben ment dolgokról. :D Végül felmentem MSN-re, hogy az éltessen. Beszéltem bátyussal, majd megjött csilli nagyija, így inkább benn maradtam. Majd megjött csilli tesója játékguru. Nemrég volt a szülinapja, nagyijuk is azért ment, így megünnepeltük, ettünk a tortából (nem volt valami finom) amit a nagyi hozott. Aztán megkóstoltuk azt is, amit mi csináltunk (egyből jobb volt ^^), és érdekes, igen hamar elfogyott. :) Aztán játékguru nekiállt nyafogni, hogy csilli tegye fel a játékot, amit ő akar. Csilli erre szépen mondta, hogy majd ha én elmegyek, akkor majd felteszi neki. Erre ő persze bepipult, és elkezdett engem szekálni, hogy minél előbb menjek haza. Én persze nem vettem sértésnek, és nem is nagyon érdekelt, de Csillinek azért csak rosszul esett, elvégre az ő kicsi öccse csak ne szapulja a barátnőjét. Erre leordította a fejét (na nem ám!!!), mire játékguru bement a szobájába. Apjuk ekkor ért fel, és elkezdte osztani az észt csillinek, hogy mi az hogy kiabál a család kedvencével. Őőőő okéééé… Apja már részeg volt, és elég kényelmetlenül éreztem magam a szituáció miatt, és mivel apjának nem volt igaza, kiálltam csilli mellett. Persze meghallgatott, és elfogadta a véleményemet, de nem vette komolyan. *sóhajt* Aztán nem sokra rá hazajöttem.
Szombat délután (egy füstös kocsma…) találkoztam cattal, és exével, aki hamar lekopott, így csak ketten maradtunk. Felmentünk hozzájuk, és mivel elég rossz idő volt (zuhogott az eső), így egyből felmentünk hozzá. Bár az is vicces volt, hogy a vonaton jutott eszébe, hgy meg tudjuk úszni az oda utat ingyen is, szóval az utolsó pillanatban szálltunk le. Hna szóval odaértünk, megnéztünk három filmet. Dzsék és Dzsill (xD) amit már régóta meg akartam nézni, valami horrort, és a Koszorúslányokat. E három film megnézése után elkezdtünk készülődni, mert hát discoba akartunk menni. Ez volt nyolckor. Mire elkészültünk, az kilenc volt. Tízkor szereztünk egy boltba piát (amit én fizettem oO) majd tizenegyre megivva a boros kólát bementünk a szórakozóhelyre. Nekem tetszett, mert el lehetett tévedi, sok szint volt, és volt karaoke is. Bár ezt most nem használtuk, mert cat nem szereti. Hna amúgy a jegy 500 volt, a ruhatár pedig 300. Szóval 800 forintot ott hagytunk. Megkerestük a „legjobb” termet, majd nekiálltunk táncolni. Én jól éreztem magam, bár két fószer is teljesen rám tapadt. oO Az azért menyire durva már!!!! :D Az első ráadásul tök helyes volt, ugyanis megnéztem ki ÁLLDOGÁLT ott mögöttem. Nem volt erőszakos, de azért bepróbálkozott. :D Beszélt hozzám valamit, de mivel nem értettem, így mindenre azt mondtam, hogy nem. :D Utólag először megbántam, hogy nem adtam meg neki a számomat, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy jól tettem. Elvégre én nem akarok éjszakás kalandokat. Vagy igen? Nem, nem akarok. :) Ott voltunk a discoba pontban egy óráig. Szóval két órát töltöttünk ott. Hm… Szerintetek?! Aztán hazamentünk, és lefeküdtünk aludni. Kettőkor értünk haza, ugye kb akkor aludtunk is el. Háromkor pedig horkolásra lettem figyelmes. Na mondom jjjjó. Szóval nem aludtam sokat.
Vasárnap (emberek sétálnak, megnéznek, megállnak) 8-ko kelt fel cat, én még punnyadtam kicsit, majd 10-kor kinyitottam szemeimet, próbáltam aludni, ha már nem tudtam este, de nem sikerült. Szóval felkeltünk, megnéztük az Amerikai pite 9-t, majd a 666-ot. Háááát… AP9-t egyszer meglehet nézni. Mondjuk én sose szerettem. Olyan erőltetett humorú, az meg nálam nem gyere be. A 666 viszont jó volt, mert a kissrác nagyon tündéri, bár gonosz. *sóhajt* Lényegtelen. Cat aztán levelezett egyik exével (nem azzal, akit én ismerek) és kibukott, mert a srác nem ért rá aznap, pedig hetekkel ezelőtt megbeszélték, stb. És IGAZA VOLT catnak!!!! Erre én is allergiás vagyok. :) Csak ez a rögtön letiltom de előbb leharapom a fejét dolog nem kóser. :) Mármint lehetett volna szépen is kibukni. Na mindegy, ő ilyen, ilyennek kell szeretni. És az is rosszul esett, hogy jó, nem vagyunk olyan hú de jó barátnők, de azért „nem áll mellettem senki, csak a exem…” … Oooooké, akkor én minek is vagyok ott?! De nem mondtam neki, mert ki volt bukva, és az csak még több konfliktust szült volna. Hna… Én meg megbeszéltem bátyóval, hogy találkozzunk. Találkoztunk is, elmesélte milyen volt a koncert amin zsenibabával voltak, én meg hogy milyen volt a disco. Elmentünk a Duna partra, majd elkezdtünk enni amit én még cattal vettem. Maaajd elindultunk valahova, de aztán egészen máshol lyukadtunk ki, így mivel közelében voltunk egy bevásárló helyhez, bementünk oda. Ott eltévedtünk, majd kilyukadtunk, végül össze-vissza csámborogtunk. Elmentünk még egy helyre, zabbantottunk, és Erik a NTX volt frontembere ott ült tőlünk két asztalnyira. Persze erre bátyus hozta fel a figyelmemet, szóval érdekes volt. :D De nem baj, ott olvadtam rajta. *-* Aztán visszafelé menet elkísért egy darabon, és azon filóztunk, hogy mit is kellene írni Lupir versenyére. Belegondoltunk, hogy miket szeret, és ezek alapján összehoztunk egy sztorit. Erre megnéztem este a feladatot, és majdnem egyezett is, csak pár eltéréssel, szóval azt még gyorsan megdiskuráltuk. Szidtuk Lupirt, hogy töttörö, majd belenyugodtunk, és egy nagyon jó sztorit hoztunk össze! *-* Már csak a megvalósítással kell megküzdenem. *sóhajt* Húúúú, nagyon izgulok, mert nagyon kiteszek majd magamért. *-* Vagyis magamhoz képest. Na jó, most még így állok a dolgokhoz, lehet holnap meg már „neheeeee” lesz belőle, ahogyan saját magamat ismerem. :)
Hna FFAL örülhet, mert blogoltam… ^^ Úgyhogy most már tessék nekem szívességet tenni. :D Hja, meg még ma vár rám pár dolog. Azért a mai napom se volt valami könnyű. *fejrázás* Hagyjuk inkább! Elegem van laposgömb lenéző tekintetéből!!!! Persze én álltam a pillantást, és…. fuck yeah!!!!

Hoztam három versenyművemet! *-* Ezek csak a „grafikai” versenyre vannak. Az első Lolly versenyére megy. Ott a feladat egy kép szerkesztése. (ki gondolta volna) Láthatjátok az eredetit, és az én kreálmányomat. Nekem tetszik, és az a lényeg. Kicsit a karaktereimre színeztem át őket, de ezt nem kell tudnia. ;) A második Mai versenyére készült. A feladat: készíteni oldalunknak egy fejlécet, és két táblát. Én egyel többet csináltam, mert az plussz pontba megy. :) Sőt, csináltam egy hátteret is, meg egy modulhátteret és modulfejlécet. Azért csináltam meg ilyen részletesen, mert nagy valószínűséggel ez lesz a legközelebbi dizim. Nekem tetszik, remélem nektek is. *-* És ha tetszik (vagy nem) írjátok meg, és közönség „szavazata” szerint eldől ez lesz-e, avagy sem. Szóval FONTOS, hogy ide a KOMMENTBE „szavazzatok”!!!!! A harmadik, és egyben utolsó mű pedig Bella versenyére. Egy plakátot kellett készíteni. Ránk volt bízva. Vagy az Alkonyat 3 (vagy 4??? Ki tudja…) vagy a Hófehérke és a vadász filmnek. Na már most szerintem a feladat egy oltári nagy hülyeség. Egy olyan filmnek kell plakátot csinálni, aminek már KIJÖTT a plakátja. Nem hogy valami olyat talált volna ki, hogy mondjuk ad egy címet, és ahhoz csináljunk. Vagy szereplőket. BÁRMIT!!!! Na mindegy, kifejezve Nyitottszáj Bella és Holtkórfejű Edward iránti gyűlöletemet, megalkottam eme plakátot. Nekem tetszik, és egyedi!!! Értekezek a szerkesztővel mailban… Ha neki az kell, hogy dobjuk be az eredeti plakátot színváltozással (márpedig szerintem a legtöbben így fogják megalkotni) akkor csak sajnálni tudom. A kreativitást díjazni kell, és nem lehorkolni. „Eladhatóságra” megy. Ebbe mi nem eladható? Ott van, látja, megtévesztő, kíváncsi lesz rá!!! Éééééés még kretív is! Én legalábbis így vélekedek. Ti? ^^ Mellesleg ezt kifejtettem a szerkesztőnek is. Ha ezért levon pontot, így jártam!!!! X3 Nem akarok nyerni, csak szintfelmérés végett jelentkeztem. ^^ :)

1. versenymű:

Eredeti méretért katt!!! ^^

 -> 

2. versenymű:

Eredeti méretért katt!!! ^^

3. versenymű:

Eredeti méretért katt!!! ^^

Jajjj gyerekek, annyi minden mesélni valóm lenne, de bizonyos okok miatt ezt nem tehetem. Szóval inkább rátérek az izgalmasabb sztorikra. :)
Most szombaton megyek fel cathoz (kivételesen hozzá) hogy elmenjünk valami nem tom milyen koncertre. Én csak azért megyek, mert meghívtak, olcsó a jegy, és érdekel cat jelenlegi kedvenc bandája. ^^ Bátyám szerint ez abból fog állni, hogy felmegyek hozzá, sorozatot nézünk, iszunk, és végül cat bealszik, tehát nem megyünk a koncertre. Hát én bízom benne, hogy nem így lesz. Ezt bátyusnak is mondtam, ha ez lesz, soha többet „koncertre” nem megyek el vele! De én bízom cat képességeiben, és tudom, hogy nem! De ha mégis, akkor hajánál fogva rángatom el. Hehe.
Anyám persze félt, és nem nagyon akar elengedni, de más választása úgysincs. Hamarosan itt a névnapom, szóval ezt kapom tőlük. (utoljára utazhatok ingyen vonattal) Nem hogy kapnék valami értelmeset. Tudom, meg kell becsülni a kicsit is, de a virág elhervad, kidobom. A csokit egyből megeszem (de csak ha jó minőségű -.-). Plüss… Hmm… Igen, az valóban jó lenne. *-* Az egy örök emlék. ^.^ Igaz, hogy van annyi, mint a szemét, de nekem még kell! *-* Gyűjtöm! :$ De el tudnék fogadni egy-két göncöt is. Mondjuk mamától manit kapok. Az elmegy egy másik koncertre, amit bátyóval töltök el, meg valószínűleg veszek kettő mangát. HACSAK nem találok valami értelmeset. De lehet, hogy félreteszem szűkösebb időkre. :) Kit áltatok?! Régebben tudtam spórolni, és igaz ma is tudok, de már nem tudom olyan sokáig gyűjtögetni. Nagyobb a csábítás. *-* De lehet eldugom mint kiskoromba, és akkor legalább nem látom. Amit nem látok pedig nem fáj, hogy van.
Holnap el kell mennem mamámhoz „kibékülni”. El akarja velem olvastatni a nekem írt levelét. WTF?! Miért éééén?! Hát nem érti meg, hogy nem érdekel??? Ráadásul keresztanyámat is fel kell hívni, hogy bocsánatot kérjek. De az a legjobb, hogy nem is ártottam most neki. -.- Oké, kaptam tőle egy Figaros csoki csibét Húsvétra, de én nem kértem tőle, rusnya, és olyan rossz, mint a bűn! Bár még nem bontottam fel. De onnan tudom, hogy dolgoztam ugye árufeltöltőként, és akkor ki volt szakadva egy ilyen csibe, és megkóstoltam. (úgyis össze volt törve is…) és NAGYON ROSSZ VOLT!!! A rossznál is rosszabb! Jó, nem azt várom, hogy a világ legdrágább csokiját vegye nekem egy ilyen jelentéktelen ünnepre (amit ráadásul eddig nem is ünnepeltünk) de akkor vagy vegyen normálisat, vagy semmit se. Régen mondjuk plüsst kaptam tőle. *-* Egyszer egy fehér bárányt rózsaszín kendővel, meg egyszer egy fekete-csillogó szőrű macit. Ott virítanak a tévémen. :D
Hm… Most elfelejtettem mit is akartam valójában… Jaigen… Mamechoz menetel, Körösztöt felhívni, valakitől színes nyomtatót szerválni anya szülinapi ajándékának kinyomtatásában, hogy ne kelljen fizetnem.
Ééééés jövő héten jön le bátyus. Ez azért is nagyon fontos, mert mindig én megyek hozzá. Másrészt pedig anya szülinapja. CSAKHOGY ő és apa elutaznak 3-4 napra anya unokatesójával, szóval miénk az egész ház. :D Húúúú azt hiszem van a DVD-n horror… A nagy tv-n ez különösen jól fog mutatni. *-* Koncert után ha lesz még kedvünk nézhetjük. >) És van itthon egri bor. ^^ Finiiiiiii! *-* Bár nem szereti. -.- MOST MEGSZERETI! >)
Hm… Hna FFAL örülhet, mert írtam végre blogot. >.< Lupir, Lolly, Mai, meg Bella versenyére is elkéne kezdeni a készülődést. Eliffe-ék versenyére pedig naaaaaaaaaagyon kíváncsi vagyok. :D Tudom, hogy nem fogok nyerni, de remény hal meg utoljára. ^^

Szasztooook! :D Hna megint hanyagolom azt a bizonyos blog bejegyzést (holnap már tényleg megírom, ígérem!!!!) mert ma mesélni valóm volt. ^^
Ma voltam fenn a Földön, meglátogattam Bátyust. De előtte összefutottam a vonatállomáson cattal. Letámadtam, majd beszélgetésbe kezdtünk. Emlékeztek még, hogy összevesztünk? Na, ezt most rendeztük, és most úúújra jóba vagyunk. :) Rendeztük korábbi nézeteltéréseinket, és minden happy.
Megérkeztünk a Földre, odamentem bátyushoz, elmeséltem neki, hogy találkoztunk cattal. Ők azonban most össze vannak veszve, így nem preferálták egymást. :( Pedig én próbálkoztam, de ami azt illeti, erőszakos sem akartam lenni. Az milyen lett volna már?! X3 Lényegtelen. 
Elbúcsúztunk cattól, majd elmentünk bátyókával megnézni, hogy mennyibe kerül egy mozi jegy. Mivel nagyon drága volt, és túl sok volt a választási lehetőség, így elmentünk egy másik moziba. Ott se tudtunk dönteni, így felajánlottam a sorsolás lehetőségét. :D VAGYIS!!! Az ajánlatokra bökjünk rá úgy, hogy be van csukva a szemünk. (xD) Okééé… Bátyó rámutatott a Fehér pokolra. Majd én az Amerikai pitére. Aztán bátyus a Csatahajóra. Oké, akkor nézzük meg azt. (első kettőt nem akartuk megnézni :D megvan róla a véleményünk xD) Odamegyünk, kérjük a jegyet… „Azt még nem vetítik”. Oké, akkor legyen a Fekete ruhás nő. Oké, megkapjuk a jegyeinket. Volt még két óra míg elkezdődik a vetítés. Mit csináljunk addig?! Csitt peeeeersze, hogy nézelődni akar!!!! :D Oké, de bátyó nem szereti. Akkor itt a közelbe a könyves bolt, menjünk be oda. Ez mindkettőnknek tetszett, így egy órát ott töltöttünk. Kiakadtam, hogy mit találtam. oO „Öreg néne Győzikéje”. A MI celeb Győzikénkről egy agyfasz könyv. Hát… Őőő… oO Okééé… Aztán mentünk a mangákhoz. Olvadoztunk, és felfedeztünk egy (vagy apáknak, vagy nagyon „értelmes”) szülőknek való könyvet, hogyan is működik a gyerek. Ábrákkal mutatták, hogy mi a helyes, és mi nem. De olyanok voltak benne, hogy gyerek fürdetése: Nem szabad beletenni a mosógépbe, és slaggal se szabad lelocsolni, a helyes az, ha szépen kádba lefürdetjük. Meg ilyenek. :’) Aztááán találtam még egy könyvet, amiben ez a mondat hangzott el: „Én olyan gyengéd vagyok, hogy az asszonynak a lompost alvás közbe dugom be, hogy az ne fájjon neki” Óóó mondom ezt nem hiszem el! :’D Aztán körbejártuk a könyvboltot, és mivel még jócskán maradt időnk, bementünk egy videojátékos boltba, meg egy papír-írószerbe. Papírt és tollat meglátván egyből: szereeeeep! *-* És ott helyben nekiálltunk szerepezni. *őrültek* Majd elolvastuk egymás, és saját horoszkópjaink leírását egy üdvözlő kártyán. (ki volt elemezve) Még aztán volt időnk, de azért megvettük a popcornt, meg a kis üdítőnket, majd megkerestük hol is kellene bemenni. :D Mert ész, hová mész, Csitt ügyes volt. :D Na.. Könnyedén megtaláltuk, de az a kacskaringózás teee! Oké, felértünk, elmentünk mosdóba, majd beültünk. Elkezdtem azon nyafogni, hogy nem kettes helyet kaptunk (világ legnagyobb problémája), és minden áron oda akartam ülni, de végül mégse tettük. Ribik befoglalták. Vááártunk, és váááártunk, aztán elkezdődött a reklám. Megszólal bátyus: „Sikítani fogsz a film közben!” Én meg persze: „Nem fogok!” x3 Na már most nem tudom, hogy ki látta, és ki nem ezt a filmet, de rengeteg olyan rész van benne, ami olyan… Rémisztgetős. :) Elkezdődött a film… Daniel cuki volt. *-* Aztán haladt a történet, és megjelent a szellem, majd szellemek. Hát a jeleneteknél majdnem kiugrottam a székből!!!!! Sőt! :D Egy jelenetnél el akartam bújni bátyó válla mögött (ő felém dőlt, én felé dőltem) erre koccant a fejünk. LOL Szóval jó volt! :D Meg aztán… A film háromnegyede táján már annyira izgultam, meg Daniel helyett is féltem, hogy már elkezdtem magyarázni mindenfélét. Például: „Ne nézz hátra!” „Nézz hátra” „Fogd be a füled! Fogd már be a füledet, nem akarod hallani!!!” És egyéb nyalánkságokat. Aki megnézte, tudja miről beszélek. :) Aztán a „semmiből” fogott egy baltát, és elindult a szellem felé. Bátyó megszólal: „Ééééés elindul felé egy random baltával” <- Itt elkezdtünk nevetni, a következő pillanatban meg már bátyó karjába kaptam, mert úgy megijedtem egy sikítástól! :D És ami még tetszett, hogy a neszekre amiket a szellem keltett Daniel odament, hogy kivizsgálja. Sőt, a szellem után is ment „Gyere beszélgessünk!” alapon, amin még inkább nevetőgörcsöm lett. A nevetéstől annyit sírtam, hogy nem tudtam a végén már sírni. Úgy értem a vége szomorú, és egyben gyönyörű volt a maga módján. És tényleg, jobb esetben megsirattam volna. De most csak könnyek jöttek ki belőlem. Szipp-szipp. T.T (Hát igen, ez van.) Lényegében tényleg nagyon jó volt a film! Én személy szerint megijedtem mindenen! (Sikítani viszont nem sikítottam, hehe xP) Nem volt benne sok dialógus (mellékesen feliratos volt), de nem is kellett neki, nem az volt a lényege!!! Daniel cuki volt benne… Hangsúlyozom!!!!!! CUKI!!!!! Nem illett egy apa szerepére. Bááár a történetbe… Nem, akkor se! De imádom a kék szemeit! *-* <3 Bátyus szerint nem volt annyira jó film. NE HALLGASSATOK RÁ! :D
Amúgy ma volt sikerélményem is. ^^ Rávettem bátyust, hogy kóstolja meg a sportszelet nevű süteményemet. *-* És nagy nehézségek árán, de sikerült rávennem. Szóval megkóstolta, és ízlett neki!!! *-* El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire boldog letem tőle! *-* Persze én tudom magamról, hogy jól sütök, és hogy nem csináltam eddig még rossz sütit, de… *-* Nyáááááá! <3 *-* És elkísért három állomásig. *-* Jajj de szeretem azt a nőszemélyt, isteneeeeem! <3 Persze nem csak ezek miatt. :) <3
Mit is mesélhetnék még… :D Inkább adok pár jó tanácsot, amik a következőek:
Ne tegyétek az ablakon lévő kéznyomra a sajátotokat! Sose menjetek egy szellem után! Vigyázzatok a porcelán babákkal, főleg amiket fel lehet húzni! Ha a hintaszék magától ring azt biztos nem a szél fújta meg! Ha csak úgy elkap a rajzolási vágy, akkor az lehet nem véletlenül van! Óvakodj a fekete ruhásoktól! És egy random fejszével mindent meg lehet oldani!!!

Ezt azért nézzétek meg, valószínűleg jobban fogtok pár dolgot érteni az én hülyeségeimből. (blogból) :) -> KATT

/Újabb versenymű ezúttal Lupir versenyére! :) Jó olvasást hozzá! ^^/

A kocsmában félhomály ült. A kocsma kihalt volt, csak négy ember ült rajtam kívül a csótányok lakta helyiségben.
Egy az ajtótól távolabbi asztalnál ültem egy pohár bor társaságában. A lámpa fénye csak félig világította meg arcomat. Egyik kezemmel fejemet támasztottam. Mélyen gondolataimba merültem. Nem volt kedvem még inni se, pedig éppen azért mentem. Forgattam kezeim közt a poharat, amiben a bor volt, s azt néztem.
- Te meg mért csüggeszted az orrod? – vetette oda nekem a csapos.
- Hm? – néztem rá lustán, majd a pulthoz vánszorogtam, leültem oda.
A csapos épp egy korsót tett le a pultra. Kezeit törölgette egy kék-fehér kockás ronggyal jelezvén, hogy befejezte munkáját. Már régóta ismerem őt, amióta csak a városba költöztem. Első utam ebbe a kocsmába vezetett. Valahogy le kellett vezetnem a rám nehezedő feszültséget.
- Régen minden olyan könnyen ment. – sóhajtottam.
- Szerelmi bánat? – vonta fel szemöldökét.
Kellemetlenül csak bólintottam – Az. – tettem még hozzá.
- Mi történt? – kíváncsiskodott.
- Trisharól van szó. – sóhajtottam – Tudom, hogy milyen rossz mellettem. Elviselhetetlen vagyok, és én folyton bántom. Most végre akadt egy hódolója.
- Egy udvarló? – kacagott fel – És ez annyira rossz lenne?
- Neki nem. Sőt, nekem se. Végre nem fog lógni rajtam folyamatosan. – ráztam fejemet meg – De azért furcsa lesz.
- Tehát szereted? – döntötte oldalra fejét.
- NEM! – vágtam rá, és csaptam az asztalra.
- Értem én. – bólogatott.
- Sokszor volt már, hogy eltévedtem, vagy elbuktam. De túléltem, és nem adtam könnyen el magam! – sóhajtottam – Pedig elhiheted, volt pár olyan nő, aki mindent megadott volna értem.
Trishát nyolc éves koromban ismertem meg. Jó barátok voltunk, majd ahogy az évek teltek, másokkal is kezdtem barátkozni. Rossz társaságba keveredtem, de ő még mindig kiállt mellettem.
Egy ideig próbáltam még barátkozni vele, de miután az anyja kifejtette nem tetszését, próbáltam minél távolabb tartani magamtól. Nem akartam bajba kerülni miatta. Vagy inkább azt nem akartam, hogy ő bajba kerüljön. De persze ezt neki sose mondtam el. Magamban tartottam a kis titkomat.
Tíz éves voltam mikor elköltöztünk. Évekig nem láttam őt, de a sors úgy akarta, hogy ismét találkozzunk. Akkor már szinte felnőttünk mind a ketten. Hiába nem válaszoltam a leveleire, hívásaira, ő még mindig a barátjának tartott. Nem is értem miért.
Akkor még éreztem, hogy merre van a fenn, és a lenn. De mikor újra találkoztunk, elfogott a hiányérzet. Akkor tudatosult bennem, hogy mennyire is hiányzott, míg nem találkoztunk. Ezt a hiányérzetet el akartam palástolni, így megpróbáltam őt magamtól távol tartani.
Mindenhogy próbáltam. Bunkó voltam vele, aztán lenéző. Majd felajánlottam neki, hogy járjunk, de folyton megcsaltam, csak hogy észbe kapjon.
Semmi sem használt. Még csak meg sem sértődött, vagy ha igen, azt se mutatta ki. Végül én is elkezdtem azt érezni, amit ő. Lassan megadtam magamat az érzéseimnek, és én is szeretni kezdtem. Vagy legalábbis megpróbáltam.
- Szóval nagy Casanova vagy mi? – nézett rám kétkedve.
 - Valami olyasmi. – vontam vállat.
Hiába a szép külső, én csak kihasználtam a lányokat, akiket addig az ujjaim köré csavartam. Velük próbáltam elriasztani magamtól Trishát, de nem jött be a tervem, ő még akkor is szeretett engem.
- És ki ez az új fiú, akiről meséltél?
Letettem a poharat, újonnan felszabadult kezemmel is fejemet kezdtem támasztani – Mint már mondtam, egy udvarló.
- Ismerem?
- Nem hiszem. – vontam vállat – Egy fiú a munkahelyéről. Teljesen rászállt. Ajándékokkal halmozza el.
- És Trisha szereti?
- Nem tudom. – sóhajtottam.
- Hogy lehet azt nem tudni?
- Úgy, hogy nem értek a nőkhöz.
Fejet csóvált, majd kiszolgálta egy újabb vendégét, végül visszatért hozzám. – De te szereted, nem igaz?
- Mit érek vele? Az a fiú szereti. Él-hal érte. Megmondta még nekem is.
Mikor először találkoztam vele, természetesen kiálltam az mellett, ami engem illet, azaz Trisháért. Ekkor közölte velem, hogy márpedig ő szereti, és meg fogja szerezni magának, ha én már nem szeretem Trishát.
- De szereted! – erősködött a csapos.
- Ezt honnan veszed? – néztem rá unottan.
- Látom rajtad. – kacsintott -
- Nem tudok már tovább hazudni neki. Hiába teszek úgy, mintha... De nincs két életem.
- Akkor? Halljam az igazat! – mosolygott rám.
Morogtam valamit az orrom alatt, amit még én se értettem.
- Tessék? – kérdezett vissza értetlenül.
- Szeretem. – dünnyögtem magam elé.
- Na ugye! – bólintott helyeslően – Akkor mondd meg ezt neki.
- Nem lehet.
- És ugyan miért nem? – értetlenkedett, nem értette problémámat.
- Elhagyja ő és az a fiú… Elutaznak a munka miatt Franciaországba.
- És mikor?
Órámra néztem – Körülbelül egy óra múlva.
- De hiszen akkor még odaérsz!
- Hogyan?
- Menj, és mondd meg neki! – unszolt továbbra is.
Egy darabig tekintetét fürkésztem. Próbáltam kivenni, hogy tényleg jó szándékból mondja-e.
Annyira megbízhatatlan! Épp ezért nem szoktam vele beszélgetni. Ez is csak egy kivételes alkalom volt.
Nagy nehezen rávettem magam, és bólintottam. – Igazad van. Nem nézhetem tétlen, hogy elmenjen!
- Menj már, mert még a végén tényleg lekésed a repülőt!
- Köszönöm. – nyúltam zsebembe a pénzért, amit a pultra csaptam, majd futásnak eredtem.
Ahogy kiértem a kocsmából a repülőtérre vitt lábam. Csak szaladtam, és szaladtam. Meg sem álltam, míg oda nem értem.
Nem akarom elveszíteni. Szeretem, és tudom, hogy későn jövök rá, de nem engedhetem el magam mellől. Mihez kezdenék nélküle?
Ahogy beléptem az ajtón, lihegve körbenéztem – Hol lehetsz te szerencsétlen? – kapkodtam levegő után, hogy helyre álljon szívverésem.
Elindultam a hosszanti folyosón. Minden barna hajú lányra odakaptam a fejemet. Végül megtaláltam a tömegben Trishát. Barna haja leengedve omlott vállaira. Sapkájáról ismertem fel, amit még tőlem kapott. Egy fehér kötött sapka volt színes bojttal a tetején.
- Trisha… - suttogtam magam elé – TRISHA! – kiáltottam.
A lány meghallotta nevét. Felém fordult. Szája mozdult, de hogy mit mondott, már nem hallottam. Tekintetén értetlenséget véltem felfedezni.
Trisha mellet egy fiú állt. Megragadta kezén, és áthúzta őt az ajtón.
Csak úgy áthúzta, és nem is engedte neki, hogy elbúcsúzzon tőlem. Ezt nem engedhettem meg neki. Az órára néztem. Már nem volt sok időm arra, hogy beszéljek vele, elvégre a gép nemsokára elindul.
Beálltam az egyik sorba, előre furakodtam, majd a pultra csaptam – Kérek egy jegyet! Most! Bármilyen jó, csak…
- Uram, sajnálom, de nem Ön következik.
- Nem hallotta, hogy mit mondok? Egy jegyet kérek, bármilyet, amivel azon az ajtón bemehetek! – mutattam rá.
- Na de… - ellenkezett még, de gyorsan közbevágtam.
- Nézze kishölgy! – sóhajtottam – A kedvesem nemsoká elmegy egy olyan férfival, akit nem szeret! Nem tudom, hogy mikor fogom újra látni, de még csak el sem tudtam tőle búcsúzni! Szóval kérem… - néztem rá a leg szívtipróbb mosolyommal.
Célomat elértem. Máris nyomtatta a jegyemet – Sok sikert. – mosolygott rám.
- Köszönöm. – kaptam ki a kezéből a jegyet. A pénzt a pulton hagytam, majd elmentem Trisha után.
Végig csak arra tudtam gondolni, hogy el tudjam még érni Trishát.
A gépnél sorakoztak az emberek. Trisha, és partnere már ott álltak a végén.
- Trisha! – kiáltottam.
A lány hátrafordult. Felcsillantak szemei, elmosolyodott. – Leon?
Társa megfogta kezét - Trisha, ne foglalkozz vele! Csak vissza akar rángatni!
- Hagyj most! – csóválta fejét, kicsúsztatta kezéből sajátját, közelebb jött hozzám, de biztos távolról megállt. Nem szólt egy szót sem, csak összekulcsolta hátul kezeit. Tekintetét leszegezte, szemeivel mégis engem nézett.
- Trisha, ne menj el. – léptem hozzá közelebb.
- Miért ne? – szegezte fel fejét.
- Mert… - fejemet ráztam – Sajnálom az elmúlt éveket.
- Pontosan mit?
- Hogy gonosz voltam veled, és hogy önző dög voltam. Meg hogy megcsaltalak, és…
Trisha elmosolyodott.
- Te kinevetsz?
- Nem! – nevetett fel.
- Dehogynem! – morogtam elfordítva fejemet.
Kuncogott, majd ő is közelebb lépett hozzám – Még valami, amit mondani szeretnél?
- Ha legközelebb ilyen leszek, szólj rám, és talán még szót is fogadok. – simítottam végig karjain, miközben előrehúzva azt kezeit fogtam meg.
- Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy… - döntötte oldalra fejét.
- Nincs kivétel, nem cserélhetsz senkivel, mert nekem csak te kellesz. – közre fogtam arcát, és megcsókoltam – De csak mert szeretlek. – néztem el mellette.
A lány könnyes szemekkel meredt rám – Én is… Szeretlek. – pirult el.
- Ez azt jelenti, hogy folytatnod kell, hiába fáj. – mosolyogtam rá.
- Nem fog. Ha velem maradsz, sose fog. – bújt hozzám.

Sziasztok!
Lehet, hogy mindig kiakadok valamin, de EZ MOST TÉNYLEG JOGOS!!!
Hna ugye nekem előző blogomat törölnöm kellett. Aki ismer, tudja! Aki nem, nem. Szóóóóóval! Nekem törölnöm kellett, mert voltak olyanok, akik bemártottak. Most meg találtam egy osztálytársam FÉSZBUKJÁN „pár” képet, amit gyakorlat közben készített erről meg arról. És konkrétan látszott az arca, a háttérből tudni hol készült a kép.
Szóval engem lecsesztek, megbüntettek, fel akartak jelenteni!!!! Ő meg… ő meg semmi. oO Értitek?! SEMMI!
Lehetnék én is köcsög, bemárthatnám. Szólhatnék az igazgatónak, hogy ez meg ez van. (mellékesen nem egy embernél láttam) de én nem ereszkedek le az Ő szintjükre. Mit érek vele? Nemsoká gyakorlat. Ki is rúghatják a képekért. (pedig az övé súlyosabb!!!! <- aki tudja, az tudja >.<)
Szóval ez van. Én bűnhődjek a köcsög osztály miatt, de ők ne bűnhődjenek miattam. Látjátok? Ekkora szívem van!!!! Nem mondhatják ők se, hogy nincs. -.- Lényegtelen. *sóhajt*
Pedig az osztályfőnök direkt kihangsúlyozta, hogy NE TEGYEN FEL SENKI KÉPET a gyakorlatról. Bezzeg én le vagyok cseszve, amikor nem is írtam ki senki nevét konkrétan, meg ilyenek…
AZ ÉLET IGAZSÁGTALAN!!!!
De én nem leszek olyan galád, hogy bemártsam őt. Ezzel is bemutatom, hogy különb vagyok náluk. Max majd holnap megemlítem neki, hogy nem kéne. De felesleges, holnapi nap az utolsó a suliban. Hétfőtől gyakszi. Zsííííír.
Amúgy ki hogy van? ^^ Én már most rosszul. -.- Holnap olyan dolgozatot írok, hogy ihaj-csuhaj! Egész két évből… Ez mi már?! De már legalább le vagyok zárva négy tárgyból. :)
Hna viszlááát! Mára ennyi, holnap most már tényleg megírom azt a cikket amit akartam! Ma sok órám volt, postára kellett mennem, holnap csak pár órám lesz, és be kell mennem majd még valahova. Hazaérek, megírom a cikket, majd Lupir versenyére a művemet, amire már tudom, hogy mit fogok írni, csak épp nem szeretek gépelni. Inkább a kézírás! *-* Ott legalább látom, hogy miket vétettem. Lényegtelen…
Lehet nemsokára megyek. Uuuuuuuuuuuuunatkozom! T.T Senki se ír. (FFALt kivéve)Vagyis nem olyat, amilyet én szeretnék. :) *-* Kitaláljátok, mit akarok? Iiiiiiiiigen! >) Muuuuhaha! xD *felnevet*

Útálom, ha kihasználnak!!! Persze én is kihasználom őt, de engem akkor se használjanak ki! :D Nem mondok konkrétumot, akihez szól, az úgyse olvassa. (még szerencse <- osztálytárs) Na lényegtelen, csak ennyit akartam közölni. ^^
MA történt olyan, ami még nem volt. MEGBÜNTETTEK!!!! Engem, érted?! ENGEM, aki mindig jó kislány. Elfelejtettem az új bérletet beletenni a bérlettokomba, és a pénztárcám, amiben benne volt, otthon hagytam. Megbüntettek 8000 Ft-ra, de mivel már harmadikán megvettem a bérletet, így ez CSAK egy 3000-esbe kerül. Szal naaagyon jó, örül neki a belünk. *sóhajt* Mert nincs elég bajunk az életben. Sors, én így szeretlek! x3 Azt mondják a baj nem jár egyedül. HÁT NEM!
Majdnem minden versenymű kész, csak Lolly-é hiányzik, ami képszerkesztés. Olyan hülye képeket adott meg. -.- Na de sebaj, megoldom azért is, rajtam ez nem fog ki!!!!
Ééééés egyre több rajongóm van. oO Persze ez a számlálómon nem látszik, de jó sok visszajelzést kapok innen-onnan, szóval nekem már ez egy nagy megtiszteltetés, és köszönöm nektek. *-*
Mellesleg úgy volt, hogy ma készülök egy vélemény írással, de Lupir szerint influenzás vagyok (has és fejfájás, hányinger, megfázás, szúr a szívem), így a tünetek miatt ezt hanyagoltam. FFAL-nak meg már nem merek szólni, hogy írjon fórumba, mert 1: ki nem állhatja, 2: csak elhúzza még egy hónappal. Így maradok az enyhe utalásoknál. És igen, tudom, hogy olvasod!!!!!!!!!! DE! Nem mondhatod, hogy „nyaggatlak” vele, mert nem! (Ugye nem? T.T <3) Persze nem akarok én senki terhére lenni. :) Ami Masikát illeti, az én kedves kis lektoromat… <3 Szeressük, csak… Nah majd komijába megírom. ;) Bátyus is hiányzik. <3 :( Szegénynek tanulnia kell, és tőmondatokban beszélünk. :D És sajnálatára (asszem xD) nem kap olyan személyt szerepbe, akit nagyon kedvel, de így ez igaz rám is. *sóhaj* Ugye milyen bonyolult az élet? :)
Oh, és észrevettem, hogy mindenkivel bunkózok. Pl cat exével. De szerintem jogosan, ugyanis nehogy már azért, mert „nincs közös témánk” folyton catról kérdezősködjön!!! Catnál meg majdnem ugyan ez a helyzet. Csak annyi különbséggel, hogy ő meg exéről panaszkodik, hogy „jaj, nem tudom mit csináljak. Jaj, most mi legyen. Te szerinted?” Haggyatok engem békességben a kis „nem/szerelmi” ügyetekkel, oldjátok meg magatok. Ezt leírtam catnak, csak kicsit szókimondóbban. (Annyira azért nem voltam durva, tudok jobban is az lenni) Meg már eleve ezzel a nyafogásával kezdett. Aztán mikor írtam, hogy (szó szerint) „nem akarok már ebbe belefolyni jobban” és utána újra írta, én meg küldtem neki egy szmájlit, fel volt háborodva, hogy engem az mért nem érdekel… Amúgy se fogom elfelejteni az első igazi találkozásunkat, és azokat se, amit bár nem sértő szándékkal, de beszólogatott nekem. És bár én se sértő szándékkal (komolyan!), de gatyába ráztam. Vagy legalábbis próbáltam. Hogy mit értem vele, nem tudom. Mondta, hogy bunkó vagyok. Én meg valami olyasmit nyögtem be neki, hogy én már elmondtam szépen, hogy mit gondolok az egészről, nem értem vele semmit, helyette úgyse dönthetek (akkor is én lennék a rossz…) így ha ez kell neki, hogy így majd felfogja a dolgokat, akkor igen, bunkó vagyok, és leszek is. Meg mondott olyat, hogy neki nem kell bátyó filing. (már nem emlékszik rá, nem akar hülyeséget se írni x3) De én rosszabb vagyok bátyónál!!!!! Ezerszer, csak még nem tud róla. Találkoztunk azt hiszem háromször-ötször…? Ennyi idő alatt nem lehet megismerni egy embert!!! Vagy tévedek? :o Jó, vannak kivételek…
Amúgy igen, én is sokat vacillálok fiúk közt, de én álltalában tudom mit akarok. Mint pl. most első exemmel. Megint nincs csaja, és megint engem akart Húsvétkor kipécézni (Amúgy utólag is mindenkinek kellemes nyuszit!!!), de mivel „nem voltam itthon”, így nem tudott jönni. De nekem amúgyse kéne, még a hátam közepére se kívánom! Amikor jártunk, azért szakított velem, mert talált egy nálam vékonyabb (és rusnyább <- na jó, nem x3) lányt, akit könnyebben megkaphatott, mint engem. -.- Ezek után fogadjam vissza? NEM FOGOM! És most már túlléptem második exemen is, aki után évekig sírtam. (konkrétan 4 évig). Bár néha eszembe jut még, de már ő se kellene. Nem akarom visszaszerezni, örülök neki, hogy megtalálta az igazit. :) Harmadik exemmel meg nem tom mi van, de ha felajánlaná, hogy jöjjünk össze… :s NEM! Igaz nincs semmi a láthatáron, de nem. Amikor jártunk csúnyán megalázott. Haveri szinten szívesen találkozok azért vele. :) (és ez akkor is így volt, miután szakítottunk) <- Amúgy volt még egy pár, de azok lényegtelenek voltak. :)
Mit is írjak még… :s Hirtelen nem tudok mit. Hm… Ma írtam egy modulzárót, kíváncsi vagyok rá, hogy hanyas lesz. Remélem jóóóó! *-* Minden kérdésre válaszoltam, csak épp nem biztos, hogy jól. :) Holnap meg be kell mennem lerendeznem a büntetésemet. *sóhajt* De tuti nem aznap fogom kifizetni, ebbe biztos lehet!!!! Hagyjanak engem békén a holnapi nappal! *fárasztó lesz*

/Újabb versenymű, aminek benne kellett, hogy legyen, azt dőlttel kihúztam. Remélem mindenkinek tetszik, aki viszont nem szereti a yaoit, annak nem ajánlom!!!! Nagyon nem!!!! <- én szóltam ^^/

- Meddig készülődsz még? Nem megyünk semmi olyan helyre, ahova így ki kellene öltöznöd! – harsant fel a szobában egy szőke fiú. Kidolgozott napbarnított testét bármelyik japán férfi megirigyelhette volna. Barna szemei szikrákat szórtak az idegességtől, ami csak úgy áradt belőle.
Japán nem valami nagy ország, de furcsaság számba megy vajon ott, hogy egy angol, és egy orosz fiú egy iskolába kerülvén szerelembe esik?
- De Tex! – nyafogta az alacsonyabb, vörös hajú fiú mikor az említett felé fordult – Hiszen az Oroszok Gyöngyébe megyünk!
- Oda nem kell kicsípned magad. Az én éttermem, szóval úgy jelenünk ott meg, ahogyan akarunk. – szavai ellenére Texen egy fekete öltöny volt, és egy vörös ing, aminek felső két gombját nem gombolta be. Szőke fürtjei hanyagul szerte ágazódtak kócos hatást keltve ezzel. Talán épp ezek a kis elemek voltak azok, amik ellenállhatatlanná tették őt.
- Épp ez az! A te munkahelyed, nem jelenhet ott meg a párod csak úgy, mint egy koldus! – fordult vissza a tükörhöz.
- Jurij! – morogta alig hallhatóan. Már nagyon annak a határán volt, hogy fogja, és elrángatja onnan. De nem tette, inkább csak várt.
Jurij tovább tollászkodott a tükör előtt. Passzos fekete farmer nadrágot viselt, aminek szárát - az ősz ellenére – egy fél lábszárig érő csizmába tuszkolt. A nadrágban egy fekete lakkozott öv futott végig, ami kiemelte vékony derekát. Felül egy fehér pólót viselt, aminek a „Fuck” szavát leopárd minta díszítette. E fölé egy fekete mellényt vett fel, amit hanyagul nem gombolt be. Jelenleg épp vörös tincsit igazgatta gondosan, hogy minden szál a helyén legyen. Bár orosz volt, ő az átlag férfiaknál sokkal kisebb volt.
- Mindjárt kész vagyok, csak pár perc! – nyugtatta a fiút.
- Két órával ezelőtt is ezt mondtad. – tette kezeit karba.
Jurij hátrafordult – Igazán? Miért számolod?
Tex sóhajtott egy nagyot – Julcsi?! – ezt a nevet csak akkor használta, mikor már nagyon mérges volt a fiúra – Láttál már valaha vörös fenekű páviánt? – szemében pimaszság csillant meg.
- Nem. Miért? – fordult vele szembe. Értetlenül nézett rá, amit oldalra döntött fejével ki is fejezett.
- Csak mert én már láttam. Érdekel hogy milyet?
A fiú csak pislogott. Kíváncsian pislogott a fiúra várva a beszámolni valóját. Igaz nem értette, hogy hogyan is kapcsolódik ez a témához.
- Amit én láttam, annak vörös szőre volt.
- Egy vörös szőrű és fenekű pávián? – kacagott fel. Hangja édesen csilingelt a csendben.
- Pontosan. És tudod mi a vicces? Hogy minden nap látom! – mosolya gúnyosra váltott – És te is láthatod, ha megfordulsz. – bökött fejével a tükörre, ami Jurij mögött állt.
Jurij egy pillanatra kinyitotta száját, hogy hozzászóljon a hallottakhoz, amikor leesett neki, hogy róla van szó, felfújta arcát, így már nem csak említett haja, de arca is vörös lett.
- Hogy mondhatsz ilyet?! Szerinted én úgy nézek ki, mint egy pávián? És ráadásul egy vörös fenekű?! Most miért? – hadonászott kezeivel össze-vissza.
- Hogyhogy miért?! – kérdezte vissza Tex életunt hanggal – Csak mert. – vont vállat.
- Csak mert? Ennyi? „Csak mert”?
- Ennyi. – bólintott nyugtázva a dolgot.
- Pukkadj meg! – dobott neki egy párnát, amit az ágyról vett le – Nem megyek ma veled sehová!
Tex nevetve elkapta a párnát még a levegőben, így az nem okozott benne kárt – Csak ennyit tudsz? – vetette oda neki fennhangon.
Tehetetlenségében Jurij könnyes szemekkel mérte végig az előtte állót, majd megbántottságát kifejezvén a fürdőszobába menetelt fennhordott orral.
Tex sóhajtott – Istenem, már megint kezdi. – csóválta fejét, s mikor a helység zára kattant, kiment a konyhába, ahonnan nyalánkságokat vitt a szobába. Levette zakóját és cipőjét, majd visszament az ajtóhoz, ami mögött a fiú gubbasztott – Julcsi… - kopogott a fürdő ajtaján.
- Hagyj békén Tex, nem vagyok „Julcsi”! – szipogta.
- Pedig most pont úgy viselkedsz. – somolygott a - nem létező – bajsza alatt.
A kijelentésre, amit nem tartott jogosnak kidugta fejét rejtek helyéről - Hogy micsoda?!
Felháborodott kérdését nem tudta befejezni, ugyanis elcsitította két dús ajak sajátját, s egy mézédes csókkal próbálták engesztelni.
Mikor szóhoz jutott, Juij még akkor sem tudott megszólalni. Sértődötten elfordította fejét Texről, hogy véletlenül se essen kísértésben. Meztelen lábát nézte, amit már csak egy zokni takart.
- Julcsi… - emelte fel kezét állához – Cicám… - fordította maga felé a fiú fejét – Szeretlek. – mosolygott elégedetten, homlokát a másik homlokának támasztotta – Kiengesztelhetlek? – hangjából ki lehetett hallani mire is gondol.
Jurij számára ismerős hanglejtése Texnek megremegtette térdeit. Eluralkodott rajta a vágy, és a szenvedély, pedig a fiú még csak hozzá sem ért úgy, ahogyan ő azt szerette volna. Csak hangjával játszott bemelegítés képen. Jurijnak azonban már ennyi is elég volt.
- Ja ljublju tyibja! – suttogta elhaló hangon a fiú.
- Megmondtam már, hogy ne beszélj ilyen érthetetlen nyelven! – mosolygott rá szelíden.
- Ez nem érthetetlen, ez orosz. – nyafogta.
- Tudom. És azt is, hogy azt mondtad „szeretlek”. – ismételte meg saját nyelvén újra – I love you. – nyomott egy csókot homlokára, orrára, majd még lentebb haladva szájára.
Ismét elöntötte partnerét a melegség, amit abban az egy apró csókban érzett. A szeretete, amit iránta érzett, és a heves és egyben fékezhetetlen vágy.
Tex kihasználva gyengeségét karjaiba vette a törékeny vöröskét. A karjaiban tartotta, mint a filmekben a hercegnőket szokás. És épp ezért – is – Jurij abban a pillanatban annak is érezte magát.
Tex elindult Jurijjal az ágy felé. Könnyedén lépkedett vele, Jurij súlyánál több kellett ahhoz, hogy őt az hátráltassa. Mikor az ágyhoz ért, gyengéden letette a fiút.
- Szeretnél édes lenni?
Bár ezt nem sértésként szánta, az imént történtek miatt Jurij ezt is annak vette – Miért?
- Jaj, ne csináld már! Így is édes vagy. – bújt közelebb orrával nyakához. Végigsimította, majd fülébe suttogta – De lehetnél még édesebb.
- Ezt hogy érted? – kérdezte akadozva piros pozsgás arccal.
- Megmutatom. – harapott fülcimpájába, majd belefújt fülébe arrébb fújva kósza fürtjeit.
Az ágy melletti éjjeli szekrényre már kikészített egy flakon tejszínhabot. Azért nyúlt, majd kiadta az utasítást. – Húzd feljebb a pólódat.
Jurij hirtelen nem tudta elképzelni sem, hogy mire készül társa. Annyi éjszakát átéltek együtt, amiben mindig volt egy kis csavar. Texel egy este sosem unalmas. Engedelmesen felhúzta pólóját, majd nagy, ártatlan szemekkel meredt rá.
A szőke fiú nem volt rest, felrázta a flakont, majd fúlyt egy kis kört, majd nem messze tőle még egyet. Végül alá egy felfelé néző zárójelet. Így olyan volt, mintha Jurij hasa mosolyogna. A látványtól elmosolyodott ő is, majd közel hajolt művéhez. Megkóstolta a habot. Ajkával éppen hogy érintette partnere testét. Majd végül nyelve érintkezett hasával, és a rajta lévő habbal is. Egy percre se hagyta el a már vágytól égő testet. Minden „fölösleges” édességet lenyalt róla, majd pille csókokkal feljebb merészkedett mellkasáig. Egy gyors és mégis gyengéd mozdulattal lehúzta Jurijról a pólót, és a fölötte lévő mellényt, amit csak kelléknek vett fel.
- T… Tex… - sóhajtotta kéjes hangon, s ezzel a fiú hajába túrt.
Meg se hallva nevét folytatta kis játékát. Orrával végigsimította nyakát, miközben leheletével cirógatta. Ajkai végül rátapadtak a kecses nyakra, szívni kezdte. Nem erősen, csak úgy, hogy megérezze, s az jól is essen neki.
Jurij testét kellemes bizsergető érzés fogta el. Nagyokat sóhajtott kellemesen. Ujjai Tex fürtjeivel játszottak.
Tex keze, ami eddig támaszkodott, most a fiú testét járta be. Végigsimított nyakán, kulcscsontján, mellkasán, végül hasán. Itt köldökénél megállapodott, és mutatóujjával három kört leírt. Kajánul elmosolyodott ahogy látta, és érezte a fiú reakcióját a történtekre. Keze még lentebb tért. Egy mozdulattal kapcsolta ki mind az övet, mind pedig nadrágjának gombját.
- Szeretnéd? – kérdezte elhúzott hangon, ujjai pedig köldöke, és medence csontja között cikáztak lassan.
- Ez… Nem kérdés. – bólintott, hogy az épphogy legyen észrevehető.
Tex újra csak elmosolyodott. Lentebb húzta a felesleges ruhadarabokat. Törzsével is lentebb haladt, csak úgy, mint imént keze. A kezében még mindig ott volt a flakon tejszínhab. Felrázta, majd a fiú merev pontjára fújt.
Jurij számára a következő élmény még új volt. Tex nem volt az a fajta. Most azonban ajkai közé zárta őt, és mozgást kezdeményezett. Nyelvével pedig csak tetézte az élvezeteket.
A vörös hajú fiú élvezettől felajzva felnyögött, Tex fürtjeit pedig megmarkolta erőteljesen.
Ez már rögtön meghozta a kedvét a továbbiakhoz, így ujjával kényeztetésbe kezdett nyílásánál, ami partnerének egy újabb kellemes nyomott hagyott.
Mikor újra fölé egyenesedett, már nem érintkezett vele. Mellette támaszkodott kezeivel, úgy hajolt füléhez – Fordulj hasra. – súgta mámorban teli hanggal.
Pislogott egy sort, de végül engedelmeskedett. Nagyon is jól tudta, hogy mi következik most. És épp ezért félt a következményektől. Élvezni szokta helyzetét, de mikor arra kerül a sor, Tex folyton bevadul, ami neki fájdalmat okoz. A fájdalmat pedig csak egy mazochista ember szereti.
Tex azonban ebben is meglepetést okozott. Lentebb húzta társa nadrágját, hogy könnyebben odaférhessen. Csípőjénél fogva felemelte fenekét, így mikor feltérdelt kellő magasságban volt a tett elkövetéséhez. Jurij után saját magát is elrendezte. Letolta nadrágot, ingjét pedig végig kigombolta, majd levette.
Izgatottan nyelt egyet Jurij, és már előre megmarkolta a feje alatt lévő puha párnát.
Merev tagjával simogatta, majd egy lassú, de határozott mozdulattal belé hatolt. Egy ideig nem mozdult, hagyta, had szokja, hogy újra benne van. Rég nem voltak már így együtt, így gondolta kedvez neki ennyivel. Legközelebb már úgyis úgy lesz, ahogyan ő szereti, és szokta is.
Jurij ismételten felnyögött kifejezvén tetszését, majd a megkönnyebbüléstől felsóhajtott mikor nem egyből váltott át mozgásra.
Öröme nem tarthatott sokáig, Tex ugyanis amint meghallotta a sóhajt, megnyugodott, és lökött rajta egyet, majd még egyet. Lassú, de kellemes tempót vett fel, ami mindkettejük számára kényelmes. Kivételesen nem csak magával törődött.
A kis orosz úgy döntött nem hallat hangokat, inkább csak párnáját markolta. Bajsza alatt mosolyogott, bár tudta, hogy ez a rendkívüli alkalom nem hogy örökké, de sokáig sem tart majd.
Igaza lett. Tex hamar megunta a monoton, lassú tempót, így ezen változtatott. Mozgása sokkal erőteljesebb, sokkal szenvedélyesebb lett. Olyan, mint amit átjár a fékezhetetlen vágya, hogy szerelmével legyen.
A tempó változásakor hangszintje is megváltozott. Újra nyögésbe kezdett, ami hol hangosra, hol pedig halkra váltott. Hozzá szokott már ehhez az érzéshez. Ismerős volt neki, elvégre ezt a jól eső fájdalmat csak Tex tudta neki megadni, senki más.
- Szeretlek. – suttogta fülébe, majd cimpájára is harapott – Nagyon. – morgott még bele.
Jurij összeszorította szemeit, majd egy nyöszörgés, és átesett az extázison. Őt követte Tex, aki még akkor mindig a megremegő fiúban tartózkodott. Mindketten az ágyra rogytak.
Tex kihasználva a helyzetet magához húzta Jurijt, s erősen átfonta körülötte izmos karjait. Homlokára még ejtett egy csókot.
Jurij elpirult ahogy érezte testével párja minden egyes milliméterét. Felnézett rá, majd csókot követelő tekintettel pillázott. Még dorombolt is neki a hatás elérésen érdekében.
Tex felnevetett – Na jó. – sóhajtotta – De csak most! – közelebb hajolt hozzá, s egy gyengéd csókkal nyugtázta, igen, szereti Őt.
A kimerítő tevékenység után nem kellett sok, a két fiatal hamar álomba szenderült.